Erős Vár, 1967 (37. évfolyam, 1-9. szám)
1967-10-01 / 7. szám
2. oldal ERŐS VÁR TORONTOI REMÉNYEK Lapzártakor vett örvendetes értesülés szerint “Lutheran Church in America” egyházunk “Eastern Canada Synod” egyházkerületének elnöke, Rev. Dr. A. Lotz, megbízást adott Nt. Bernhardt Bélának, lapunk munkatársának, hogy október KÖSZÖNET TÍZ ÉVÉRT! Ezúton fejezzük ki hálás megbecsülésünket a pittsburghi Pannónia Nyomdának, ill. a nyomda lelkes vezetőiének, Szebedinszky Jenő atyánkfiának, aki az elmúlt tíz éven át nagy igyekezettel és odaadással viselte gondiát a lapkiadás nyomdai részének. Amikor a körülménvek változása következtében az ERŐS VÁR szerkesztési, kiadási és nyomdai munkálatainak köznontosítása szükségessé vált, akkor Szebedinszkv Jenőnek lapunk érdekében kifejtett buzgó tevékenységéért őszinte szívből mondunk köszönetét, s életére, a magyar sajtó fennmaradásáért való áldozatos fáradozására Isten gazdag áldását szeretettel kívánjuk. Egyidejűleg köszöntjük a clevelandi Classic Printing Corporation nyomdát Berta László vezetése alatt és bizalommal nézünk elébe, hogv együttműködésünk az ERŐS VÁR kiadását illetően ugyancsak áldásos lesz Isten dicsőségére és az emberek javára. A szerkesztők és kiadók nevében: Juhász Imre 12—22. között Torontóban intenzív adatgyűjtést végezzen magyar evangélikus gyülekezet szervezésére és állandó magyar lelkészség létesítése érdekében. Az adatok eredményeképpen dönti el az említett egyházkerület vezetó'sége, hogy a gyülekezeti szervezést és a lelkészség létesítését milyen mértékben, ill. egyáltalán támogatja-e. Az egyházkerülettől kiindult megbízás azon a bensőséges és megértéstől tanúskodó megbeszélésen alapul, melyet okt. 2-án Nt. Bernhardt Béla folytathatott Rév. Lotz elnöklelkésszel. Ha minden Ontárióban éló' magyar evangélikus hű marad hitéhez és a Torontóban élők különösen kötelességüknek érzik, hogy a gyülekezetben éljük hitüket, akkor minden remény megvan arra, hogy egyik legnagyobb magyar gyülekezetünk életre támad. n t tf e v Dr. Vajta Vilmos “Örök reformáció" c. cikke lapunk kiadásában a reformáció 450. évfordulója alkalmából megjelenő LUTHER c. könyv bevezetője. A könyv Luther Mártont életén és teológiai munkáján keresztül mutatja be az olvasóknak; tartalma D. Kapi Béla, D. Kovács Sándor, D. Túróczy Zoltán, Szabó József püspökök, dr. Karner Károly, dr. Kiss Jenő, dr. Wiczián Dezső, Budaker Oszkár profeszorok, v. Sréter Fe renc, Járosi Andor, Balikó Lajos, v. Magasy Sándor lelkészek tanulmányaiból került összeállításra. ÖRÖK REFORMÁCIÓ (Folyt, az 1. oldalról) pedig a nem-hívők felé szóló üzenet megfogalmazásában, mindig ebből az egy evangéliumból táplálkozik a mondanivalója. Mert az evangélium minden mai kérdésünkön is áttör és új reményt ad a mai emberiségnek is. Örök reformáció csak ott van, ahol az evangélium ezen egyetemességében nemcsak szájjal hiszünk, hanem szívünkkel is, mégpedig úgy, hogy szájunkkal valljuk és életünk minden megnyilatkozásában ezen egy evangélium bizonyságát hordozzuk. A népek és egyháak felé egy ilyen mai aktualitású örök reformációnak a megvalósulása olyan feladat, amelyre 450 esztendővel ezelőtt hívott Luther Márton. Arra emlékeztetett, hogy a “Térjetek meg!” Krisztus-üzenete az egyháznak is szól. Csak ott, ahol így szólalhat meg az evangélium, ott lehet örök reformációban élni. Az evangélikus és református egyházaknak is. Mert az evangéliumhoz való hűségüket nem a történelmi összefüggés, hanem egyedül az Evangélium közöttük folyó élete fogja megmutatni. Vajta Vilmos | “Kitett " I I EGYED ALADÁR ROVÁTÁ | A reformáció 450. évfordulójával egyre erősebben hangzik felénk, a reformáció örökösei felé a kiáltás János evangéliumából: Látni akarjuk Jézust!" (12:20—26). Örök emberi vágyat fejez ki ez a kiáltás, mert az embereknek nem elég tudni a történelemből, hogy Jézus volt; még az sem elég, hogy a teológia lapjairól azt is tudják, hogy Jézus van: mert ők látni akarják Jézust. Tudjuk az egyháztörténelemből, hogy voltak, vannak és lesznek ébredési idők az egyházban, amikor különösképpen láthatóvá válik Jézus Krisztus. Ez azonban nem jelenti azt, hogy olyan időkben, melyeket az egyháztörténelem nem nevez ébredéseknek, Jézus Krisztus nem munkálkodnék. Minden időben vannak emberek, akiknek szívük megnyílik az Ige befogadására és keresik Jézust. Meg tudjuk-e nekik mutatni Jézust?! Azért, hogy megfogyatkozott a templombajárók száma és az istentelenek többségben vannak, még ma is sokan vannak, akik hosszú útra vállalkoznának, csakhogy láthassák Jézust. Higvjétek el, hogy többen szeretnék Krisztust szeretni, mint amennyi az összes gyülekezeteknek templombajáró népe. Hányszor válik igazzá a hitetlenség apostolának mondása: "A keresztyéneknek keresztyéniebbekké kellene válniok, hogy a hitetlenek is higyjenek Krisztusban.” A valóság sokszor az, hogy emberek miatt nem tudunk élő és személyes közösségbe jutni Jézus Krisztussal. Az emberek először is emberekhez térnek meg, mert Jézus Krisztus először hozzájuk testből, vérből való embereken keresztül ragyog fel előttük. Vájjon nem azért ismeri-e ez a világ kevéssé Jézus Krisztust, mert a keresztyénség, amit tőlünk látnak, rajtunk megfigyelnek, nem ébreszti fel bennük azt a vágyat, hogy kívánjanak megismerkedni azzal a Jézus Krisztussal, Aki ezekből az emberekből új embereket formált? Tartsunk hát önvizsgálatot és csak azután ünnepeljünk jubileumot!
