Erős Vár, 1966 (36. évfolyam, 1-10. szám)
1966-04-01 / 4. szám
2. oldal ERŐS VÁR nem utasítjuk el magunktól. Egyedül ennek a Krisztus adta békességnek a hordozói lehetnek a népek közötti békének is a munkáiéi. A világban nem lehet több békesség, mint amennyit e világban élő emberek Krisztusban felvettek s tovább adtak. Csak a Krisztusban belső békességre jutott emberek tudják megtenni az első lépést a világbéke szép álmának a megvalósításához. Ez a Krisztusadta békesség nem egyszerű eltörlése a viszálynak, hanem a rossznak jóval való legyőzése, a gyűlölet rabsága helyett a szeretet szabadságában való élés. Fogadjuk el a Krisztus kínálta békességet! Legyünk annak hordozói és terjesztői a családi otthonokban, hogy így kevesebb legyen a gyűlölködés okozta válás, a viszálykodás-fieldúlta családi fészekből menekülő, szerencsétlen elzüllő fiatalság. Hangozzék szívünkben, lelkünkoen állandóan a húsvéti békesség üzenete a költő szavával megfogalmazottan: "Nincs nyugalom, nincs nyugalom — s ez a Nyugtalanság mint járvány ragad. Te sugározzad szét békességedet És szóval, kézfogással másnak add. Az Isten békessége is ragad. Békesség Istentől. Reggel mondd, délben mondd A Feltámadott első szép szavát. És ragyogóbbá lesz a reggeled, És csillaghfmesebb az éjszakád. És békességesebb az éjszakád. Békesség Istentől.” ASBÓTH GYULA PÁPAI HATÁROZAT VEGYESHÁZASSÁGOKRóL Már korábban írtunk arról, — hogy a vatikáni zsinat nem hozott határozatot a protestánsok által éveszázadok óta sérelmezett vegyesházassági törvények megváltoztatására. A zsinat zárónyilatkozata azonban megígérte, hogy egy külön bizottság foglalkozik majd a kérdéssel. Esetleges reményeinkre most pontot tett VI. Pál pápa március 18_án kiadott rendelkezése, mely a protestánsok felé semmilyen lényeges engedményt nem hoz, A pápa még a zsinat által emlegetett “szóbeli reverzális égéretet” is a püspökök hatáskörébe utalja. így tehát a helyi egyházi hatóságoktól függ, hogy a továbbra is kikényszerítendő reverzális (amelyben a vegyesházasok kötelezik magukat, hogy a születendő gyermekeket katolikusnak nevelik) csak szóban, vagy pedig az eddigi módon, írásban adandó meg. A katolikus házasfél számára enyhítést jelent a rendelkezésnek, az a paragrafusa, amely szerint nem-katolikus lelkész előtt kötött házasság esetén a katolikus fél többé nem esik exkommunikáció (a r. kát. egyházból való kizárás) alá. Ez az intézkedés visszamenőleg is érvényes, tehát több millió vegyesházasságban élő katolikust érinthet, akiket eddig az oltáriszentség vételétől eltiltottak. Ennek ellenére a r. kát. egyház továbbra sem ismeri el a prot. lelkész előtt kötött vegyesházasságok érvényességét. Az egységtörekvések felé szépségflasztrom akar lenni az az engedmény, amely kimondja, hogy amikor a római katolikus lelkész b e - fejezte a vegyesházasok esketését, akkor az esetleg jelenlevő protestáns lelkész i s elmondhat egy imádságot.. (-) Az alázatos király Rügyező barkák, tavaszi füzek lehajló ágain áttörő fény. Sokaság között közeledő Krisztus, Királyságát ünneplő menet. Virágvasárnap. Vájjon valóban bairkás, virágos régi emlékeket tükrözik-e híven e nap ősi keresztyén értelmét, vagy éppen valami más? Hogy kell elképzelnünk Őt magát ebben a menetben? Kigyúlt alrccal, mint akinek ez a beteljesedés napja, vagy inkább elgondolkozónak és magányosnak? Egy jelenet jut eszembe. Világhírű keresztyén személy a legnagyobb nemzetközi kitüntetés átvétele után elköszön az őt körülvevő újságírók gyűrűjében. Fölemeli a táskáját és fölszáll a vonatra; harmadosztályú kocsibai. Jézus bevonulásában van valami a fejedelmi igényből és van a harmadosztályból is. Virágvasárnapi bevonulása megaláztatásának kezdetét jelenti. Ez a nap a Megváltóból szól, aki megalázta magát és elfogadva a krályi hódolatot, most indul a legmélyebbre vezető útra, mert nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ‘‘ő szolgáljon és adja életét váltságul sokakért.” Szolgálat és megaláztatás. Alig tudok elképzelni ennél korszerűtlenebb és népszerűtlenebb szavakat. A mai vasárnap levélbeli igéje mégis így szól: “Az az indulat legyen bennetek, amely volt e Jézus Krisztusban, aki megalázta magát ...” Hogyan értsük a királyt, aki megalázta magát és mit üzen ő nekünk? Ilyenkor a megváltás szükségességére szoktunk rámutatni és a kereszthalálra utalunk. Jézusnak el kellett indulnia lefelé, hogy beteljesítse az Atya tervét és megr keresse és megváltsa a tőle elhanyatlott embert. Próbáljuk mégis feloldani és emberi közelségbe hozni ennek a szükségességnek a titkát. Valamikor a nemes ember csak katonáskodással foglalkozott, csak ezt tartotta magához illő foglalkozásnak. Jó ruhában, lovon járni dicsőségestebb dolognak tetszett, mint gyalupad fölé görnyedni, húsoló késsel bőrt vékonyítani, vagy boncoló teremben műtőasztal fölé hajolni. Jézus (Folytatás a 4. oldalon)
