Erős Vár, 1965 (35. évfolyam, 1-10. szám)
1965-11-01 / 9. szám
ERŐS VÁR 3. oldal (Folytatás az előző oldalról) hogy még mielőtt oskolába járnék, alkalmas olvasóvá lavék. Az említett könyvek mind egytül egyig, kivált a biblia njllunk az öregebbek által s következőleg általam is, nagy becsben tartattak. Mindazáltal én Hübnetr históriáit tartalmukért is, egy reám nézve kéllemes egetért is, leginkább becsültem. Az anyáin egy téli napon rokkáján fonván, mellőtte velem abból olvastatta, s az olvasásra Keresztelő János élete következett. Ott a hasznos tudományokban többek között az mondatik, hogy ez a szó János (és így az én keresztnevemig) annyit tesz, mint kegyelemmel teljes. Ez a jegyzet, melyre jó anyám kétség kívül figyelmeztete, nem csak a könyvet velem igen megszeretteté, hanem teáin különben is jótékonyan hatott.” Ezek a sorok nemcsak Kis János gyerekkorára, hanem egy magyar ev. jobbágycsalád hitbéli és kulturális állapotára is igen jellemzőek. Kis János először cseregyerek' ként tanult, később pedig tanuló korában hazulról kapott élelmet, de csak addig, amíg stipendiumokból és leckeadásokból nem tudta eltartani magát. Mivel Isten kiváló tehetséggel áldotta meg Kis Jánost, mester nélkül tanult nyelveket és beleélte magát a klasszikusokba. Ezért tanárai megnyitották előtte könyvtáraikat. Első versét 19 éves korában írta és Széchenyi Ferenc gróf nyomatta ki. Kis János eszméje volt az irodalmi egyesülés és a magyar Tudományos Társaság. A korabeli ifjú teológusok szoká' sa szerint külföldre akart menni. A szükséges pénzt az országban szertejárva egy barátjával, evangélikus családoknál szuplikálta össze. Közben nemcsak sokat látott és tapasztalt, hanem sok neves emberrel ismerkedett meg. 1791-ben Göttingenbe ment teológiára, de mert igen érdekelte az irodalom és költészet, a következő tanévre Schiller, Goethe és Wieland kedvéért vállalta a nehezebb sorsot és Jénába ment át, ahol megtanult igen kevéssel megelégedni és a főtt vacsoráktól is elszokott. 1793-ban jött haza, előbb Prónay László báró családjában volt nevelő, majd a győri algimnázium tanára lett. Később, családalapításra gondolva, a lelkészi hivatást választotta s előbb Nagybaráton, majd Kővágóőrsön, Nemesdölmökön szolgálta az Urat. 1808-ban Sopron hívta meg lelkipásztorául és négy év múlva már a Dunántúl evan,gé' likus püspöke lett. Tekintélyéről, értékéről, megbecsüléséről beszél az a tény, hogy Festetich Ignác gróf Kis János édesapját minden jobbágyi szolgálat alól felmentetté. Püspök korában 1822-ben nemességet kapott, 1840'ben pedig királyi tanácsos lett. Ő volt az első magyar protestáns püspök, aki ezt a kitüntetést megkapta. De ez a kitüntetés sem bénította meg az igazságért való harckészségét, mert mint püspök több alkalommal jutott ellenkezésbe a kormánnyal és sérelmes ügyekben a királynál is járt. Hatalmas irodalmi munkásságát igazolja külön megjelent 76 kötet munkája és több mint húsz hazai és külföldi folyóiratban megjelent tanulmányai. Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának és a Kisfaludy társaságnak. Berzsenyi Dániel költői tehetségének felismerése is neki köszönhető. Bőséges egyházi irodalmi munkáiból legnevezetesebbek: énekes könyve, imádságos könyvei és agendája. Énekes könyve 1811-ben jelent meg. A Keresztyén Énekeskönyvben is 70 éneke volt, nagyobbrészt eredetiek, mellettük pár fordítás. Kis János 1846 február 19-én halt meg. Emlékezésünket fejezzük be énekeskönyvünk 418. énekének 3. verséve: "lm Előtted leborulok, Jézusom Hozzád fordulok: Teremts bennem tisza szívet, Hozzád vágyót, Hozzád hívét, Hogy örömmel kövesselek És csak téged szeresselek!” (ea) Olvasás közben . . „A ZSINAT — KÍVÜLRŐL” Bevezetésül minden olvasót sze retettel arra kérek, hogy ne bántsanak meg azzal a gondolattal, mintha ezekkel a sorokkal konkolyhintő akarnék lenni. Hiszen a keresztyén egységről írott eddigi cütkeim mind tiltakoznak az ilyen feltevés ellen. Ellenkezőleg, a II. v atikáni zsinat védelmében írom és Nyisztor Zolién római katolikus újságszerkesztő világi papnak, az európai rk. papot, hivatalos (PAPI EGifSÉG című) lapjában, ugyanilyen kirnen meigje lent cikkét azért ismertetem, hogy lássuk meg belőle azokat a mozzanrtokat, amelyek a II vatikáni zsi' nat munkáját megnehezítik. Nyisztor Zoltán cikkét egy IX. Piusnak tulajdonított mondással kezdi: "minden zsinatnak három fázisa van, egy isteni, egy emberi és egy ördögi arca.” Majd azzal folytatja, hogy “a mostani zsinaton az emberi elem túlságosan és nem mindig a legszebb vonásaiban volt látható és az isteni elem mellett felismerhető volt az ördög konkolyhintése is.” Nyisztor Zoltán cikke elején bejelenti azt is, hogy KÍVÜLRŐL NÉZVE a zsinat hullámzását, az emberi vonatkozásokat veszi számba, az újságíró szemévell. Megállapítja, hogy “az egyház nyelve már nem a latin, az már csak a misekönyvben és breváriumokban szerepel, most pedig onnan is el fog tűnni. Feledésbe ment a legmagasabb egyházi személyeknél is.” — "A zsinati atyák a kidolgozott sémák latin szövegének kibögözésén vergődtek, de feladták a harcot s mikor szavazásra kerül a sor, nem tudták, mire szavaznak ...” Hibának mondja Nyisztor Zoltán azt, hogy "a zsinat prqgrammja túlsókat markolt, tehát már a témák sokasága lehetetlenné tette, hogy az atyák a zsinatra kellőkép felkészülhessenek.” Érdekes, de felfogására jellemző is a következő megállapítása; “Miután a zsinat ökumenikusnak volt meghirdetve s Bea bíboros talán túlzottan is gondoskodott arról, hogy annak jegyében menjen végbe, a zsinati atyák egyik sokat szereplő csoportja folyton csak azt mérlegelte, hogy vájjon az ilyen,
