Erős Vár, 1967 (37. évfolyam, 1-9. szám)

1967-10-01 / 7. szám

AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA XXXI. ÉVFOLYAM 1967. OKTÓBER 7. SZÁM ÖRÖK REFORMÁCIÓ A REFORMÁCIÓ mindmáig nem szűnt meg az egyház életét befo­lyásolni. Nemcsak a négyszázötven­éves jubileumi év emlékeztet erre. Nem is csupán az a tény, hogv Nyu­gat kereszténységében mindmáig fáj­dalmas szakadás létezik. Hanem el­sősorban azért, mert a reformáció örökérvényű történeti esemény volt, mely nem fogja nyugton hagyni azo­kat, akik Krisztus igaz hívei akar­nak lenni. A reformáció azért örök­érvényű, mert olyan kérdést vetett fel a történelem útján járó egyház­nak, amelyet ha elfelejt, eltéved az úton Krisztus vándornépe. Mi a reformáció örök jelentősége? Ha az adott történelmi jelenség szívét keressük, akkor az evangé­liumra mutató ujját kell felismer­nünk. Ennek tudatosítása ma öku­menikus jelentőségű, ennek a szó­nak eredeti értelmében, mely az egész lakott földre utal. Ügy is mondhatnánk, hogy az evangélium a reformáció meggyőződése és hit­vallása szerint az emberiség alap­vető életkérdésére adott válasz. Be­levonja ugyanis az emberiség tör­ténelmébe Jézus Krisztust, az em­berré lett Isten-Fiát, Akiben egyedül valósul meg az igazi ember, ami­lyennek a Teremtő Isten álmodta meg a teremtés hajnalán. Jézus Krisztusban az egész emberiség szá­mára adott élet van. Egészséges em­berséget csak Benne lehet megvaló­sítani. Aki kihagyja az emberré lett Krisztust a számításából és az em­beriséget önerejéből akarja megvál­tani, az alapvető humánus tévedést követ el. Az emberiséget megigazí­tani nem emberi elgondolások, ha­nem csak a Krisztus-forrásból eredő gyógyerő tudja. Ebben hinni, ez volt a reformáció örökérvényű üzenete, az a felszabadító erő, amely vissza­adta az életörömet olyanoknak, akik elveszítették reménységüket az auto­nóm ember tévútjain. Mindennek megvan a mai aktualitása is. A reformáció 450. évfordulóján szinte szükségszerűen konkretizáló­dik az örök reformáció ezen jelen­tősége a katolikus egyházhoz való viszonyunkban. A szakadást Rómá­val az evangéliumért való hűség hoz­ta létre. Nem a reformáció akarta, hiszen inkább csak megtérésre hívó szó volt az akkori római egyház felé. Róma utasította el akkoriban ezt a szót. A reformáció azonban to­vábbra is egyetemes egyház, univer­zális (a szó görög eredetijében “ka­tolikus”) akart maradni. A refor­máció nem az egyház katolikusságá­­val, vagyis egyetemességével, hanem ennek római formájával nem tudott megalkudni. Számára ugyanis az egyetemességet (katolicitást) nem a római egyházkormányzat, hanem csakis a Krisztus evangéliuma je­lenthete. Ez az evangélium az az alap volt, amelytől az egyház egye­temességének feladása nélkül nem lehetett elszakadni. Ezért tartotta magát a reformáció egyháza az evan­gélium egyetemes érvényű egyházá­nak. Ezért történt az idők folyamán újra meg újra, hogy a “rómaival” szemben az “evangélikus” katolici­­tásra (egyetemességre) mutatott a reformáció. Ez konkréten ezt jelenti: a re­formáció az evangéliumban a hit ál­tal való megigazulást fedezte fel. Hit által ebben a vonatkozásban csakis Krisztus-hitet jelent. Ebben az evan­géliumban a reformáció mintegy magban az egész üzenetet foglalta egybe a világ számára. A 450. évforduló sajátossága ugyan­is az, hogy a reformációban meg­szólaló hívás ma már nem csak pusz­tába kiáltó szó, hanem a reformáció egyházán kívül is működő erő. Örömmel kell ezt is felismernünk. A biblikus megújhodás a római ka­tolikus egyházon belül is megszó­lalt, mégpedig olyan erővel, hogy szavát ott is meg kell hallani. A mi kérdésünk csak ez lehet önmagunk felé, éppen úgy mint a többi egy­házak felé: A Krisztusról szóló evan­gélium megmarad-e egyedüli zsinór­­mértéknek? Ahol az evangéliumot mással próbálják kombinálni, ott máris fennáll a veszély, hogy az egy­ház megszűnt hinni az evangélium örök érvényében. Hogy azonban ez meg ne történhessék, azért fogal­mazta meg a reformáció örökre szó­lóan a Solus Christus — sola gra­tia — sola fide (Egyedül Krisztus — egyedül kegyelem által — egyedül hit által) üzenetét. Ez az evangélium nem olyan "középpont”, amely mel­lé egyéb tanításokat még körítés­ként fel lehet sorolni, hanem min­deneket átható, mindeneket megvál­toztató erő. Bármiféle kérdés előtt ál jón tehát az egyház a történelem folyamán, a hívek tanításában, vagy (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents