Erős Vár, 1966 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1966-02-01 / 2. szám

1 2. oldal ERŐS VÁR A II. VATIKÁNI ZSINAT: PROTESTÁNS SZEMMEL Írja: EGYED ALADÁR 2. A ZSINAT ÉS A Mielőtt, a II. vatikáni zsinattal kapcsolatban, a keresztyén egység­ről megszólalnánk, ismerni kell a leg­igazibb keresztyén egység-munkás­nak, dr. Luther Mártonnak állás­pontját, amelyik röviden összefog­lalva azt mondja, hogy csak egyet­len egyháza van az Úr Jézus Krisz­tusnak ezen a földön, amiként vall­juk is: — “Hiszek egy keresztyén anyaszentegyházban”. Ez az egy­ház azonban nemcsupán szeretet­­ben való egység, hanem elsősorban hitben és hitvallásban. A szeretet jegyében egyesíteni annyit jelent, mint az igazságot megsemmisíteni. Azért hangsúlyozza Luther, hogy: “Ne tanácsolj nekem békességet és olyan egységet, amely által elve­szítjük az igét ... Az ige és tan teremtsen egységet!” Istenben boldogult dr. P r ő h 1 e Károly egyetemi tanár szerint, ha a keresztyén-egység létérejön, csak magának a Jézus Krisztusnak és az Ő Szentlelkének a műve lehet. — Emberek a legjobb esetben csak a­­kadályokat háríthatnak el útjából és ez szükséges és jó munka. Sokat kell imádkoznunk érette, de ezek­nek az imádságoknak meghallgatá­sa csak akkor lesz, ha eljön az jjr órája . . . Addig pedig kötelesség­­szerűen vállalunk kell azt a har­cot, melyet a keresztyénség szét­­szakadozottsága ró reánk. De ez a harc ne korlátozza az ökumenikus érzületet, hanem az ökumenikus ér­zület moderálja és formálja a har­cot. Csak a keresztyén igazság győzhet és az igazság fényét nyílt szemmel, nyílt szívvel kell fogad­nunk akkor is, ha egyházhatárain­­kon túlról világít felénk.” Örömmel fogadtuk a magyar je­zsuiták vezérének, Bangha Bélának 1936-os kezdeményezését, de ami­kor a magyarországi eucharisztikus évet bevezető januári igehirdeté­sében azt hirdette, hogy a protes­táns pap által megáldott vegyes-KERESZTYÉN EGYSÉG házasság csak ágyasság és az ebből származó gyermekek'törvénytelenek lehetnek, akkor örökre eljátszotta azt a jogát, hogy a keresztyén egy .sőg ügyében valaha is felemelje szavát. Örömmel üdvözöltük Király Ke­lemennek EGYSÉG ÚTJA című lapját is, de később ezt a komoly és őszinte, szép kezdeményezést az esztergomi hercegprímás azzal in­tette le, hogy “ez az út járhatat­lan.” A II. vatikáni zsinat által felkí­nált lehetőséget is őszinte öröm­mel fogadtuk, de most — ZSINAT UTÁN — annak megvalósítását igen messze távolságra kell kitol­nunk ! Minél többet olvastam római ka­tolikus lapokban a keresztyén egy­ségről, annál bevésbbé tudtam bíz­ni annak lehetőségében, mert a leg­többől csak egyoldalú, hazadolgozó megnyilatkozás áradt felém. Az eu­rópai római katolikus magyar pa­pok hivatalos lapjából valók példá­ul a következő idézetek: “Vannak, akik nem olcsó találko­zásra várnak. Hidat akarnak verni önnön életükből, amelyen vissza­térhetnek az 1500-as években el­szakadt pretestánsok unokái.” “Miért lett szakadás? Mert Lut­her . . . túlzásokba esett és el­vesztette az igazi hitet!” “Hogyan lesz egyesülés? tT9Y> hogy . . . protestáns terstvéreink meglátják, hogy az általuk kere­sett egység és igazság Szent Péter szikláján van még ma is.” “Sok protestáns lap arról írt, hogy itt az ideje, miszerint a ró­mai katolikus egyház meglássa: — nemcsak ő Krisztusnak igazi egy­háza. Ez természetesen ki va11 zár­va, ilyen értelemben nem lehet egyesülésről szó. A római katoli­kus egyház megtartja az isteni hi­tet az egyetlen igazságban, amely nálunk van!” De ez még nem minden! Olvas­tam cikkeket, amelyeknek lénye­ge ez az ágostoni mondás: odisse errores, diligere errantes", amely körülbelül megfelel a protestánsok által is sokszor hangoztatott állás­pontnak: “gyűlölni a bűnt és sze" retni a bűnöst.” Világos, hogy ez a szeretet nem helyeslő, — hanem mentő-szeretet, amely céljában u­­gyanaz, mint az inkvizíció, csak eszközeiben kényesebb. Mindkettő mögött lényegében az igazság ön­teltsége van. Erről az igazságról mondja Pál apostol nagy alázato­san és a másként gondolodók felé nagy szeretettel: “Rész szerint van bennük az ismeret.” A legtudósabb apostol távol áll az önteltségtől. — Üdvdöntő kérdésekben kemény és határozott, de minden másban meg­értő. Ezért nincsen benne szeretet­len ítélkezés. Ettől a páli állásponttól tartja magát távol sok római katolikus testvér, mikor csak magára vonat­koztatja az “extra ecclesiam nulla salus” igéit és az üdvözölni kívá­nó protestánsoknak az utat így je­löli ki: “Vissza a római katolikus egyházba!” Az egész világ látja és tudja, hogy a katolicizmus világuralma ingadozóban van számszerűleg is. A fehér faj szaporodási százaléka csökkent, a pogány színeseké pedig emelkedik. Lemorzsoló erőt képvi­sel a világszerte jelentkező és egy­re harciasabb ateizmus és még na­gyobb világjelenségként nézzük az erősödő szekularizmust. Több római katolius lap előtt (pld. SZÍV) a keresztyén egység­nek ugyanaz a megoldása lebeg, ami a középkorban volt, csak esz­közeik lettek humánusabbak. Ahol pedig az ökumenicitás csak téríté­si eszköz, ott mi nem állhatunk zászló alá! Figyelve a római katolikus meg­nyilatkozásokat és próbálkazáso­­kat, több szenzációt találtunk ben­ne, mint biztosítékot arra, hogy evangélikus keresztyén tanításunk evangéliumi alapjait elismernék, tiszteletben tartanák és minket e­(Folytatás a következő oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents