Erős Vár, 1965 (35. évfolyam, 1-10. szám)
1965-08-01 / 7. szám
ERŐS VÁR 5. oldal HÚSZ ÉV UTÁN — AZ ATOMBOMBÁZÓK LELKÉSZE IGAZOLTNAK LÁTJA A HIROSIMÁI LÉGITÁMADÁST (Hirosima és Nagaszaki évfordulóján mely erkölcsi, teológiai és humánus dobását. Talán nem lesz érdektelen akinek más a véleménye.) 1945. augusztus 5‘én éjféltájban Rév. William B. Downey, az 509- es vegyes bombázóezred tábori lelkésze — történelmi jelentőségű bevetésük előtt — az alakulat tagjaival imádságra hajtotta fejét. 20 évvel később, ez az evangélr kus lelkész (jelenleg egy 1900 lelkes Milwaukee-i gyülekezet pásztora) még mindig emlékszik arra az imádságra és teljesen meg van győződve arról, hogy az Egyesült Államok jogos erkölcsi alapon állt, amikor az első atombombát ledobta Hirosimára. Egy interjú során az alábbi indokokat hozta fel: 1 2 3 1. Amerika egy olyan háborúban volt benne, amelynek megnyerését az egész világ érdeke megkövetelte. 2. Minden háború rossz és az adott helyzetben Truman elnök s a nemzet katonai vezetői két rossz között választhattak: az első a bomba ledobásia volt, mely 70,000 japán katona és polgári személy halálát okozta. A második lehetőség a háború kiterjesztése lett volna, Japán inváziójával, mely feltétlenül többszázezer japán és amerikai áldozattal járt volna. 3. Az atombomba lényegében éppen olyan ölőfegyver, mint bármi más. Csupán mennyiségi különbség áll fenn. A kritizálok bűnnek mondták az atombomba felhasználását, noha a bűn nem függ a mennyiségtől. A korlátolt fegyverhasználat is bűn. Downey lelkész emlékezetből idézi a fentemlített imádságot: ‘‘Mindenható Atya, ki meghallod a Téged szeretők imádságát, légy azokkal, akik a magas egekben repülnek s a harcot az ellenség területére viszik. Őrizd meg és óvd őket, amint kijelölt útjukon haladnak. Add, hogy megismerjék a Te batalszámtalan olyan cikk jelent meg aalapon elítéli az első atombomba leegy olyan szemtanú megszólaltatása, madat és erődet s azzal felfegyverkezve gyorsan végetvethessenek ennek a háborúnak és hamarosan béke legyen a földön. Maradjanak meg a Te oltalmadban, akik ma éjjel felszállnak és térjenek vissza épségben. Mi pedig továbbra is Benned bízzunk, mert tudjuk, hogy gondot viselsz reánk most és mindörökké. A Jézus Krisztus nevében. Ámen.” A lelkész szerint kétségen felül áll, hogy mindenki, akinek ehhez a bevetéshez köze volt, kívánta annak sikerét. ‘Ha pedig egy ilyen légitámadás sikerrel jár, az szükségképpen azt jelenti, hogy sok halálos áldozata lesz.” “Manapság, ha valaki ezt így kimondja, akkor mindenki szörnyíílködik. Pedig a háború mindig háború marad. Célja mindig ez: minél nagyobb kárt okozni az ellenségnek anyagiakban és emberéletben. Természetes, hogy itt is emberek elpusztításáról volt szó, nem mintha vérszomjas szörnyetegek lettünk volna, de mivel ilyen módon a háborút megrövidíthettük és hamarább helyreállhatott a világ békéje.” Downey lelkész megjegyezte, hogy sokkal kevesebben rosszalták a német városok gyújtóbombákkal való szőyegbombázását, pedig azok is olyan borzalmas tűzviharokat támasztottak, hogy egész városnegyedek lakossága pillanatok alatt megsemmisült. “Kétségtelen, hogy a háború oka, lényege és jellemzője az emberi bűn. Az Isten elleni lázadás és egy egyén, vagy rendszer, vagy egy egész nép önistenítése mindig háborúra vezet. Meg vagyok győződve arról, hogy ugyanaz a tényező van jelen, akár egy magános japán katonát öl meg a puskagolyó valahol Burma őserdejében, akár pedig egy egész város semmisül meg, — mint az Hirosimával történt.” ( - ) “TÁNGAGARDE" Ez a furcsa szó egy nyugátsvédországi, vidéki udvarház neve, amely Borás és UlriceJiamn városok között, egy Tolken-nek nevezett tó partján áll. Sok ilyen vagy ehhez hasonló kúria található svéd tavak partján, nem egynek érdekes a története, van olyan, ameiynek berendezését múzeumként mn-. togatják. As említett udvariház nem tartozik e. zek csoportjába. Külseje egyszerű, történelme nem jelenős, berendezése megszokott. Hogy mégis írunk erről a házról (amely tulajdonképpen nem egy hanem négy épületet: az emeletes főépületet, két szárnyépületet ép egy nyári lakot foglal magában), ezt azért tesszük, mert Tängagärde — legalább Is Európában —• egy egyedülálló intézmény: magyar evangéliumi konferenciai központ! — (Tudtommal csak Dél- Amerikában van párja: a Sao Paulo-i magyar evangélikus gyülekezet “Cipó” nevű konferenciai telepére gondolhatunk, iha hasonló intézményt keresünk.) Valamikor a szülőhazában nagy jelentőségük volt a konferenciai telepeknek. Tahi, Gyenesdiás, Szilvásvárad, KicÜildliget, Répcelak, Főt és más kosferenciázó helyek nyaranta sokszáz fiatalt és idősebbet fogadtak be, hogy ott Isten Igéjének az erősítését elnyerve, hitben elmélyülve, Krisztusibb emberek legyenek. Sajnos, a szülőhazában már több, mint másfél évtizd óta tilos evangélizációsi konferenciákat rendezni —- ?. vallásszabadság oly sokszor hangoztatott elvének a “legnagyobb dicsőségére”! * A Skandináviába került magyar evangéliumi keresztyének azonban nem a. kartak abba beletörődni, hogy megszűnjenek Európában a magyar evangéliumi konferenciák. Első lelkipásztoruk, Glatz József vezetésével már az ötvenes évek végén nyári konferenciákat rendeztek svéd egyházi konferenciázó telepeken. Szépek és modernek voltak ezek az otdionok, de a résztvevők csak vendégek voltak a kényelmes szobák-
