Erős Vár, 1966 (36. évfolyam, 1-10. szám)
1966-02-01 / 2. szám
1 2. oldal ERŐS VÁR A II. VATIKÁNI ZSINAT: PROTESTÁNS SZEMMEL Írja: EGYED ALADÁR 2. A ZSINAT ÉS A Mielőtt, a II. vatikáni zsinattal kapcsolatban, a keresztyén egységről megszólalnánk, ismerni kell a legigazibb keresztyén egység-munkásnak, dr. Luther Mártonnak álláspontját, amelyik röviden összefoglalva azt mondja, hogy csak egyetlen egyháza van az Úr Jézus Krisztusnak ezen a földön, amiként valljuk is: — “Hiszek egy keresztyén anyaszentegyházban”. Ez az egyház azonban nemcsupán szeretetben való egység, hanem elsősorban hitben és hitvallásban. A szeretet jegyében egyesíteni annyit jelent, mint az igazságot megsemmisíteni. Azért hangsúlyozza Luther, hogy: “Ne tanácsolj nekem békességet és olyan egységet, amely által elveszítjük az igét ... Az ige és tan teremtsen egységet!” Istenben boldogult dr. P r ő h 1 e Károly egyetemi tanár szerint, ha a keresztyén-egység létérejön, csak magának a Jézus Krisztusnak és az Ő Szentlelkének a műve lehet. — Emberek a legjobb esetben csak akadályokat háríthatnak el útjából és ez szükséges és jó munka. Sokat kell imádkoznunk érette, de ezeknek az imádságoknak meghallgatása csak akkor lesz, ha eljön az jjr órája . . . Addig pedig kötelességszerűen vállalunk kell azt a harcot, melyet a keresztyénség szétszakadozottsága ró reánk. De ez a harc ne korlátozza az ökumenikus érzületet, hanem az ökumenikus érzület moderálja és formálja a harcot. Csak a keresztyén igazság győzhet és az igazság fényét nyílt szemmel, nyílt szívvel kell fogadnunk akkor is, ha egyházhatárainkon túlról világít felénk.” Örömmel fogadtuk a magyar jezsuiták vezérének, Bangha Bélának 1936-os kezdeményezését, de amikor a magyarországi eucharisztikus évet bevezető januári igehirdetésében azt hirdette, hogy a protestáns pap által megáldott vegyes-KERESZTYÉN EGYSÉG házasság csak ágyasság és az ebből származó gyermekek'törvénytelenek lehetnek, akkor örökre eljátszotta azt a jogát, hogy a keresztyén egy .sőg ügyében valaha is felemelje szavát. Örömmel üdvözöltük Király Kelemennek EGYSÉG ÚTJA című lapját is, de később ezt a komoly és őszinte, szép kezdeményezést az esztergomi hercegprímás azzal intette le, hogy “ez az út járhatatlan.” A II. vatikáni zsinat által felkínált lehetőséget is őszinte örömmel fogadtuk, de most — ZSINAT UTÁN — annak megvalósítását igen messze távolságra kell kitolnunk ! Minél többet olvastam római katolikus lapokban a keresztyén egységről, annál bevésbbé tudtam bízni annak lehetőségében, mert a legtöbből csak egyoldalú, hazadolgozó megnyilatkozás áradt felém. Az európai római katolikus magyar papok hivatalos lapjából valók például a következő idézetek: “Vannak, akik nem olcsó találkozásra várnak. Hidat akarnak verni önnön életükből, amelyen visszatérhetnek az 1500-as években elszakadt pretestánsok unokái.” “Miért lett szakadás? Mert Luther . . . túlzásokba esett és elvesztette az igazi hitet!” “Hogyan lesz egyesülés? tT9Y> hogy . . . protestáns terstvéreink meglátják, hogy az általuk keresett egység és igazság Szent Péter szikláján van még ma is.” “Sok protestáns lap arról írt, hogy itt az ideje, miszerint a római katolikus egyház meglássa: — nemcsak ő Krisztusnak igazi egyháza. Ez természetesen ki va11 zárva, ilyen értelemben nem lehet egyesülésről szó. A római katolikus egyház megtartja az isteni hitet az egyetlen igazságban, amely nálunk van!” De ez még nem minden! Olvastam cikkeket, amelyeknek lényege ez az ágostoni mondás: odisse errores, diligere errantes", amely körülbelül megfelel a protestánsok által is sokszor hangoztatott álláspontnak: “gyűlölni a bűnt és sze" retni a bűnöst.” Világos, hogy ez a szeretet nem helyeslő, — hanem mentő-szeretet, amely céljában ugyanaz, mint az inkvizíció, csak eszközeiben kényesebb. Mindkettő mögött lényegében az igazság önteltsége van. Erről az igazságról mondja Pál apostol nagy alázatosan és a másként gondolodók felé nagy szeretettel: “Rész szerint van bennük az ismeret.” A legtudósabb apostol távol áll az önteltségtől. — Üdvdöntő kérdésekben kemény és határozott, de minden másban megértő. Ezért nincsen benne szeretetlen ítélkezés. Ettől a páli állásponttól tartja magát távol sok római katolikus testvér, mikor csak magára vonatkoztatja az “extra ecclesiam nulla salus” igéit és az üdvözölni kívánó protestánsoknak az utat így jelöli ki: “Vissza a római katolikus egyházba!” Az egész világ látja és tudja, hogy a katolicizmus világuralma ingadozóban van számszerűleg is. A fehér faj szaporodási százaléka csökkent, a pogány színeseké pedig emelkedik. Lemorzsoló erőt képvisel a világszerte jelentkező és egyre harciasabb ateizmus és még nagyobb világjelenségként nézzük az erősödő szekularizmust. Több római katolius lap előtt (pld. SZÍV) a keresztyén egységnek ugyanaz a megoldása lebeg, ami a középkorban volt, csak eszközeik lettek humánusabbak. Ahol pedig az ökumenicitás csak térítési eszköz, ott mi nem állhatunk zászló alá! Figyelve a római katolikus megnyilatkozásokat és próbálkazásokat, több szenzációt találtunk benne, mint biztosítékot arra, hogy evangélikus keresztyén tanításunk evangéliumi alapjait elismernék, tiszteletben tartanák és minket e(Folytatás a következő oldalon)
