Erős Vár, 1968 (38. évfolyam, 1-9. szám)
1968-04-01 / 3. szám
AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA XXXII. ÉVFOLYAM 1968. ÁPRILIS 3. SZÁM Mindenkor testünkben hordozzuk Jézus halálát, hogy Jézus élete is látható legyen a mi testünkben... mert tudjuk, hogy aki feltámasztotta az Úr Jézust, minket is fel fog támasztani Jézussal, és veletek együtt az ő színe elé állít.” (2 Kor 4:10,14.) Húsvét ünnepének nagy kérdése: a halál és élet kérdése. Jól figyeljük meg a sorrendet, nem az élet és halál kérdése, hanem a halál és élet kérdése. Ez volt a húsvét történeti sorrendje is. A húsvéti esemény nem csupán önmagában áll, mert azzal kapcsolatban mindig szó van a mi halálunkról és életünkről is. Pál apostol úgy látja, hogy a kettő összefügg egymással, mégpedig nem csupán úgy, hogy Jézus Krisztus halála és feltámadása hasonlatul, vagy erkölcsi tanításul szolgál nekünk. Ennél sokkal szorosabb elvi és szervi összefüggésben vannak egymással. Vallanunk kell azt a tanítást, hogy testünk Jézus Krisztussal együtt megfeszíttetett Krisztusban. Nincs igazi húsvétja azoknak, akik ezt a mindennapi halálbaadás harcát nem vállalják a Jézusért. A halált, amit nékünk a világ szánt, Jézusért vállalnunk kell. Pál apostol is vállalta. Élhetett volna nyugodt békességben, jó módban, mint vezető, a papi-tanács tagja, de ez mind lehetetlenné vált, mikor Pál apostol Krisztus útján elindult. Ettől fogva üldözött ember lett, mindenütt leselkedtek reá. Pál apostol jól tudta és vallotta, hogy keresztyénnek lenni nem azt jelenti, hogy életem hajója valami biztos téli kikötőbe beevez, mert a keresztyén élet állandó harcot jelent. Az ős-ellenség is elindul a keresztyén ember ellen és fellázítja ellene még Isten népét is. Csak azt nem bántja, aki akklimatizálódott a világhoz és lealkudott keresztyénségéből. Vállaljuk-e húsvétnak ezt a következményét? Úgy nézel-e szenvedéseidre, mint a Krisztushoz való tartozásnak szent hitelesítő pecsétjére?! Minden emberben élet-halál harc folyik: az ó-ember és új-ember harca. Ezt a harcot halálosan komolyan vállalnunk kell! Pál úgy látja, hogy Jézus életét is vállalnunk kell. Ez több, mint Krisztus követése. Pál a galáciabeliekhez írott levelében ezt így fejezi ki: "Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus.” Vállalnunk kell Krisztusért a bizonyságtételt is. A keresztyén ember nem elégedhetik meg azzal, hogy Krisztus meghalt s vele együtt én is keresztre feszíttettem; feltámadott, vele együtt én is feltámadtam s új életet élek. Pál apostol szerette volna ezt a Krisztussal való azonosodást az egész világgal megosztani. A keresztyén embernek bizonyságtevőnek kell lennie. Nem szabad hallgatnunk Krisztusról. Beszélnünk kell Krisztusról! De nem kötelességből. Pál azt mondja: "hittem, azért szóltam”. Ha hiszünk, szólnunk is kell, mert a hitet nem lehet véka alá rejteni. Jézus Krisztus vállalta a halált és életet énérettem. Nem lehet, hogy mást feleljek rá: vállalnom kell nekem is a halált és életet az én Uramért, a Jézus Krisztusért és arról bátran minden körülmények között bizonyságot kell tennem az egész világ előtt, legyen bár ez a világ harcosan ateista, közömbösen semleges, vagy éppen megfakult hitű "keresztyén”! B. T. SURREXIT DOMINUS VÉRE. ALLELUIA. FELTÁMADOTT AZ ÜR VALÓBAN! E húsvét ünnepében Dicsérjük a nagy Istent, Ki értünk megholt Fiát Feltámasztotta testben. E HÜSVÉT ÜNNEPÉBEN 6-3= Surrexit Dominus C^=--------------------------------ve -re Al-le* E-------------il ? AL lu szeretettel köszöntjük kedves Olvasóinkat! •04 HALÁL-ÉLET
