Erős Vár, 1965 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1965-10-01 / 8. szám

2. oldal ERŐS VÁR megtértek, új emberek, emberibb­­emberek, amilyen mértékben Isten szavát bennünk visszhangozni en­gedjük. Önmagunktól háborúságunk van Istennel s ezért az emberekkel, de ahol Istenhez való viszonyunk helyreigazódott, ott. békesség költö­zik szívünkbe, ott megszabadulunk magunktól, szabaddá válunk a má­sik ember számára, ott Isten foglal­ja el eddig az “én” által bitorolt királyi trónt a lelkűnkben. Ez az Istennel való viszonyunk helyre­­állítódása,, ez a teljes életirány vál­tozás, ez az eddigi uralkodó érzé­seinknek, gondolatainknak átalaku­lása az, amit a Szentírás a ‘‘meg­térés” szóval jelöl. — “Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az. A régiek elmúltak, ímé: újjá lett min­den.” Ez a megtérés egyszer első­ízben történik meg. Van, akinél so­hasem. De, akinél megtörtént, an­nál azután minden nap meg kell történnie, tovább kell küzdenie a bűn ellen, ezért újból és újból rá­szorul Isten bűnbocsátó kegyelmére. Azonban az, aki már megtért, aki­nek szívében Krisztus gyökeret vert, akinek életiránya Isten felé visz, az többé már nem szereti a bűnt, nem gyakorolja. Ha a kísér­tés időnként erőt is vesz rajta, de nem kíván megmaradni bűnös álla­potában, gyűlöli azt, borzad tőle. Az ó-ember a régi lepel alatt látszó­lag él. Az új élet azonban mind job­ban megmutatkozik, felszínre tör, akár mint szeretet, mint új gondol­kodás, magatartás. Új látások gyúl­­nak fel előttünk s ezeket új, áldott cselekedetek követik. Az egyháznak első s mindenek fe­lett legfontosabb feladata, küldeté­se, hogy úgy szólja az evangéliumot­­olyan szíveket foglyul ejtő erővel, hogy annak vonzó ereje alól mind kevesebben vonhassák ki magukat s mindtöbben teremhessék a meg­térésnek áldott gyümölcseit. A mai “modern” egyház erről a megbízatásáról, sokszor úgy látszik, mintha megfeledkeznék. Ennél fon­tosabb dolgának véli az olyan dol­gokban vajó állásfoglalást, amelyek nem reá tartoznak. Leszerelés, kül­politikai kérdések, s ezekhez ha­sonló ügyekben tanácsokat adnak, utcai tüntetésekben “hivatalos” kép­viseletekkel résztvesznek nemegy­szer a társadalom rendjét biztosító törvények sérelmére. Az egyik jólismert amerikai mun­kásmozgalom vezetője panaszko­dott; — "Valahányszor templomba megyek, vagy szociális tanácsokat, vagy külpolitikai, gazdasági intel­meket hallok a szószékről, csak azt nem, ami éhező lelkem táplálására szolgálna. Úgy érzem sokszor ma­gamat, mintha valami szociálista, vagy gazdaságpolitikai gyűlésen és nem is a templomban lennék. Ha ilyen kérdésekről akarok hallani, akkor elmegyek olyan helyre, ahol a szakismeret birtokában ezekkel a problémákkal mindenképpen hozzá­értőbbek foglalkoznak.” Egyik fran­cia regényíró, ‘‘Az új papok!” című könyvében azzal foglalkozik, hogy az egyik munkásokból álló gyüle­kezetnek a papja marxista gondol­kodású volt s a kommunizmusról tartott a szószékről beszédeket. El­néptelenedett a gyülekezet. Amikor helyét olyan pap váltotta fel, aki nem akart ennyire “modern” lenni, hanem az örökké időszerű Igét hir­dette, a templom minden alkalom­mal megtelt az evangéliomra éhes lelkekkel. Egyes helyeken a “hala­dó szellemű” egyházi vezetők, “el ne maradjunk a kortól” — jelszó­val, nem egyszer helyeslik a ma “dúló” féktelen nemi erkölcsiséget. Holott, amit ők új erkölcsiségnek tartanak, nem más, mint a régi er­kölcstelenség a korszellemtől tör­vényesítve. Más egyházi vezetők, lelki vezé­rek pedig annyira kihangsúlyozzák a maguk modernségét, hogy ezért szakítanak teljesen a múlttal. Úgy hirdetik, hogy a múlt keresztyén­­sége rossz volt, az igazi velük kez­dődik. Azt hiszik, hogy Isten csak rajtuk keresztül dolgozik. Holott, akiken keresztül Isten munkálkodik, azok mindig tudatában vannak esz­köz voltuknak s ezért szerények, nem hivalkodnak. A Sátánnak a törekvése mindig az volt: ki kell csavarni az egyház kezéből azt, ami isteni, ami meg­menthetné, csak az maradjon meg benne, ami emberi, hogy így össze­omoljon. Erre kell ma különöskép­pen vigyáznia a ‘‘modern” egyház­nak. Isten ítélő karját felemelve tartja felettünk. Ma még van idő a meg­térésre. Ma még van ideje az egy­háznak is, hogy elvessen magától mindent, ami isteni küldetésének a végrehajtásában, a lelkeknek Krisz­tushoz vezetésében akadályozná. Ma még nincs késő, hogy a meg­térést hirdesse s elsősorban magán gyakorolja. De eljön az idő, amikor már késő lesz s akkor az Úr ítélete elsősorban az Ő házanépét, az el­viiá giasodott, meg nem tért egyhá­zat éri. Imádkozzunk megtérésün­kért! Imádkozzunk, hogy amivel a reformáció kezdődött, az végbe­mehessen a mi egyházi életünkben is. “Térjetek meg, mert elközelített az Istennek országa!” Karácsonyi ajándékul ajánljuk: “PÁSZTOROKKAL VAGYOK ÚTBAN” Rendelje meg ezt a szép, érté­kes 80 oldalas könyvet; Mindössze 50 cent az ára,! Tartalma; Túrmezei Erzsébet diakonissza testvér szebbnél-szebb versei és mintegy 40 irodalmi ér­tékű ádventi-karácsonyi elbeszélés. Az önköltségi ár miatt kérjük a darabonkénti 10 cent postaköltség megtérítését. Az ár 5 centes pósta­­bélyegekben is beküldhető a ren­deléssel együtt címünkre: ERŐS VÁR P. O. Box 1094 Cleveland, Ohio 44102 MAGYAR tanárok és előadók száma az Egyesült Államok egyetemein és fő­iskoláin meghaladja az ezret. Ez a szám vetekszik a Magyarországon működő egyetemi tanárok létszámával és fel­becsülhetetlen kulturális tőkét jelent az amerikai magyarság számára! A magyarországi evangélikus egyház püspökei körlevélben utasították a lel­készeket, hogy külföldről érkező ven­dégeiket előzetesen jelentsék be egy­házi felsőbbségüknek.

Next

/
Thumbnails
Contents