Erős Vár, 1965 (35. évfolyam, 1-10. szám)
1965-06-01 / 6. szám
Vol. XXIX. Évfolyam 1965. JÚNIUS - JÚLIUS No. 6. szám. A LEGELSŐ ÉS LEGIGAZIBB KERESZTYÉN EGYSEGMUNKAS Közismert dolog, hogy a kérésztyén egység alapjait maga az Űr Jézus rakta le János evangéliumának 17. részében, a főpapi imádságban. Az Úr Jézus után pedig a legelső és legigazibb keresztyén egységmunkás maga dr, Luther Márton volt. — Voltak előfutárai: Pál apostol, Augustinus, Assisi Ferenc, Wald Péter, Savonarola Jeromos, Wiklef János, Húsz János, — de a keresztyén egység megmaradásáért senkisem harcolt önmagával, egyházával, a politikai hatalommal anynyit és olyajn kitartással, felelősségérzettel, olyan exisztenciálisan, mint maga Luther Márton, aki a keresztyén világ nagy többsége előtt még mindig úgy áll: mint a keresztyén egység megbontója. A bűneset óta «e földön ritkán találkoznak az egység és az igazság. Az egység azóta inkább a megalkuvás útján található, mint az igazság területén. Az bizonyos, hogy Luther nem azért csinálta a, reformációt, mert szakadást akart, de az is bizonyos, hogy vállalta a szakadást, ha nem volt más útja az evangéliumi igazság diadalra juttatására. Adioforonokban mindig hajlandó volt nagyvonalú engedékenységre, de a bibliai igazság területén egy tapodtat sem engedett. írta: Egyed Aladár Luther nem hirtelen lett reformátor. Amikor a kereszityénség bibliai igazságait teszi az Ige mérlegére, sem hallgatói, sem tanítványai nem látták benne az "eretneket”. Luther úgy a zsoltárokat, mint a római levelet magyarázó előadásai folyamán a hiearchikus egyházszervezet hívének mutatkozott, de az egyházi hivatalt és annak viselőit, a bibliai, krisztusi tanítást és az ezekkel ellenkező tanításokat már megkülönböztette egymástól, erősen ostorozva azokat, akik az egyházi hivatalnak betöltői ugyan, de a bibliával teljesen ellenkező tájit hirdetnek. Ilyenkor nem gondolt egy pillanatra sem arra, hogy ő ezzel a római egyházzal szemben hűtlenséget követ el, ellenkezőleg, meg volt győződve arról, hogy Istennek tetsző dolgot cselekszik, mert védi a, keresztyén egyházat attól, hogy a hamis tanítások miatt szétszakadjon. Csak amikor eljött a “rendelt” ideje, amikor önmagával vívódó és Isten igéjén köszörült lelkiismerete kilökte őt a nagy nyilvánosságra, a tettek keresztútjára, csak akkor lépett fel. tio];es efezusi fegyverzetben, a BIBLIA tiszta tanításának védelmére! Ha lenne lapunkban hely: oldalakon keresztül idézhetném Luthernak mindazon leveleit, amelyekben könyörög feljebbvalóinak és magának a pápának is, hogy az általa meglátott és bebizonyított tévedéseket reformálják, mert így nem lesz szakadás a keresztyének egységében ! Hiába volt kész kockára tenni életét is azért, hogy felrázza az akkori keresztyén világ lelkiismeretét és a BIBLIA igazságai mellé állítsa — a hatalom válasza: pápai és birodalmi átok volt. Pár hónap múlva a reformáció ünnepe lesz. 1965 reformációi ünnepén, — amikor a II. vatikáni zsinat már megkezdte a zsinat negyedik szakának tárgyalásait, azzal a szándékkal, hogy ezzel be is fejezi a zsinatot, nekünk evangélikusoknak is önvizsgálatra lesz szükségünk! Vájjon mennyire tudtuk megőrizni a teológiai liberalizmus mellett, a krisztusi tnítás lényegét egyházunkon belül? Vájjon lehet-e s szabade "felvilágosult gőggel" elmenni a római katolicizmus mellett, — anélkül, hogy ne vennénk tudomásul a római katolicizmus bátor, hitvallói harcát a hitetlen kommunizmussal szemben? Vagy nem lenne igaz, amit Barth Károly mondott, hogy "akinek a katolicizmus már nem
