Erős Vár, 1967 (37. évfolyam, 1-9. szám)
1967-03-01 / 2. szám
AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA Vol. XXXI. Évfolyam -1967. MÁRCIUS No. 2. szám. HÚSVÉTI üzenet Márk 16:1-4. “Mikor pedig elmúlt a szombat, Mária Magdaléna és Mária, a Jakab anyja és Salamé drága keneteket vásároltak, hogy elmenjenek és megkenjék őt. ®s korán reggel, a hét első napján a sírbolthoz mentek napkeltekor. És mondták egymás között: Ki hengeríti el nékünk a követ a sírbolt szájáról? ®s amikor odatekintettek, látták, hogy a kő el van hengerítve. Pedig igen nagy volt.” A húsvéti asszonyok elsősorban azt a felszólítást üzleinik hozzánk: — NE SZOMORKODJATOK! Ezek az asszonyok szomorú lelkülettel mentek Jézus sírja felé éls később megtudták, hogy akikor szomorkodtak, amikor Jézus élt. A mi emigráns, életünkben sokszor vagyunk a szomorúság emberei, amikoír úgy érezzük, hogy el kellett temetnünk mindent, ami drága és szép volt életünkben s legfeljebb csak emlékeinknek álhatónk. Nagy kísértés számunkra az is, hogy sok bűnt látunk önmagunkban és másokban. A húsvéti asszonyok is kettőt láttak Jézus sírja közelében: na$y szenvedést és a rettentő bűnt s ennek ellenére belátták, hogy nem volt igazuk, amikor szomorkodtak. Különösen nekünk evangélikusoknak nem szabad átadnunk magúnkát a szomorkodáswak, hiszen evangélikus nevünk azt jelenti: örömet hozó. Ha az evangélikus embertől Isten minden örömet elvett volna, s csak egyetlenegyet hagyott volna meg: hogy élő Megváltónk van, az is elegendő lenne, hogy felragyogjon a szemünk és Isten fiainak a boldogságiáit sugározza bele a világba. NE AGGODALMASKODJATOK! Ez a második húsvéti üzenet. A húsvéti asszonyok aggodalmak nélkül indultak el Jézus sírjához, csak amikor a sír közelibe jutottak, akkor jut az eszükbe, hogy hiába mennek, a nehéz követ a sír szájáról ők nem tudják elmozdítani, mert nem hívtak férfi-segítséget. És mégsem fordultak vissza, nem gyötörték magukat azzal, hogy mi lesz hanem mentek, amerre a szívük és kegyeletes kötelességük parancsolta őket. És később sem gondoltak arra, hogy Isten nem csak a követ mozdította el helyettük, hanem a katonákat is eltávolította és a hivatalos pecsétet is letépte helyettük. Azért mondja ez a történet: Ne aggodalmaskodjatok, hanem engedelmeskedjetek ! Ha a húsvéti asszonyok aggodalmaskodtak volna, nem tapasztalták volna meg húsvétot, elestek volna attól a csodálatos kiváltságtól, hogy ők voltak az elsők, akik az üres sírnál bizonyságot kaptak. Az aggodalmaskodó eigy helyben topog, (Folytatás a következő oldalon)
