Erős Vár, 1966 (36. évfolyam, 1-10. szám)
1966-03-01 / 3. szám
AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA Vol. XXX. Évfolyam - - 1966. MÁRCIUS No. 3. szám. Az Isten nem halott! “Az Isten halott” — harsogta ismételt szólamként egy szavalókórus a TV műsorán. "Temetjük az Istent” — magyarázta vezetőjük, az egyik protestáns egyetem hittudományi tanára. A jelenetben volt valami borzongtató. Mintha csak az utolsó idők közeledtének dermesztő szele csapott volna át a TV képernyőjén. Egyesek nem értették. Mások félremagyarázták. Legtöbben megdöbbentek. Nem is csodái. Hiszen itt nem valamiféle istenellenes politikai rendszer, világnézet támadta a keresztyénség Istenét, hanem keresztyén egyházi vezetők igyekeztek kihívó, ellenszenvet kiváltó módon népszerűsíteni istentagadó tudományukat. Ezért tűnt fel az egész közvetítés olyan hihetetlennek. Minden elképzelhetetlenség ellenére is, egyes egyházi körökön belül, létezik egy ilyen hitetlen mozgalom. “Az Isten halott” kifejezést használják vezérszólamul. Hirdetik: “Az Isten Krisztusban meghalt. Az Isten valóban halott és az egyház a sírköve." Tagadják Istent. Jézus szeretet-tanítását elfogadják. Ezért magukat “istentagadó .keresztyének”-nek vallják. Minden korszak fordulókor, amilyenben ma is élünk, tucatszámra támadnak újabb és újabb hóbortok divatban, gondolkodásban, vallásban egyaránt. Ez a mozgalom, ha hóbortos is, de nem csak hóbort. Több ennél. Radikálisan, gyökereírta: Asbóth Gyula sen a múlttal szakító, “váj teológia”. Ennek egy szertelenül kinyúló ága. Az “új teológiá”-nak hirdetői nem a kételkedő, de mégis alázatos szívvel, őszinte hitrevágyással, Istent" kereső hittudósok közé tartoznak. Ezek nem azt vallják: “keresem az Istent die még eddig nem találtam meg.” Náluk már ez nem kérdés. Ők mint bizonyságot hirdetik: “Isten halott.” Rájuk illenek az írás szavai: “az Isten igazságát hazugsággá változtatták.” (Róm. 1:25), . . . "Az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek és az ő balgatag szívük megjsötétedett.” (Róm. 1:21). Ezek az Igék ugyan az utolsó időkre vonatkoznak, de korunk hamisprófétáinak is szólnak. Különben is ki tudja, hogy ezeknek a hamisprófétáknak a fellépése nem az utolsó idők közeledtét jelzik-e? Amiért a vak csillagász, látásának elvesztése miatt, a legmodernebb csillagvizsgálón keresztül sem látja a csillagokat, nem mondja: nincsenek csillagok. Neki nincsenek, mert nem látja. A hitük lá.tóképességét elvesztett “modern hitkutatók” sem foghatják fel Isten valóságát értelmi tudásuk minden felkészültségié ellenére sem. De ezért nem állíthatják, hogy “Isten halott”. — Isten nem halott. Él attól függetlenül, hegy ők vakságukban nem látják. Az ő számukra meghalt Ezek a “modern” hittudósok bár különböző pontról indulnak ki de egy a céljuk: az űrkorszak mai embere számára is elfogadható vallás kiagyalása különböző világnézetek (köztük a marxizmus) segítségével. “Ebbéli igyekezetükben” — írja egyik világhíres teológus — “úgy jártak mint a fiirösztő vízzel a gyereket is kiöntő bába. Ha mást nem is, de annyit elértek, hogy az egész keresztyénséget értelmetlenné tették, kiüresítették.” Keresztyén hitünk alapja Isten kijelentése. Mindig is az volt és az is marad. Legtökéletesebben Krisztusban jelentette ki magát Isten. Krisztussal a Bibliában találkozunk, onnan szól hozzánk. Az a kijelentés egyetlen hiteles okmánytára, hitünk forrása. A Bibliából tudjuk, hogy Jézus Isten fia, aki az Atyától elválaszthatatlan, halottaiból feltámadott. Innen tudjuk, hogy Isten a világ és tudásunk felett, álló, mindentől független, természetfeletti, láthatatlan hatalom. Aki tehát kekersztyénségünknelk ezt az alapját, vagy ha ennek csak egyes köveit is kidönti, az nem keresztyén. Az lehet valamiféle istentelen emberi bölcseség hirdetője, de semmiképpen sem a ‘keresztyén hittudomány1 tanítója. A modern hittudomány is a hit szolgáló lánya, mint volt minden korban. Az a hivatása, hogy a keresztyénség változhatatlan, örök tanítását a kor nyelvén, a mai idők emberének külső, változott körülményeihez alkalmazóttan, mindenki által érthető módon hirdesse. Nem pedig az, hogy a régi külső csórna-
