Erős Vár, 1967 (37. évfolyam, 1-9. szám)
1967-03-01 / 2. szám
2. oldal ERŐS VÁR (Folytatás az előző oldalról) Isten nem tud vele csodát tenni. Ne törődj hát azzal, hogy bírod, vagy nem birod, ha Isten küld, vagy bírni fogod, vagy, ha nem fogod bírni, az Isten máskép oldja meg a nehézséget. A kő el volt hengerítve. Pedig igen nagy volt. Pedig az asszonyok erejét felülmúlta, azért nyúlt oda Isten segítő kezével életük útjára. A harmadik üzenet így szól: Higyjetek az élet megsemmisíthetett lenségében. Ezek az asszonyok, mikor odaérkeztek a sírhoz, meggyőződtek arról, hogy az életet nem lehet megsemmisíteni, kitőr a sírból. A halál nem más, mint átköltözés egyik életterületről a másikra, de én élek tovább. Az őrökélet tehát nem olyan valami, amit a halál után fogok megkezdeni. Az az élet, amit itt megkezdek, már az örökélet egy része. Az élet mindig elmúlhatatlan, csak a keretei, formái változnak. Ezek az asszonyok ebben a hitükben erősödtek meg a húsvéti sír mellett! Azután azt mondják nekünk a húsvéti asszonyok: HIGYJETEK ISTEN DIADALÁBAN! A golgotái Pilátus, személyében az akkori egész világot jelentő római birodalmat képviselte. Jézus a jeruzsálemi törvényház tornácán valójában nem is az ö, hanem a világ színe előtt állott. A világ kérdezett általa, amikor dönteni nem tudó, zavart lelkiállapotában indulatosan ezt a kérdést dobta oda a tömeg közé: “Mit cselekedjem hát Jézussal, akit Krisztusnak hívnak?” (Mt. 27:22). Ajkáról ez nem mint egyéni kérdés, nem is mint szokásos bírói kérdezgetés, hanem mint a világ sorsdöntő kérdése hangzott el. Ismételten Úgy hangzik fel ma is. Korunkban sok égető kérdés vár megoldásra. Közülük azonban egy sem olyan döntö jelentőségű mint a Krisztushoz való viszonyunk kérdése, fiietünknek ez az alapkérdése. A többi csak másodrendű. A háború és béke, a tőke és munka, a vallás és erkölcs, a társadalom és politika keresztet a farizeusok úgy kürtölték ki, mint az ő diadalukat. Úgy látták a tanítványok is, mint a bűnnek, a Sátáninak a diadalát, de a húsvéti sír világosan megmutatta, hogy az utolsó szót Isten mondta ki. A Sátánnak, bűnnek minden diadala csak ideigvaló, a végső győzelem az Úré. Az Úr győzelméhez nem szükséges az emberek segítsége, tud győzni nélkülünk, sőt ellenünk is. Azt tanítja a húsvéti asszonyok története, hogy LEGYEN VALÓSÁG SZÁMUNKRA AZ, HOGY VAN ÖRÖKÉLET. Igen sok ember számára csak kődbevesző valami az örökélet. De a húsvéti sírnál megbizonyosodott, hogy van örökélet. Legyen hát bizonyosság szívünkben arra vonatkozólag, hogy JÉZUS ÉL! Sok ember számára Jézus élete csak történeti és eljövendő élet. Jézus élt éls vissza fog jönni. — Jézus nem csak élt, nem csak élni fog, hanem MOST ÉL, velünk van minden napon! Bárcsak ezt a csodálatos változást Istennek Szentlelke rajtunk is végre tudná hajtani, hogy életülik minden tartalma, értelme és boldogsága benne legyen ebben a diadalmas húsvéti szóban JÉZUS ÉL! (*) kérdéséiben cselekedeteink mind csak visszatükröződései annak, amit teszünk Jézussal. Pilátus először nem tudta, mit tegyen Jézussal. A belőle Máradó isteni igazság ereje teljesen megzavarta. Ezért nem tudott a Jézus halálát követelők oldalára állni. Nem akarta elítélni. Lelkiismerete ez ellen tiltakozott. De határozottan mégsem tudott a pártjára szegődni. Ezért a felmentéshez sem volt bátorsága. Ez pedig egyéni érdekébe ütközött. A döntés kényszerültje volt, és nem tudott mégsem dönteni. A nagy tömegeik magatartását is Krisztussal kapcsolatban ez a határozatlanság jellemzi. Csodálják, ámde nem követik- Csak hangulatukkal állanak melléje. Tanait nem teszik magukévá. Azokat felvilágosodott értelmükkel, anyagias gondolkodásukkal, érzéki vágyaikkal összeegyeztethetetlennek tartják. Ha Jézusnak határozott “igen”-t mondanának, akkor bűneiket kellene felszámolndok, ha pedig “nem”-et, akkor lelkűk elvesztése lenne ennek az ára. Egyiket sem akarják feladni. Megpróbálnak a döntés kényszere alól kibújni. De ezzel sem mennek semmire. Pilátus is hiába nem akart beleavatkozni az “igaz ember” dolgába. Nem sikerült. Közömbös magatartása Jézus megfeszíttetésének szégyenteljes tettében végződött. Semmit sem akart tenni Jézussal, s a végén mégis a legrosszabbat követte el ellene: halálra adatta. Krisztushoz való viszonyunkban nincs középút, nincs a közömbösségnek helye. A közömbösség mögött is, végső elemzés szerint, ellenséges állásfoglalás rejlik. “Aki velem nincs, ellenem van” — jelenti M Jézus ellentmondást nem törően. Nemzedékünk életében a megalkuvás uralkodó magatartás lett. Ezért terjed olyan veszedelmesen a hitközömbösségnek, az elvilágiasodásnak állásfoglalása. Altatóban ezt a nemtörődömséget a keresztyénséig ügyében jobbnak, elfogadhatóbbnak, emberségesebbnek tartják, mint a kommunizmus határozott Krisztus-ellenességét. Valóban a kommunizmus erőszakkal, csellel, de mindenképpen meg akar szabadulni a keresztyénségtől, ha taktikai okokból tartózkodik is a nyílt, és véres egyházüldözésektöl. Csakhogy a Krisztussal scmmit-som-törödös félútján nincs megállás, amint Pilátusnál sem volt. A hitetlenség, a kommunizmus, Krisztusellenségéhez vezet. A humanizmus, a sokféle megjelenésű liberalizmus, az istentagadó marxizmus lényegileg mind Krisztus ellenesség. Ez a közömbös hitetlenség a kommunizmusnak, ha nem is a politikád hitvallását, társadalmi, gazdasági berendezkedését, de annak életgyakorlatát, látásmódját átveszi. Átveszi annak minden lelki, és szellemi valóságot az anyag mindenhatóságába belefojtó sívár életszemléletét. Elveszíthetjük Krisztust, a benne való hitünket, ha többé már nem fontos számunkra az Ige hallgatása, az úrvacsorával való élés, a templom látogatása, gyermekeink vallásos nevelése. Hogy azután az ilyen hitétől megfosztott Krisztusnélküli társadalom hogyan néz ki, annak számtalan jele látható már, ha megfigyeljük a világban ma végbemenő eseményeket. ügy tűnik, mintha minden valami céltalan összevisszaság volna, az egész emberiség tomboló bűnözési hul(Folytatás a következő oldalon) Sorsunk döntő kérdése
