Erős Vár, 1967 (37. évfolyam, 1-9. szám)
1967-08-01 / 6. szám
2. oldal ERŐS VÁR (Folytatás az előző oldalröl) déki evangélikusok közismert áldozatkészségével építették fel. — A Keczer család tízezer, a Tárkányiak kilencezer, Vitnyédy István hétezer forintot adományozott, az országos gyűlés pedig harmincezer forintot eredményezett. (A felvidékiek áldozatkészsége első sajógömöri w. egyházam történetében is meg van örökítve. — A helybeli földesúr: Szent-Ivány Miklós — mikor a többszáz éves sajógömöri evangélikus polgári iskola megszűnéséről volt szó, százezer forintot teitt le a gyűlés asztalára ezzel: “A mi iskolánk nem szűnhet meg pénzhiány miatt, itt az új alapítvány: százezer forint.” — Ennek későbbi utóda: Szent-Ivány József, volt egyházfelügyelő munkatársam, Szlovenszkó Magyar Nemzeti Pártjának megalakítója, országgyűlési képviselő és a, Szlovenszkói Magyar Evangélikus Szövetség elnöke, mikor magyar nemzeti védő munkájában kétezer hold földjeerdeje fogyott el, azt válaszolta a kétségbeesett levelemre: “Ami elégett: szent oltáron égett el!”) Az eperjesi ősi kollégium tanítványai között ott találjuk Thököly Imre mellett a 18. század sok kuruc vezérét és vitézét is. Kossuth Lajos is emléket állított az eperjesi kolégiumnak, mikor 1861- ben ezeket írta: “Én is egyike vagyok tanítványainak, én is részt vettem az erkölcsi és tudományos működésben, melyet e tiszteletre méltó intézet nyújt hazám protestáns ifjúságának. .. Adná az Isten, hogy oly viszonyok közt lennék, hogy bebizonyíthassam, milyen háládatos vagyok az eperjesi kollégium iránt. Akkor nem kellene idegen jótékonysághoz fordulnia.” Dr. Bruckner Győző jogakadémiai professzor tanulmánya nyomán most nézzük, milyen sokat kellett az eperjesi kollégiumnak, tanárainak, tanítványainak, támogatóinak szenvednie. Mikor a Thököly felkeléshez csatlakozó Eperjesit a császári haderő megszállta, a kollégiumot katonai magtárnak használták fel. Majd a jezsuiták kapJák meg és a kollégium rövid ideig a szűk városi iskolában húzódott meg, ottt működött, amíg a tanárokat és tanítványokat ki nem utasították Eperjesről. Ettől kezdve 9 éven át nem volt Eperjesen evangélikus tanítás és nyilvános istentisztelet. Néhány évvel később, Thököly fővezérlete alatt bevonulnak a kurucok és a kollégiumi élet újra megindult. De Thököly szerencse-csillaga csakhamar lehullt, ismét császári tábornok lett az úr és 1686-ban I. Lipót rendeleté megint elvette a kollégiumot az evangélikusoktól. Mikor pedig bevonult Caraffa császári tábornok Eperjesre, annak tébolyult szelleme 1687-ben reánehezedett a szerencsétlen városra. A kollégium előtt állíttatta fel a vérpadot, amelyen az evangélikusság és magyarság legkiválóbbjait fejeztette le. Ekkor 18 évig maradtak az eperjesiek templom és iskola nélkül. II. Rákóczi Ferenc szabadságharca alatt ismét felvirult a kollégium napja. Az intézetet megújították s az intézet élére a kiváló Rezik János került. Ekkor építette ki a kollégium kapcsolatait Svédországgal, és onnan jelentős összegű támogatást is kapott. 1710-ben, a szabadságharc leverése után, ismét a jezsuiták kapják meg Eperjest, de a városon kívül, részint sátrakban, részint fából készült iskolákban mégis elkezdődött a tanítás. Ezt a helyzetet csa,k II. Tózsef rendelkezése másította meg. Nem véletlen, hogy a márciusi ifjak közül több ismertnevű az eperjesi kollégium tanítványa volt. A szabadságharc után zökkenő áll be a kollégium történetében, de a század végére már a teológiai akadémiát, a jogakadémiát, a főgimnáziumot és a tanítóképzőt foglalta egybe. Trianon utáni sorsa már ismeretes. Csak a főgimnázium maradhatott meg a “Tarcaparti Athénben“. Az 1667-ben alapított kollégiumban, mely Középeurópa legszebb és leghíresebb iskolája volt, ma kerületi levéltár, tudományos könyvtár és nagyértékű képtár van. Sajnos, nincs helyünk arra, hogy kiváló professzorainkról is megemlékezünk, de Csengey Guszti “bácsiról”, (kinek nemcsak mint költőnek de mint professzorunknak emléke is örökké él bennünk), ma is, öregkorunkban is sokszor emlékezünk! Rezik János kollégiumi igazgató egykori feljegyzéseiben megemlékezik arról, hogy az eperjesi vértanúk egyikének, Zimmermann Zsigmondnajk szívét felesége, megvesztegetve a hóhérokat, megszerezte, bebalzsamoztatta és ezüst dobozban őrizte. Mi eperjesi emlékeinket szívünkben őrizzük és hálát adunk Istennek, mindazért, a drága lelki kincsért, amivel bennünket a kollégiumban megajándékozott. De ezek az emlékek nem múzeumi tárgyként hervadoznak mibennünk, hanem élnek, hatnak, mint magyar evangélikus éleftünk motorjai és bizonyítékai! Háromszázéves jubileumán, az eperjesi kollégium a világba szétszóródott magyar evangélikusoknak azt üzeni, amit a vértanúk emlékére a kollégium falába elhelyezett emléktáblára vésett a hálás utókor: “ISTENT TISZTELNI ÉS HAZÁT SZERETNI TŐLÜNK TANULJATOK!” Egyed Aladár Együtt az utón címmel Melunban, a franciaországi KIÉ új konferenciai telepén rendezte meg az Európai Magyar Evangéliumi Ifjúsági Konferencia 8- találkozóját. A konferencián 13 országból 104 bentlakó mellett, a látogatókkal együtt 130-an vettek részt. Az Európai Magyar Evangéliumi Ifjúsági Konferencia 1960 óta eddig Norvégiában, Ausztriában, Angliában, Németországban, Dániában, Svájcban, Hollandiában és idén Franciaországban tartotta meg nagyheti konferenciáját. A jövő évi 9. találkozót 1968. április 7-15-e között a svédországi Vaxjő népfőiskoláján r=ndezi meg. Sz. I. Rendezd ELŐFIZETÉSEDET!
