Erős Vár, 1967 (37. évfolyam, 1-9. szám)

1967-08-01 / 6. szám

3. oldal ERŐS VÁR A gyűlölet villámcsapásai “Hecces-csöcselék” kirobbantotta zen­dülés zavaros hullámai csaptak össze jú­lius utolsó heteiben (Detroit egyik, főleg négerek által lakott része felett. Sokat írtak róla a külföldi újságok is. Céljai­nak, érdekeinek megfelelő tálalásban ad­ták a szenzációs hírt. A tisztánlátást el­homályosító elfogultság lólába sok eset­iben kilátszott a beszámolókból. “A né­­gerség lázadása”, “Az éhség forradal ma”, “A halomra lőtt négerek” — har­sogták a hírmagyarázó címek. Ezek a célzatos beállítások a valóságot nem az igazság fényével világították meg. Ez nem a törvénytisztelő négerség lá­zadása, hanem egy elenyészően csekély­számú, minden bujtogatásra fogékony, törvénytelenségre 'felhasználható, szélső­séges benzin-lelkű elemek néger zendülése volt. Ezek nem törvényes jogokat, ha­nem törvénytelen hatalmat követeltek. A zendülök nem az elviselhetetlen ter­hű éhségtől gyötörten vetemedtek a sem­mivel sem menthető bűntényekre; fosz­togatásra, gyújtogatásra, lesből lövő gyilkolásra. Mindaz, ami a mindennapi élet szükségeleteihez okvetlen kell, meg volt nekik. Vagy keresetük, vagy a szo­ciális gondoskodás különböző segélyezé­sei biztosították, számukra, ha nem is a jólétet, de mindenképpen a minden­napi kenyeret s fejük fölé a fedelet. A TV felvevő lencséje előtt, miközben fosz­togattak, jókedvűen nevetgéltek s csúfol­ták a velük szemben fegyvereiket nem használó rendőröket. Ez a hihetetlennek tűnő magatartásuk semmiképpen sem az éhségtől elgyötört elkeseredettségüket árulta el, hanem inkább a minden rend nek, biztonságnak fittyethányó cinikus felfogásukat. A rendfenntartó karhatalom fegyverei­től sem “hullottak halomra” a négerek Ha igy lett volna, akkor nem negyven s egynéhány, hanem sok száz halottja len­ne ma ezeknek az utcai (harcoknak. A megtorlásnak ez a tömegmészárlási mód­szere nem a demokráciák sajátja. Ezek a célzatos hírmagyarázatok az igazságnak egyik fajta eltorzításai. Az igazságnak másik fajta eltorzítása annak lekicsinylése, nem sokba vevése. A né­ger zendülések kérdését nem lehet egy kézmozdulattal félrelökni s azt mondani: ezen is túlvagyunk, majd kiheverjük a károkat. Nem lehet ilyen egyszerűen pontot tenni az eset után. A zendülés hul­lámverései tovább fodrozzák a lelkeket. A tüzeket elolthatták az utcákon, de a gyűlölet a lelkekben tovább lángol, hogy új rombolásokban, bármikor s bárhol új ra pusztítson, égessen, gyilkoljon. Ezt a tüzet kell eloltani, hogy a gyűlölet detro­iti villámcsapásai után, egy olyan orszá­gos vihar ne kerekedjék, amelynek vil­lámcsapásai egész Amerikát elpusztíthat­ják. Bizonyos külső ég belső célok érde­kében évek óta folyó “polgári engedet lenségre szítás”, törvény ellen lázítás, hajtogatás vetése van beérőbe ezekben a rombolásokban. Itt van ezeknek a zen­düléseknek a méreglíoga. Ezt ke l eltávo­lítani. Ezért kell az egyházaknak a meg­békélés evangéliumát hirdetni, a megbé­kélés útjában álló akadályok eltüntetése végett ihletni és támogatni minden olyan intézkedést, törvényhozást, amely a jo­gos panaszokat minél e'őbb orvosolja fajra való tekintet nélkül és sohasem a másik faj rovására. Viszont legyen az egyház üiletője és támogatója egy olyan új