Erős Vár, 1965 (35. évfolyam, 1-10. szám)
1965-10-01 / 8. szám
AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK Vol. XXIX. Évfolyam 1965. OKTÓBER No. 8. szám. AMIVEL A REFORMÁCIÓ KEZDŐDŐIT Luther 95 tételének első pontja arra szólít fel, hogy a keresztyén ember élete naponkénti megtérés legyen. Ezzel kezdődött a, reformáció. Ebben a felhívásban Isten szava szólalt meg. Ezért idézett elő a reformáció lelkek mélyéig hatoló megrendülést a keresztyénség egész területén. Mint az álomba merültek a félrevert harangok kongására, úgy riadtak fel az emberek ennek a felszólításnak hallatára. Rádöbbentek a keresztyénség halálos veszedelembe jutásának meglátására. Tudatára ébredtek, hogy a keresztyénséget az elvilágiasodás élettelenné sorvasztotta, az egyház ajkán az életadó evangéliom szava elnémult, a telkekből a bűnbánat és kegyelem személyes tapasztalata kiveszett. Ezért figyeltek fel olyan szomjas lélekkel a reformáció megtérésre hívó üzenetére. Érezték annak az életfontosságú szükségességét, hogy az evangéliomnak újra meg kell találnia a maga útját a lelkekhez, úgy mint Krisztushoz hívó, mindenkihez szóló személyes üzenetnek. Az élet és halál kockázatának kérdésévé lett a megtérés mint létfordulat. így fedezte fel a keresztyénség újra az evangéliumban életének örökkévaló erejét. A mai kor keresztyénságét kétfelől fenyegeti veszedelem. Az egyik, a sok helyen már államvallássá szerveződött istentagadás: a kommunizmus, a másik pedig, az istennélküliséget terjesztő közömbösség : az elvilágiasodottság. Ezért Irta: ASBÓTH GYULA van szükség ma is a reformáció üzenetének megzendülésére, a megtérésre hívó felhívás meghallására és elfogadására. Világ-válság támadta meg a keresztyén,ségét. Ezt a válságot csak úgy vészelheti át, ha megújul létének kiapadhatatlan, eredeti, de olyan sokszor elfelejtett forrásából: az evangéliomból. A mai keresztyénségnek sem újszerűsítésre, modernizációra, hanem megújulásra, reformációra van szüksége. Csak a Krisztusban újjálett emberek szerezhetik meg a keresztyénségnek azt a lebírhatatlan erkölcsi súlyt, amely mind több és több vele szemben közömbös vagy ellenséges embert vonhat a pártjára. Csak ezeknek a megtért, lényük legbensőbb magvában megváltozott embereknek élete, szolgálata biztosítja az emberiség haladását. Az az emberi igyekezet, hogy csak a külső életkörülmények javítása által következzék el az emberiség lelki, erkölcsi színvonalának emelkedése, csődöt mond. Minden egyes kor ugyanazzal a belső tehetetlenséggel van megverve, amely lehetetlenné teszi, hogy bármilyen nagy emberi erőmegfeszítés árán is megoldhassa a maga alapvető problémáit. “Az ember bűnben született és abban él. Ezéht a maga érdekében semmi mást nem tehet mint csak olyant, amivel árt magának.” (Kierkegaard.) Az ember nem teremthet magából új embert. Ezt egyedül Isten teheti meg. Isten úgy teremtett bennünket, hogy az Ő tulajdona legyünk s általa embertársainkhoz tartozzunk, így teremtett bennünket Isten szeretetne. Mi azonban természetünk hajlama szerint önzők vagyunk. Csak magunkat szeretjük. Isten nélkül, a magunk urai akarunk lenni. Ebből származik minden gonosz. A szédületes iramú technikai fejlődéstől megmámorosodott mai ember azt hiszi, hogy neki már mindent lehet, mindent szabad s ezért a dolgába nem szólhat bele senki. Istent játszik. Azonban Ádám és Éva bűnesete óta, valahányszor az emberek istent játszottak, mindig rajtavesztettek. Ma is így van. Ezért bomlanak fel az emberi közösségek, ezért borul fel a társadalom természetes rendje, mert az emberi önzés és önakarat határtalan megnövekedése lehetetlenné teszi a békés emberi együttélést. Amíg életünk menétg visszás, Istentől eltávolodó irányú, addig mi a bűn szolgái, az “én-kór” megszállottái vagyunk. — Ebből az állapotból csak Isten kegyelme emelhet ki bennünket. Ahol Isten, Szentlelke által, Igéjében megszólal, ott mindig mássá lesz valami, mint addig volt, mert Isten Igéje teremtő erő. Csak az a kérdés, engedjük-e, hogy Isten elmondja nekünk, amit mondani akar, az Ő kegyelme elől nem zárkózunk-e el, szót fogadunk-e neki, elfogadjuk-e bűnbánó hittel a Krisztus érdeméért felajánlott bűnbocsátó kegyelmét. — Olyan mértékben leszünk
