Erős Vár, 1966 (36. évfolyam, 1-10. szám)
1966-04-01 / 4. szám
ERŐS VÁR 3. oldal „... de én és az én házam az Urnák szolgálunk! ” Harminc évvel ezelőtt — amikor a Nyugatclevelandi Magyar Evangélikus Egyház alakításán fáradoztak a Szentlélek engedelmes munkásai, — kinevettek volna mindenkit, aki azt mondta volna nekik: minek töritek magatokat, hát nem látjátok, hogy a keresztyén egyház a válság sodrába került? Ma pedig a hitetlenség támadó kereszttüzében, a körülöttünk növekvő lemorzsolódások idején elkeseredett tétovaság" gal kérdezgetjük: mi lesz velünk? Mikor Isten népe Józsué vezetésével bemegy az ígéret földjére Kánaánba, Józsué számára fájdalmas volt látnia, hogy nem Józsué népe misszionálta Kánaánt, hanem annak pogánysága, istentelen népe misszionálta Isten népét. így van ez ma is . . . De amikor halála előtt elbúcsúzik népétől, azt mondja nekik: — “ . . . ha rossznak látjátok azt, hogy az Úrnak szolgáljatok, válasszatok magatoknak még ma, akit szolgáltok . . ÉN AZONBAN ÉS AZ ÉN HÁZAM AZ ÚRNAK SZOLGÁLUNK!” (Józsué 24:16.) Ez legyen a jubiláló clevelandi tisztázzuk önmagunkban, milyen is az Isten akarata szerint való egyház? Tudják-e híveink, hogy az egyház hívő emberek, hívő gyülekezet nélkül holt kövek halmaza? Nem ott van egyház, ahol templomok épülnek, hanem ahol élő gyülekezet van, amely rendszeresen imádkozik a gyülekezetért. Egyik evangélizátorunk mondotta: “Imádkozzanak a papok a gyülekezetért. Azért van olyan sok betegség az egyházban, mert a papok többet beszélnek a gyülekezetnek Istenről, mint Istennek a gyülekezetről. Necsak a gyülekezettel imádkozzanak, hanem a gyülekezetért is!” Erre el van kötelezve a gyülekezet minden tagja, közöttük azok is, akik magukat felmentették az alól a kötelezettség alól, hogy az egyházzal bármennyire törődjenek is. Lehet, ők úgy érzik, hogy semmi közük az egyházhoz, de az egyháznak köze van őhozzájuk. Lehet, hogy nekik nincs semmi közük Jézushoz, de Jézusnak köze van hozzájuk. Azt a tényt, hogy ők a kevesztségben az egyház tagjai lettek, ők megtagadhatták, de a másik fél: Isten nem tagadta meg őket. Isten őket magáénak tekinti akkor is, mikor ők nem tekintik magukat többé Isten gyermekeinek. Isten felelősséget érez irántuk akkor is, mikor ők semmi felelősséget sem éreznek már Isten ügyéért és a gyülekezetért! Adjunk hálát Istennek a gyülekezetért és szolgáljunk örömmel és hűséggel gyülekezetünknek. Szolgálni kell a gyülekezetednek azzal, amid van, amire lehetőséged van, de mindenekelőtt nyilvánvalóvá kell tenned, hogy imádkozol gyülekezetedért ! Bízzál olyan erős hittel, amivel Pál apostol tett bizonyságot Róma 8:38-39-ben: “MERT MEG VAGYOK GYŐZŐDVE, HOGY SEM HALÁL, SEM ÉLET, SEM ANGYALOK, SEM FEJEDELEMSÉGEK, SEM HATALMASSÁGOK, SEM JELENVALÓK, SEM KÖVETKEZENDŐK, SEM MAGASSÁG, SEM MÉLYSÉG, SEM (Folytatás a következő oldalon.) gyülekezetnek is első bizonyság - tétele! A nyugat-clevelandi gyülekezet temploma Arról is bizonyságot kell tennünk az egyházi élet minden megnyilvánulásában , (bibliaórákon, ifjúsági konferenciákon, evangélizációs összejöveteleken, vallásos ünnepélyeken, — templomi igehirdetésben éppen úgy, mint rádiós istentisztelete - ken), hogy az Úr Jézus Krisztus a mai kor számára is világszükséglet, az emberek számára ma is exisztenciális kérdés! Vállalja-e a clevelandi jubiláló gyülekezet a harmincéves jubileumnak ezt a kihangsúlyozott parancsát? Gyülekezetünknek nemcsak hitvallásra, nemcsak hitvalló szenvedésre kell felkészülnie, hanem — mint hitvallásos egyháznak a reformáció örökségének hűséges megőrzésére is! Ma a keresztyén egység keresésének idején hangoztatni szoktuk, hogy ne a sérelmekre emlékezzünk, hanem közös keresztyén hitünk erőforrásaira. Ez igaz, de nem jelentheti azt, hogy ne hallgassunk a reformáció hithőseire, akikre nem méltó a világ. Csak egy kérdésre kérek választ tőled, kedves olvasóm: le tudnál-e mondani például a keresztyén egység kedvéért: a hit által való megigazulás bibliai igazságáról? Soha se felejtsük el Luther figyelmeztetését: “Ne tanácsolj nekem békességet és egységet, amely által elveszítjük az Isten igéjét! . . . Az ige és tan teremtsen egységet, vagy közösséget!” Jubileumunk arra is kötelez, hogy