Erős Vár, 1965 (35. évfolyam, 1-10. szám)
1965-11-01 / 9. szám
6. oldal ERŐS VÁR JÓNÁS Ajtót csukott, mikor a Hang szóit: “Jónás eredj el Ninivébe.” Inkább Tarzisba, ült a vágy igézőén Jónás szívére s a vágy után ment... hajóra szállt, — de vihar lett a tengeren s mivel miatta támadott a vízbe dobták: csend legyen! S három napi irtózaton szelídült meg: Uram . . . .megyek ... s szólt a városnak, térjetek meg ti bűnös niniveiek, mert negyven nap és itt a vég . . . s bár látott gyászt és bánatot, a meghirdetett szó után pusztulást várt, irtózatot . . . A városon túl, csendben ülve várt a percre: földindulás, pestis, villám, bár akármi, csak jöjjön már a pusztulás és látta is: megállj, te, város! — két lábon futó gyehena — majd megtudod, hogy ki az <Jr s ki a próféta, — a fia! “A kommunizmus fenyegető veszedelmet jelent nemcsak Nyugat részére, hanem a keresztyénségre is mindenütt a világon. George Meany, Amerika egyik nevei.! munkásvezóre, az AFL-CIO elnöke mondotta: A kommunizmus és a szabadság között folyó viaskodás korunk legnagyobb problémája. Minden egyéb más fontos kérdés eltörpül mellette. Ennek a küzdelemnek a kimenetelétől függ az egész emberiség jövője.” “Sok kommunista vezető nyíltan hirdeti azt a szándékukat, hogy 1975-re az egész világot uralmuk alá hajtják. Ennek elérése végett folyik jelenleg mindenütt a világon a beszivárgás, a felforgató, zavartkeltö tevékenység, a katonai nyomás erősödése, sokfelé eredményesen. A kommunizmus azonban az élő, evangéliumi keresztyénséggel szemben sohasem győzhet. Ha az egyház erős, életteljes, lélekkel telit, akkor Krisztus ígérete szerint a pokol kapui sem (vesznek rajta erőt. Ha azonban engedünk a kísértésnek és keresztyén hitünígy izzott Jónás s tikkadt hőben ült e megszállott s ily csodát, egy tököt rendelt fölé Isten s árnyékba fedte homlokát mi jólesett e megkínzottnak — s ekkor letelt a szólt idő, a negyven nap és élt a város, csak a tök hervadt s mint a kő kemény, s hideg lett szíve ekkor, pusztulást várt, és ím, hiába, s most jajongott a becsapódott s törten vergődött hite szárnya, de szólt az Ür . . . a tököt szántad? én Ninivét . . . sirattam én , . . tizenkétszer tízezer ember s ha vétkezett is, mind enyém. Jónás hallgatott, nem értette! s csak felnyögött: mi van velem? és megszédült a gondolatra hogy ekkora a — Kegyelem. Jakus Imre két felcseréljük a materializmussal, felhígítjuk közömbösséggel, összevegyítjük, mindent az emberi művelődéstől váró, humanizmussal, akkor nem tudunk ellenállni annak a rendszernek, amely megfogadta, hogy eltemet bennünket.” “Az én véleményem, hogy Isten talán a kommunizmust úgy használja, mint büntető ítéletét Nyugat felett. Nyugat bűnei olyan nagyok, hogy Isten ítélete elkerülhetetlen, hacsak egy nagy nemzeti bűnbánat be nem következik.” “A kommunizmus legnagyobb veszedelme nem magában a kommunizmusban rejlik, hanem Nyugat népeinek lelki-érzéktelenségében, apátiájában.” “A mai átlagember”.röi így ír: “Hanyatló kultúráknak egyik jellegzetes tünete, hogy az átlag-ember, a közönséges ember nincs tudatában annak, ami történik a világban, meirt nem érdeklik a világ égető kérdései. Ezekre nem keres választ, mert az államtól, a munkaadóktól kapott szociális, társadalmi juttatások hamis biztonság érzetet keltenek benne. Ez a baja és tragédiája. A mai átlagember a világban történő eseményeknek csak szemlélője. Figyeli televízióján a szeme előtt elvonuló sorsterhes eseményeket, miközben kényelmes székében sörét hörpintgeti. Egyáltalában nem látszik olyannak, mint aki tudja is, hogy voltaképpen mi történik vele. Nem érti még, hogy ez a világ lángokban áll, és hogy ő is benne ég a tűzben.” PITTSBURGH öröme Szeptemberben öröme volt a piittsburghi gyülekezetnek, mert, osztozva lelkipásztorának örömében, 12-én együtt adtak hálát a templomban azért a kegyelemért, hogy megérte pappá szentelésének 25. jubileHmát A gyülekezet d. u. 4:30-kor adott hálát az Ürnak áldó gyeiemért, hogy megérte pappá szentelésének 25. jubileumát. Az igét Brachna Gábor íöesperes, az Amerikai Magyar Konferencia elnöke hirdette, ő köszöntötte először az egyház vezetőségét — élén Zerinváry Miklós gondnokkal és dr. Vietórisz József presbiterrel, majd magát a jubiláló lelkészt. Hálaadó istentisztelet után 150 terítékű, asztal mellett tettek bizonyságot a felköszöntők, hogy Markovits Pál lelkészi életének ez az első negyedszázada az Ür előkészítő munkája volt. Megismertette vele, hogy a földműves kemény, agyagog talajánál van még egy keményebb talaj a lelkek világában s ez az: emberi szív. Az ige-magvetőknek évekig, sőt évtizedekig kell várni arra, hogy magvetésük nyomán az ige szárba szökkenjen és jó termést adjon. Markoviiig Pálnak az elmúlt 25 évben meg kellett tanulnia: sokat megérteni és elfelejteni, sokat csalódni és megbocsátani, sokról le. mondani, de mindig remélni, kevéssel megelégedni, de hitből megélni . . . A kevesen hű volt, minden körülmények között kitartott kis magyar egyhaza mellett. Így kapta meg életében a lelkipásztorhoz legméltóbb nevet: “jó ember!" — Erre mondott Áment 1956 után többszáz magyar menekült, vallásfelekezeti különbség nélkül, akiket sponzorolt, elhelyezett, akiknek állást szerzett, egyszóval akiket az új életben elindított! A Konferenciában tömörült magyar Korszerű, égető problémák BILLY (ÍRATTAM, világszerte ismert és becsült evangélizátor, következő idézeteinek tükrében:
