Erős Vár, 1965 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1965-11-01 / 9. szám

ÉftőS VÁR 5. oldal ÉBRESZTŐ HARANGSZŐ VIII. (latén azt akarja, hogy minden ember üdvözöljön. Ahány ember annyifélekép próbál hozzá közelíteni. A régi Jónást vasvesszővel kergeti, hogy térjen meg. Ninivét igéjével keresi, az új Jónást szeretetével próbálja meghódítani. Erről szól az evangelizátor befejezésül. — Olvasd: Jónás 4:1-11 verseket.) Milyen csodálatos Isten türelme! Jónás nem akar Nninvébe menni és Isten nem kergeti: “Mars Ninivé­­be! Mit keresel itt!” Istennek nem kell kényszer-engedelmesség. Nem az akaratunkat akarja, hanem a szí* vünket és ez több, minit az akarat. A türelmes Isten még csak rend­re sem utasítja Jónást, aki Istennek szemtelenül, pökhendi módon felel­­get. Pedig- az írás azt mondja Isten­ről, hogy dicsőségét nem adja más­nak. Mégsem szerez Isten magának Jónással szemben elégtételt, türel­mes hozzá. Hányán csodálkozhatunk azon, hqgy az Isten még megtűr minket a vszolgálatban, tud szeretni és újra és újra megbocsátani! Isten mérle­gén hányán bizonyulunk méltatlan­nak hivatásunkra. Mindenki, aki meg van elégedve önmagával, csak embercsinálta mérlegen méregeti magát, nem az Ige mérlegén. Isten tárgyal Jónással, aki nem volt hajlandó tárgyalni Istennel. Meg akarja vele értetni, hogy nin­csen igaza. Teljesen reménytelen Isten buzgósága, de Isten egészen megalázza magát ebben a munká­ban! De ez még nem minden. Isten ajándékkal fordul Jónáshoz és így akarja magának újra visszahódíta­ni. Árnyékot adó növényt teremt föléje. Jónás örül is ennek az aján­déknak. Örül az örömnek, de az öröm mögött az örömszerző Isten hiába várja Jónás szívének feléje fordulását. Mikor ez mindhiábavaló, akkor Isten megpróbál nehézséget bocsá­tani Jónásra, hogy visszatérítse őt magához. Ha itt elolvassuk figyel­mesen a 4. rész 7-8 verseit akkor látjuk, hogy hol van ez a 4. fejezet az első fejezettől, ahol a recsegő hajó, a tenger viharja, a tenger mélye és a Mtátottszájú cápa sze­repelnek ! Hogyan szűri megi itt Is­ten a haragját. Annyira szeret, hogy már nem tud erélyesen büntetni sem. Ekkor Isten megmondja neki, hogy szereti az embert, Jónást is. Talán nincs még az ótestámentum­­ban egy olyan rész, amely Istennek az ember iránti szeretetéf olyan csodálatosan fejezi ki, mint itt Jó­nás könyvének utolsó versében. Ezekben a versekben Isten ezt mondja Jónásnak: Nézd én szere­tem az embert minden nyomorúsá­ga és bűne dacára. Nem akarom a bűnös halálát, hanem azt akarom, hogy megtérjen és éljen. Ha te tu­dod sajnálni a ricinust, amelyért nem fáradtál, akkor hogyan nem tudod megérteni, hogy én nem tu­dok lemondani az emberről, hiszen én teremtettem, én neveltem, én fá­radtam érte. Nem tudom Ninivét elpusztítani, azt akarom, hogy meg­térjen és éljen. Istennek Jónáshoz szóló beszéde itt véget ér, de Istennek Jónáson keresztül hozzánk szóló beszéde nem ér véget. Amiképpen elküldte Isten Jónást Nninvébe, úgy küldte el Fiát is erre a világra, melynek minden gonoszsága felhatolt elébe. Azért küldte, hogy feltartóztassa Isten haragját a saját élete árán is. Isten a mi Urunk Jézusban maga állott oda a világ kapujába és en­gedte önmagára zúdulni saját ha­ragját és úgy öntötte ki minden dü­hét, amelyet a Jónások is támasz­tottak benne. Ezt a Krisztust el­nyelte a Seol, de harmadnapra kénytelen volt kiadni. Feltámasz­totta Isten a mi megigazulásunkra. Ez az Isten csodálatos nagy szere­­tete. Ezért állít oda minket Jónás jele a kereszt alá és ott a kereszt alatt mondja meg nékünk az ember szívéért tusakodó Isten: Ember, te nyomorult Jónás, mondd mit csinál­jak még, hogy elhidd azt, mennyire szeretlek téged. Ennyire akarja Isten, hogy min-' den ember üdvözüljön. Mi a te fele­leted Isten megváltó, kereső szere­­tetére a kereszt ismeretének birto­kában? Hát lehet nem szeretni ezt az Istenit?! Kőből van a szíve an­nak, aki erre meg nem indul. De kőből lesz Isten szíve is egykor iránta, mert jaj annak, aki a magát megalázó, Krisztusban önmagát megüresítő Istennek ezt a szerető* tét visszautasítja ! (Vége.) Ötvenéves lelkészi jubileum A bathlehemi első magyar evangélikus egyház lelkésze, Ormai János esperes, a Magyar Konferencia aleinöks fél év­századát töltött el az Ür Jézus szolgála. tában. Erről emlékezik meg gyülekezetének népe, (ahol már 33 éve működik) no­vember 28-án, vasárnap du. 3-kor tar­tandó hálaadó istentiszteleten, majd este 6 órakor ünnepi banketten a beth­­lehemi Magyar Házban. A jubiláló lelkészt szeretettel köszön­ti az Erős Vár olvasótábora is. Nt. Ormai János Az Egyesült Államok és Kanada evan­gélikusainak számla az 1964. év végére S,002.969-re emelkedett.

Next

/
Thumbnails
Contents