Erős Vár, 1965 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1965-11-01 / 9. szám

4. oldal ERŐS VÁR FONTOS! Minden szerkesztőségi anyag, kézira­tok, gyülekezeti hirek, stb., úgyszintén minden a lappal kapcsolatos levelezés, előfizetések és adományok erre a címre küldendők: ERŐS VÁR P. O. Box 1094 Cleveland Ohio 44102 AZ ‘ERŐS VÁR” 3 DOLLÁR EGY ÉVRE. SZERETETTEL KÉRJÜK A LEJÁRT ELŐFIZETÉSEK BEKÜLDÉ­SÉT A FENTI CÍMRE! Be nem jelentett címváltozás esetén a póstás a kéabesíthetetlen új­ságot megsemmisíti, az ERŐS VÁR-nak pedig külön portót kell fizetnie. Nem­előfizetők, utó-fizetők s több éves hát­ralékosok esetében — a fenti költségre nehéz fedezetet találni. * Pontos címet (olvasható írással) kérünk! Feltétlenül szükséges a pöstai “Zip-Code” zónaszá m. Továbbá telj es címre van szük­ség. — Egy-egy póstahivatal területén számos azonosnevű utca lehet, tehát írjuk oda: Ave., St., Rd. stb. ERŐS ®VÄR AMERIKAI MAiiYAR EVANütLIKUSOK LAPJA Az Amerikai Evangélikus Egynáz Magyar Konferenciájának lapja Szerkesztő és kiadó: Juhász Imre ERŐS VÁR — (MIGHTY FORTRESS; P. O. Box 1094. Cleveland, Ohio 44102. — Issued monthly October to May — * November 1965. * No. 9. (89.) * Bimonthly in June-July and Aug-Sept Published by the Hungarian Conference of the Lutheran Church in America * * * Subscription: $3.00 a year Set-end class postage paid at Cleveland, Ohio vagy amolyan állásfoglalás milyen hatást fog kiváltani a protestánsok­nál, vagy a .keleti szakadároknál? Ezt a szempontot egyesek egyene­sen érvnek játszották ki, hogy bi­zonyos állásfoglalásokat megakadá­lyozzanak, mintha bizony a zsinat nem is elsősorban a katolikus hívek üdvösségét szolgálná!” Igen érdekes, amit a cikk a zsi­nati atyák faji, vagy nemzeti jelleg­zetességével kapcsolatban mond. "Az angolszász csoport, — írja meglehetősen tartózkodó és szigo­rúan egyházias volt s csak modern kérdéseknél (vallásszabadság, atom­bomba) jött tűzbe. A latin faj, mely a legnépesebb volt, . . . nagyon megoszlott s mentalitásban óriási különbségeket mutatott. A germá­nok valóságos harci alakulatként egységesen léptek fel. A szlávok erős részt vettek a zsinatban, de kö­zös jelleg nélkül. Legélesebben a­­zonban az afrikai és ázsiai népek képviselőin ütközött ki a faji jelleg. A néger hangos, bátor, fajiságára mértéken felül büszke, némileg kö­vetelőző és kihívó volt. Ezzel szem­ben a kínai, hindu, maláj szerény, tartózkodó, megfigyelő és elmélke­dő volt. A franciák és németek ké­szültek fel legjobban a zsinatra s ők voltak mindig a legharciasab­­bak. A franciák erősen a reformá­tor szerepét játszották. Jelszavak in­dultak el: “Vége a konstanten kor­szaknak.” “A barokk sallangtól meg kell tisztítani az egyházat” — “Katolikus, de nem római” Akadt francia püspök, aki a nyugati hit­szakadásért Rómát tette felelőssé. Az olaszok mindig közös frontot alkottak, a hagyományos teológia mellett szálltak síkra és különös ér­zékenységet tanúsítottak mindennel szemben, ami az abszolút pápai te­kintélyt fenyegethette és csak ím­­mel-ámmal mentek bele a másoktól korszakalkotónak tartott liturgikus újításokba. A spanyolok — nagy meglepetésre — az orthodoxia he­lyett a zsinat úgynevezett haladó szárnya mellett sorakoztak fel.” A magam részéről tekintélyrom­bolásnak tartom Ny. Z. következő megállapításait; "A zsinaton el­hangzott felszólalások arra mutat­tak, hogy sok kitünően képzett és mélyen gondolkodó teológus mel­lett, nagyon is sok volt a katona­ság és nép, ijesztő figyelmezteté­sül a Szentszéknek, hogy a püspök­kinevezéseknél körültekintőbben és szigorúbb kritériummal kell eljárni.” — ‘‘Sokan, nehogy odahaza, szü­­kebb pátriájukban, mamelukoknak tartsák őket, szólásra jelentkeztek és szalmát csépeltek. Szereplési visz­­ketegség is bőven akadt: még a ki­­magaslóbbaknál is volt, aki meg­hökkentő állításokkal akart feltű­nést kelteni.” — “A szólásszabad­sággal ugyancsak kiadósán éltek a zsinati atyák s nem mindig láttuk a feltételezett bölcs meggondolást és körültekintést. ... — Miután Ny. Z. azt is kifogásolta, hogy a “bár” nagy látogatottságnak örvendett, így folytatja: “Emberi, de igazán NEM NEMES vonás a kulisszatitkok elárulása és szellőz­tetése . . . — ‘‘az is emberi vonás, hogy egyesek hamar beleúntak a zsinatba és alig várták, hogy visz* szatérhessenek egyházmegyéjükbe, mások pedig . . . iparkodtak egy szentföldi, vagy északi úttal meg­toldani távollétüket ...” Mindnyájan, akik a keresztyén egységet nem politikai célból kí­vánjuk, nem a kommunizmus elleni fegyvernek tartjuk, hanem a Krisz­tus főpapi imájában kapott parancs­nak, örültünk a II. vatikáni zsinat eddigi eredményeinek. Imádkozunk ma is rendszeresen érte. Tudjuk, hogy a kérdés igen kényes és ne­héz, az ellentétek mélyek és súlyo­sak. Tartózkodunk a felelőtlen lel­­kendezésektől és hamis illúzióktól. Örültem a Rajna melletti Strass­­burgban a Luteránus Világszövetség által /felállított Ökumenikus Kutató­­intézetnek. Nem örülök a liberális zsinati tagok, vagy újságírók saját egyházaikat kipellengérező cikkei­nek! Ebből a cikkből is még inkább látom, milyen nehéz a zsinat dolga, hiszen saját egyházán belőli, in­­diszkrécióval sem törődő indulatok­kal is számolnia kell! Kérjük az Urat, hogy Jézusban mindnyájan egyek lehessünk: a bé­kés felekezeti építő szeretette és Krisztus parancsának teljesítésére! (ea)

Next

/
Thumbnails
Contents