Erős Vár, 1965 (35. évfolyam, 1-10. szám)
1965-08-01 / 7. szám
2. oldal ERŐS VÁR sem, amikor evangéliumi próféták hirdették, hogy ‘‘ ... a keresztyén egyház annnyira összekeveredett e világgal, hogy attól nem lehet megkülönböztetni s ezért az elvilágias cd ott egyházat e világ fiainak a mértékével ítélik meg.” Istennek áldott munkája volt, hogy a keresztyén egyházat erős és kettős bírálat tüzébe állította. E világ fiai kíméletlen bírálatokkal az utolsó csapásokat akarják adni a szerintük válságba jutott keresztyén ejgyháznak, a felébredt hívők pedig a MENTÉS őszinteségével és felelősségével vetik szemére, HOGY 1 . . . az egyház a vad nacionalizmusnak, a hitetlen kapitalizmusnak és a kegyetlen imperializmusnak engedelmes eszközévé aljasait . . . 2 ... az egyház hirdeti ugyan a "legnagyobb parancsolatot”, de az emberszeretet törvényét nem hirdeti ugyanolyan nyomatékkai, mint az istenszeretet törvényét. A szegényeknek hirdeti: tűrjétek hittel a nyomorúságot, de a gazdagoknak nem hirdeti: ti pedig ne tűrjétek! 3 . . . az egyház magyarságunkat vallás-pótlékként kezeli, — nemzetünk történelmét kijelentésnek tartja ... a hitből vallást csinált és világnézetet .... 4 . . . hivatkozva a következő jelszavakra: “magyar keresztyénség”, "magyarok Istene”, “magyar vallás”, ‘‘aradi és trianoni golgota”, “magyar feltámadás” stb.: vádolják magyarságunkat azzal, hogy a német keresztyének módjára, — BÁLVÁNYT csináltunk belőle. Ugyanakkor a felébredt keresztyén,ség — félreértések elkerülése végett — hangoztatja azt is, hogy Jézus sohasem volt ellensége az igazságos nacionalizmusnak, mert a fajt nem eltörölni, de megszentelni akarja. Hirdeti azt is, hogy az E- vangélium nem nemzeti, nem is nemzetközi, hanem nemzetek-feletti! Mivel pedig mi Isten akaratából lettünk magyarok: Isten parancsára kell megmaradnunk magyaroknak és magyarul kell élni istenfiúságunkat. Kossuth szavaival élve: ha kell várunk és tűrünk, megalázva magunkat Isten büntető kezében, de nem lehetünk inémák sem, mert nemzeti igazságainkról van szó. Ehhez azonban csak akkor van jogunk, ha először Istennel rendezzük múltúnkat, ha Istennel éljük jelenünket és ha bűneinket megbánva, — Istenbe vetett hittel és bizalommal, az Ő útján és módján építjük, békés egyakaráttal, imádkozva és dolgozva, magyar jövőnket! Feljegyzéseim között 1948-ból három teológiai taulmányt kivonatoltam, mert mindhárom azt a kérdést teszi tanulmánya tárgyává: milyen igehirdetést vár és milyen igehirdetésre van szüksége a magyar népnek? Mind a három megállapítja, hogy otthon népünk sok mindent vár az igehirdetéstől, csak azt nem, amire a legnagyobb szüksége lenne : a nemzeti bűnbánatot. Önvizsgálatról, bűnbánatról hallani sem akar, mert szerinte a magyar nép Az Apostolok Cselekedeteiről írt .könyv 4. részében arról olvashatunk, hogy Pétert és Jánost, Jézus tanítványait, egyízben a jeruzsálemi zsidó főtanács maga elé idézte. Kihallgatásuk után megparancsolta nékik, hogy “ne szóljanak és ne tanítsanak a Jézus nevében” (18. yers). Az apostolok- erre azt felelték: “Vájjon igaz dologré Isten előtfc, rátok hallgatnunk inkább, hogynem Istenre?” Tiltakoztak a főpapok és tanácsadóik rendelkezései ellen és bejelentették, hogy tovább is fognak prédikálni Krisztusról. Nem sokkal később az összes aposltolt letartóztatták. (Ap. Csel. 5: 18) és szemükre vetették, hogy nem tartották meg a főpapok rendelkezéseit (28. vers). Ekkor Péter és a többiek így szóltak: “Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek.” (29. vers). Azaz: megint bejelentették uraiknak, hogy nem bűnös “csak szerencsétlen , nem Isten büntetését hordja, szenvedi, hanem “balsorsát, amely régen tép”. Magyar népünk otthon is, idekint is, az emigrációban víqasztalást vár, de “megtérés nélkül”. a szabadulás reménységét akarja hallani, de ‘‘annak feltétele nélkül” és nem akarja elhinni, hogy nekünk nem a nyomorúságból kell megtérnünk, hanem “bűneinkből !” Hiába hozzuk fel példának a mohácsi vész utáni magyar próféták feddő igehirdetését, Zrínyi Miklós figyelmeztetését, hogy Isten a magyarságot bűneiért a török zsarnoksággal bünteti: nem akarunk bűnbánó nemzet- lenni! NEMZETI BONBÁNATOT KELL TARTANUNK, mert csak annak útja vezet Istenhez, a kegyelem forrásához, a nemzeti megújuláshoz és hazánk felszabadulásához! Krisztus parancsához hű lelkiismeretük nem engedi meg nékik e rendelkezés megtartását. Ez így is történt. Nem csupán ők folytatták nagy buzgalommal ia továbbiakban az Evangélium hirdetését, hanem mások is prédikáltak, így például a szeretetmunka irányítására elhívott István is. I 1| Pál apostol, — akinek István hamarosan bekövetkező megkövezésénél még más volt a véleménye, — néhány évtizeddel később egyik fiatal munkatársát, Timótheust így biztatja a hozzá intézett első levélben: "Hirdesd az Igét, állj elő vele alkalmatos és alkalmatlan időben.” (4. fejezet 2. verse). Ez a bibliai Ige nem egy evangélikus lelkész felszentelésekor elhangzott Magyarországon is, úgyis, mint püspöki igehirdetés alapigéje, úgyis, mint a szolgálat bibliai meghatározása. Annál megdöbbentőbb, hogy a Péterről, Pálról és egy püspöki körlevélről
