Erős Vár, 1966 (36. évfolyam, 1-10. szám)
1966-01-01 / 1. szám
ERŐS VÁR 3. oldal (Folytatás az előző oldalról) pénzünkből, szívünkből akarsz egy darabot vissza! Hogyan is mondotta Jézus? “Keskeny az az út, amely az örök életre visz s kevesen vannak, akik azon járnak." Jézus mégis hívja az Övéit . . . téged is erre az útra, mert az Övé Karácsonyi számunkban bejelentet, tűk, hogy a december 8-án befejeződött zsinatról mikor és milyen címen fogunk beszámolni. Aki ezt olvasta jogosan kérdezheti: miért szólunk csak arról, hogy miben csalódott a protestantizmus a zsinattal kapcsolatban és miért hallgatjuk el azt, amiben előre lépett a zsinat? Ez a tárgyilagoss igazság kérdése is, különösen azok után a keresztyén egységgel foglalkozó cikkek után, amelyeket lapunkban írtunk. Válaszom erre a kérdésre a követke-I. A ZSINAT ÉSA I. A zsinat és a vegyesházasság Nagy lelki zavart okozott pár hónappal ezelőtt nemcsak protestáns, de római katolikus körökben is egy a napilapokban megjelent és a vegyesházasságokkal kapcsolatos olyan hír, amely szerint a pápa megváltoztatta a házassági törvényt. Egy clevelandi hetilap, melynek szerkesztője római katolikus pap, a következőket írta: “VI. Pál pápa megváltoztatja az eddigi házassági törvényt a vegyesházasságokat illetőleg, amikor reverzálist kellett aláírni a nem katolikus szülőknek is, hogy születendő gyermekeiket katolikus vallásban fogják nevelni. Az új törvény szerint is szükség lesz ilyen ígéretre, de csupán szóban és nem írásban. Ez az új enyhítő rendelkezés a keresztény egységet szolgálja.” E nagy publicitást kapott “enyhítő" döntést a következő három ok miatt nem tartom lényegbevágónak : 1. A pápa és a püspöki tanács vagy, mert evangélikus vagy, mert magyar vagy, mert a szabadság népéhez tartozol. Erőt, hitet és hűséget kívánunk az újesztendő útján minden testvérünknek! Brachna Gábor az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia esperes-elnöke ző: 1. Mivel Vili. Bonifácius pápa azt mondotta: .“Aki hallgat, beleegyezik”, nekünk, mint a reformáció örököseinek foglalkoznunk kell elsősorban azokkal a zsinati határozatokkal, amelyekben csalódtunk, különben azt gondolják, hogy mi azokkal meg vagyunk elégedve, azokról elhisszük, hogy tényleg a keresztyén egységet szolgálják. 2. Csalódásainkon csak úgy könnyíthetünk, ha nyiltan elmondjuk panaszainkat. Tehát megértést kérünk elsősorban is, mert a panaszra mindenkinek joga van! VEGYESHÁZASSÁG ugyanolyan jól tudja, mint mi, hogy az egyház nem tehet különbséget ~ elkötelezettségi szempontból írásbeli és szóbeli ígéret között, mert itt csak formai a különbség. Különben mindkettő kötelező Máté evangéliumának 5 :33-37 versei értelmében. A Hegyi Beszéd szerint ugyanis a kimondott ígéret, minden írásbeli megerősítés nélkül is olyan kötelező, mint az eskü. 2. Ha a keresztyén egységgel kapcsolatos annyi lázas tevékenység után csak ez a “nesze semmi, fogd meg jól” lenne az eredmény, akkor a hegyek vajúdásából tényleg csak egy nevetséges egérke született. 3. Egy ilyen határozat kockára tenné az azt hozó személyek és a zsinat, a pápa tekintélyét és a felekezeti viszonyt visszafordítaná: felekezeti ISZONYRA! Érezték ez római katolikus oldalon is s ezért az “OUR SUNDAY VISITOR” című római katolikus hetilap a következő figyelmeztetőt adta le: “ . . . azok a zsinati közlemények, melyek a vegyesházassá* gok kérdésében, hivatalos források szerint, már közlésre érettek, még koraiak voltak ...” Ez a hír egy kis reménységet hozott számunkra. Micsoda disszonáns, elkeseredett hangok zúgtak a szívünkben. Ismerek római katolikus magyar nőt, akit a pápai rendelet közösített ki egyházából a vegyesházassága miatt. Milyen megható reménységgel imádkozott azért, hogy a keresztyén egység hirdetői töröljék el ezeket az átkos fegyelmi rendeleteket. Milyen boldog reménységgel beszélt már arról, hogy karácsonykor a saját templomában gyónhat és veheti saját papja kezéből, saját oltára előtt az Úr testét. Protestáns férje is előlegezett bizalommal adott hálát azért, hogy végre római katolikus testvéreink sem fogják vegyesházasságát ágyasságnak és gyermekeit törvénytelen gyermekeknek tartani. Mi lett ezekből a reménységekből? Akár ez az elhirtelenkedve beharangozott úgynevezett “pápai engedmény” lenne ma a határozat, akár a zsinatnak az a tényleges döntése, hogy majd később lesz határozat, mindegy, igaz ennek a házaspárnak az a megállapítása, hogy: “A II. vatikáni zsinat nem nyitotta meg a szívét karácsony hónapjában sem az egyenlő mértékkel mérő krisztusi szeretet előtt. — Azt mondták a szíveken kopogtató ádventi vendégnek: még nem beszéltük meg, hogy beengedjünk-e, várj, vagy jer később, amikor majd eszünkkel döntünk e kérdés fölött.” Milyen jó megérzése volt Bea bíborosnak a keresztyén egység 82 éves “utazó titkárának”, amikor Koppenhágában tartott előadásában azt a kijelentést tette; “jó, hogy a pápa nem uniós zsinatot hívott egybe, mert ha az nem sikerül, újabb sebeket okoz és a lelkeket egymástól mégjobban eltávolítja.” Jóslata máris beteljesedett. Sokan azért hiszik lehetetlen dolognak a változtatást, mert ezeket a minket megszégyenítő fegyelmi rendeleteket dogmáknak tartják. — (Folytatás az E>. oldalon) A IS. VATIKÁNI ZSINAT: PROTESTÁNS SZEMMEL
