Erős Vár, 1967 (37. évfolyam, 1-9. szám)
1967-01-01 / 1. szám
6. oldal ERŐS VÁR JÉZUS TEKINTETE — Ml. 26 : 75 — A tekintetben minden benne van. Miiyen igaz a mondás: nézz a szemembe és megmondom, ki vagy. Az ember sokszor elrejtözhetik a viselkedése mögé. Lehet hazudni szavakkal, arcvonásokkal, de az ember szeme, a tekintete mindig igazat mond. Vegyél az öledbe egy kisgyermeket, nézz a tiszta tekintetébe és ott találod magad az ártatlanság hófehér világában. Tudósok szemében ott ég a tudás pairázsa. Művészek messzenézö szemében álmok ringatják a szépséget. Egy-egy imádkozó arcban sokszor láthatóvá válik a láthatatlan Isten. Egy tekintet maga az ember! A tekintetünk azonban nemcsak fénykép rólunk, hanem ajándék is. Valaki egy tekintetben odaadhatja a másiknak magát a lelkét. Aki igazán szeretett minket, az így nézett reánk. Vannak szemek, drága tekintetek, amiket sohasem felejtünk el. A tekintetünk nemcsak fénykép, nemcsak ajándék, de tükör is. Valaki ránknéz és ez a tekintet sokszor leleplez. Valaki ránknéz és ebben a tekintetben sokszor meglátjuk önmagunkat. Gyermekkorunk első bűneinek remegő nyugtalanságában milyen sokszor nem mertünk a szüléink szemébe nézni. Ádám és Éva hogy fut Isten tekintete elöli Most Jézus tekintetéről van szó! Péter távolról követi Jézust, mégis találkoznia kell Jézus tekintetével. Ott áll a főpap udvarában egy óriási oszlop árnyékában a megriadt Péter. Háromszor mondotta az imént, hogy “nem ismerem’’ és most látja, ihlogy Jézus tekintet© rajta van, látja, hogy Jézus megismerte őt. Kezébe temeti arcát, kibotorkál a kapun és keservesen sír. Szegény Péter, mi lett belőle a Jézus tekintete előtt! És most mondd utána nyugodtan a nevedet így: szegény magam, mi lesz belőlem egyszer a Jézus tekintete előtt! Ma még én is csak távolról követem, távolról tagadom. Élek itt, a bűneim messzi távolságában, te'kozlom napjaimat, hitemet és lelkemet, mintha ö itt sem lenne, mintha nem látná, mintha ide már nem érne el az ö tekintete. Pedig egyszer megszűnik minden távolság. Egyiszer szeme elé kerül mindenki, te is, meg én is, akárhol vagyunk, akár a rózsafák, akár a keresztfák, akár a fejfák árnyékában. Jézus tekintete előtt kiderül, hogy Péter azért bukott el, mert távol volt Jézustól. Mert nem hitt Jézusban. Mert nem Itta a Jézus tekintetét. Péter nem volt mindig ilyen. Amikor Jézus mellett volt, csupa látás a hite, hiszen ö maga mondja először: “Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia!” Amikor Jézus mellett volt, csupa hit volt a látása. Zúgó habokon is átmegy, mert örökké a Jézus szemébe néz. Amikor Jézus mellett van, ő a hős, aki kardot ránt, aki fogadkozik: ha mindenki megbótránkozik benned, én soha el nem hagylak. És most? — Amikor Jézus nincs mellette, milyen hidegen tudja háromszor is ’kimondani: “nem ismerem ezt az embert!” Elbukik, mert egyedül maradt. Szegény Péter, mi lett belőled Jézus nélkül! És most mondd ki a nevedet és úgy mondd el: szegény magam, mi lesz belőlem Jézus nélkül! — Aztán menj viszsza oda, ahol egyszer te is láttad őt. Egyszer te is boldog voltál Jézus közeiéiben, hoigy ©igyszer bizonyára néztél már a Jézus szemébe. Hiszen te is voltál egyszer fehérruhás kisleány, vagy csillogó szemű ifjú, egy konfirmációi oltárnál. Talán neked is volt egy olyan kenyércsodád, amikor Jézus terített. Talán neked is volt valami szomorú Bethesda tavad, amikor ő gyógyított, egy halálos naini kapud, amikor ő hozott vissza, ő indított ©1 újra élni és újra remélni. — Egyszer bizonyára láttad öt talán a templomiban, talán egy felejthetetlen bibliaórán. Talán egy boldog karácsonyestén, talán1 egy szomorú nagypénteken. és most Milyen sokszor megtagadták őt a bűeid. Milyen sokszor vétkezel úgy, mintha Jézus soha sem látna téged. És most ? Milyen sokszor meg tagadják őt a bűneid. Milyen sokszor sírsz úgy, mintha sohasem láttad volna Jézust. Szegény, szomorú Péter! Szegény szomorú Testvér, mi lesz veled így, Jézus nélkül... A Jézus tekintete nélkül?! Jézus tekintete előtt Péter keservesen sírva fakadt. Mit láthatott Péter Jézus szemében, hogy ilyen keserű könnyekre, zokogásra szakadt szét a szíve? Egészen biztos, hogy nem haragot látott. Ez talán még jobban megkeményítette volna, dacosabbá tette volna a szívét A harag minidig fekete olaj a tűzre. Lehet, hogy Péter sohasem sírt volna, ha villámokat szór feléje a Jézus tekintete. Egészen íbiztos, hogy Péter nem ítéletet látott Jézus szemébe. Ha ezt látta volna, akkor talán világgá ment volna, mint Kain, aki menekült Isten tekintete elől. Egsézen biztos, hogy Péter nemcsak a bűneit látta Jézus szemében. Ha csak ezt láttá volna, akkor bizonyára arra ment volna, amerre Judás ment azon a szörnyű halálba kergető éjszakán, Péter valami egészen mást látott Jézus szemében. Látott először is méitetetlen fájdalmat. Az ember sok ütést elbír, mégis az fáj a ligjobban, az a kéz tud a legnagyobbat ütni, amelyik' egyszer megsimogatott. Jézus ránéz Péterre — hát te is?! Te, aki oly közel voltál hozzám, te is már ilyen messze vagy? Ezért sírt Péter! Mert a fájdalom annak a szemében a legégetőbb, akit szeretünk. Azután azért sírt Péter, mert Jézus szemében szeretetet látott. Jézus szeme némán és szomorúan csak ennyit mondott: — én mégis szeretlek téged, és a szeretet mentette meg Pétert. A bűnei messze vitték, de könnyei viszszahozták Jézushoz. Ne gondoljátok, hogy a könnyek minidig elsötétítik a szemet. Néha egy könnycsepp kicsi lámpa: visszavisz ahhoz, akit szeretünk. A hagyomány mondja, hogy Péternek ettől az éjszakától kezdve, amikor megtagadta az Urat, mindig egy könnycsepp ült a szemében. — Van-é néked ilyen könnyed, ilyen visszavilágító, kicsi lámpád? — Tudsz-e sírni, hogy elszakadtál. Tudsz-e sírni úgy, hogy Neki viszed el a bűneid bánatát?! Pétert nem temették el a könnyek. Jézus a feltámadása után eljön hozzá. Megáll a hajónál és megkérdezi: “Szeretsz-é engem?” Háromszor kérdi és Péter háromszor felelt “Te tudod Uram, hogy én szeretlek téged!” Boldog Péter, akit újra szeretetre szólított meg az túr! Boldog vagy Testvér, mert a böjti úton, ma Téged is újra megszólít Jézus: — Szeretsz-é engem?!” ■f Friedrich Lajos
