Erős Vár, 1965 (35. évfolyam, 1-10. szám)
1965-08-01 / 7. szám
\ NEMZETI BŰN BÁNATOT! Szent István ünnepe számunkra mindig az önvizsgálat ideje. Hogyan is állunk ünnepelt kérésztyénségünkkel és ünnepelt magyarságunkkal? Magyarságunkat ke' resztyénségünkkel kell mérni, keresztyénségünket pedig azzal az Evangéliummal, amellyel az érettünk bűnné lett bűntelen Krisztus, a megbántott Istennel megbékéltette ezt a világot. Amikor keresztyénségiinket és magyarságunkat egyszerre tesszük a mérlegre, legelőször is arra kell gondolnunk, bogy István királynak a behozott idegen hittérítők munkáját fegyverrel is támogatnia kellett s így nemcsak Nagy Konstantin alatt használta fel a pogány állam a keresztet (az “e jelben győzni fogsz” — látomás alapján) a maga céljaira, hanem a magyarországi keresztyénség is, már kezdettől fogva az állami élet eszközévé lett. Tudjuk, hogy Szent István milyen hatalmas adományokkal, földbirtokokkal segítette a magyar keresztyénséget, mert így akarta mind jobban 'az államhatalomhoz csatolni. Ennek volt természetes, következménye az, hogy háborúk esetén a fővezérek között ott találjuk a magyar főpapokat és ott látjuk őket az állam kormányzásában is. Hogy az ellenreformáció idején római katolikus világi és egyházi hatalom nyomta el a megtisztított Evangélium egyházát, azt is a keresztyénségnek és az államhatalomnak ez az összefogása tette lehetővé. Irta: Egyed Aladár Az 1848-ban törvényben lefektetett vallásegyenlőség után kialakult római katolikus többséggel szemben támadt protestáns kisebbség továbbra is állandóan érezte és szenvedte: az országot REGNUM MARIANUMMÁ átfestő és politikai hatalommá nőtt római katolikus egyháznak nyomását. A reverzális törvény és az idevonatkozó pápai dekrétumok (különösen az 1917. évi CODEX kánonjai) állandóan veszélyeztették az ország békességét. Majd a hazai keresztyénség történelmi alakulatai, a Krisztusban való egység keresése és ápolása helyett, részint az államsegélyen marakodtak, részint a politikai hatalomért tülekedtek. ISTENNEK LEGYEN HÁLA, hogy beleszólt ebbe a tisztességtelen hangzavarba, mert egyre erősödött az ébredés és a felébredtek figyelmeztetése, hogy mennyire elvilágiasodott a keresztyénség, — mennyire fontosabb lett KRISZTLIS ÜGYÉNÉL az állammal szemben támasztott igények kielégítése és hogy mennyire megnőttek az egyház vezetőiben és vezetésében a világi szempontok! Észre sem vettük, hogy a kommunista üldözés alatt, a lelki Gérárban járva, (I. Móz. 26:18.) <az őseink által ásott bővizű lelki forrásokat (ige, hétköznapi keresztyén élet, önkéntes áldozat) magunk tömtük be e-vil% szemetével? Hogy ez a betegség milyen veszedelmes lett, azt legjobban mutatja, hogy nem bírtuk el a kritikát (Folytatás a kővetkező oldalon.) PSALMUS HÜNGA RICUS A--i 1 * J I 1. Mikoron Dávid nagy búsultában, Baráti miatt ^ rF- « * J> i j -j i volna bánatban, Panaszolkodván nagy haragjában, U I- j Ilyen könyörgést kezde ő magában: Istenem, Uram, kérlek tégedet: Fordtsad reám szent szemeidet; Nagy szükségemben ne hagyj engemet, Mert megemészti nagy bánat szívemet. Csak sírokrívok nagy nyavalyámban, Elfogyatkoztam gondolataimban, Megkeseredtem nagy búsultomban, Ellenségemre való haragomban. Hogyha énnékem szárnyam lett volna, Mint a galamb, elrepültem volna; Hogyha az Isten engedte volna, Innét én régen elfutottam volna. Akarok inkább pusztában laknom, Vadon erdőben széjjel bujdosnom, Hogynem mint azok között lakoznom. Kik igazságot nem hagynak szőlanorrv Egész e város rakva haraggal; Egymásra való nagy bosszúsággal; Elhíresedett a gonoszsággal, Hozzá fogható nincsen álnoksággal. Gyakorta köztük gyűlések vannak; özvegyek, árvák nagy bosszút vallnak. Isten szavával ők nem gondolnak, Mert jószágukban felfuvalkodtanak. Én pedig, Uram, hozzád kiáltok, Reggel és délben s estve könyörgök; Megszabadulást tetőled várok, Az ellenségtől mert én igen félek. Te azért, lelkem, gondolatod, Istenbe vessed bizodalmadat; Rólad elveszi minden terhedet És meghallgatja te könyörgésedet.
