Erős Vár, 1966 (36. évfolyam, 1-10. szám)
1966-02-01 / 2. szám
ERŐS ~ 66 AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA Vol. XXX. Évfolyam 1966. FEBRUÁR No. szám. I I A KÍSÉRTÉS legyőzője Akkor Jézus a Lélektől a pusztába vitetett, hogy az ördög megkísértse. És miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. Ekkor a kísértő odament hozzá és ezt mondta neki: Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyerekké. Ő pedig ezt felelte: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik. Ekkor elvitte őt az ördög a szent városba és odahelyezte a templom párkányára. És így szólt hozzá: Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat, mert meg van írva: Az ö angyalainak parancsol felőled és kézen hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben. Jézus így válaszolt neki: Viszont meg van írva: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet! Ismét elvitte őt az ördög egy igen magas hegyre és megmutatta neki a világ minden országát és azok dicsőségét. És azt mondta neki: Mindezeket neked adom, ha leborulva imádsz engem. Ekkor így szólt hozzá Jézus: Távozz, Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd és csak neki szolgálj. Ekkor elhagyta őt az ördög. És íme angyalok járultak hozzá és szolgáltak neki. * * • Az első böjti vasárnapon az egyház régóta imádkozva olvassa Krisztus Urunk megkísértetésének történetét. (Mt. 4, 1-11). Ezt az igeszakaszt hozzánk szóló üzenete folytán nem is Jézus megkísértetésének, hanem sokkal inkább a kísértő legyőzése történetének kell mondán unk. Ami itt Jézussal történik, fontos része egész életművének. Ö azért jött, hogy magára vegye minden bűnünket s annak minden következményét és Ö egyedül szenvedje mindezt sokunk helyett, hogy viszont mi sokan részesedjünk az Ö, az Egyetlen igazságában. Így tette Öt Isten a kereszten bűnné és átokká, hogy minket megszabadítson a bűntől és az átoktól, így lett Ö az egyedüli, akit Isten, a Szentlélek Isten vezetett a kísértéshez, hogy igaz legyen Jakab levelének örömhíre: “Isten maga senkit sem kísért (1:3.) és megvigasztalodjék a szívünk a Zsidókhoz írott levél kedves szaván: “Amennyiben szenvedett Ő maga is megkísértvén, segíthet azokon, akik megkísértetnek.” (2:18). Amikor tehát naponkénti imádságunkban elmondjuk ezt a kérést: “Ne vígy minket a kísértésbe”, a Krisztusra nézve imádkozunk és ezt abban a hitben, hogy kétség nélkül meghallgat az Úr. Hogyne hallgatna meg, hiszen azért vitte a Lélek Krisztust a pusztába, hagy megkísértessék és győzedelmeskedjék s hogy bennünket egyszer s mindenkorra megszabadítson minden kísértéstől.