igazságszolgáltatási szellem és gya­korlat kialakulásának, amely többé már nem a bűnösöket dédelgeti a jók rovásá­ra, hanem a bűnözőket szigorúan bünte­ti a jók védelme végett. Legyen az egyház ébresztője, növelője, fenntartója a szociális lelkiismeretnek és a szociális fejlődésnek az árjába mindig szórja bele az evangélium erjesztő, de egyben megkötő örök értékeit is. Legyen az egyház állhatatos munkálója egy olyan egészséges szellemű társadalmi élet ki­fejlődésének, amelyben az egyes fajok közötti gátak és távolságok az eddig el­ért eredményeken túl még jobban eltűn­jenek, hogy a jólét és műveltség napja egyaránt süthessen mindenkire. Legyenek az egyházak egyúttal elki­­áltói is annak a veszedelemnek, amelyet a gyűlölet tüzcsóva-vetöi idézhetnek elő azzal, ha a közéleti, állami vezetők ál­­emfoeriességü engedékenysége, szemet-hu­nyása miatt továbbra is végezhetik az egész nemzet lelkét megmérgezö rom­bolásra bujtogató propagandájukat. Az egyén és társadalmi élet korlátja, de egyben szabadsága is a törvény védte rend is (biztonság. (Szabad emberi, társa­dalmi élet ne az anarchia felé fejlődjék. Az anarchia szükségképpen a diktatúrá­hoz vezet, ahogyan ezt az igazságot egy ma is élő nagy magyar írónk így fejtiki: “az új rombolás menthetetlenül maga u­tán vonná a néptömegek lázadását, a zűrzavart, a legteljesebb anarchiát. És ekkor lépne közbe a diktatúra, hogy ura­lomra juttassa a maga rendjét, a maga könyörtelen vastörvényeit.” Ezért ne engedjék az egyházak, hogy olyan politikai közszellem válhassék ural­­kodává, amely eltűri, hogy a négerkérdés annak az idegen világnézetnek válhassék a fajokat egymással szemben lázító játé­kává, amely a leghatékonyabb társadal mi építő erőnek a gyűlöletet tartjt. A megbékélés akadályainak eltávolítá­sához szükség van intézkedésekre, törvé­nyekre. Ezek azonban a megbékélés leg­nagyobb akadályát, a bűnt nem tudják eltávolítani. Ehhez Krisztus megváltói erejére van szükség. Ezért hirdessék az egyházak minél határozottabban, minél tisztábban ne a “fekete” vagy "fehér” Krisztust, hanem a teljes Krisztust, aki a bűnbánó bűnösöket magához öleli s szeretőiének egységébe fogadja. “Mert ö a mi békességünk, aki eggyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbeveitett Választófalat,.” (Ef. 2:14) így szolgáljuk a békességet egymás kö­zött, kölcsönösen, hogy minél szélesebb területen épüljön ki a “krisztusi fehér” és “krisztusa színes” emberek együttes szeretet-társadalma. Ezt a megbékélést hirdessék ne csak itt Amerikában az egyházak, hanem min denütt a világon. Olt is, ahol ma m g bizonyos kárörömmel szemlélik az ame­­riabi életnek ezeket a néger-zendülések kiváltotta villámfínyeit. - Lehetséges ugyanis, amitől Isten óvjon, hogy ha a gyűlölet tüzcsóva-vetésének idejében vé­get nem vetnek szerte a világon, akkor a különlbözö színű fajok közötti feszült­ségnek jelenleg Amerika fölött dörgö fellegei az egész világ egét beborító vi harfelhővé sűrűsödnek, hogy a kicsapó gyűölet villámcssipása egy fajok kö­zötti világháborúban felgyújtsák cs el­pusztítsák majd az egész emberiséget. “Jer, fogjunk kezet egy hitben, Bár más színünk, fajunk, Egy Atyánk van mindnyájunknak: Hát testvérek vagyunk.” (754. sz ének) Asbólh Gyula Az „ERŐS VÁR” 3 dollár egy évre

Next

/
Thumbnails
Contents