Erős Vár, 1965 (35. évfolyam, 1-10. szám)
1965-06-01 / 6. szám
2. oldal ERŐS VÁR aktuális kérdés, annak a protestantizmus sem időszerű már?!” Önvizsgálatunk eredményeit .komolyan felmérve, a római katolicizmus felé kell fordulnunk és meg kell kérdeznünk: mennyire váltózott meg a hivatalos és laikus köröknek a véleménye egyaránt a reformációról, Lutherről, a protestantizmusról és a vegyesházasság kérdésében elfoglalt azon római katolikus egyházi felfogásról, mely szerint minden olyan házasság, amelyet nem római katolikus pap áld meg, vadházasság és minden ilyen házasságból született gyermek törvénytelen. — Ha a zsinat és a pápa ezekben a dolgokban nem ad elégtételt a protestantizmusnak: nem számíthat arra, hogy törekvéseit a keresztyén egységre vonatkozólag komolyan vagyük és felesleges minden további tárgyalás, mert hiányzik belőle az őszinte jószándék, a megbecsülés és a felebaráti szeretet! Amint halad az idő az egységkereső zsinat felett, egyre jobban erősödik bennem az a gondolat, (amelynek már többször hangot adtam), hogy mindkét oldalon csak pislákol a keresztyén egység utáni vágy tüze. Nemrégen hallottam protestáns templomban olyan prédikációt, amely katolikus testvéreinket még most is bálványimádóknak hirdette azért, mert a római katolikus templomokban szentek szobrai vannak! Egyik róm. kát. barátom, aki evangélikus leányt vett feleségül, mikor válásra került a sor, mint ki" közösített rk. fél, elment a papjához, hogy vájjon vissza veszik-e? A felelt ez volt: miért ne, hiszen előző házassága úgysem volt törvényes! Igen kevés a BEA biborosi és Király Kelemen féle ferencesi lélek, akik igazán a főpapi imába foglalt krisztusi parancs szolgálatába állottak s mégkevesebben vannak mindkét oldalon olyanok, akik többet imádkoznak az egységért, mint amennyit tenni tudnak. Aki figyelemmel kísérte (magyar viszonylatban) a II. vatikáni zsinat egységkutató próbálkozásokkal kapcsolatban elfoglalt laikus álláspontokat, az nem mondhatja, hogy nagyon lelkesednek érte. Barátaimmal, ismerőseimmel, vallásos, egyházi, sőt hívő emberekkel beszélgetve erről a problémáról, először az tűnt fel, hogy az emberek egészen téves felfogással néznek annak lényegére, céljára, utaira, eszközeire, dogmatikus és tipológiai akadályaira és hogy mindkét oldalon alig akad egy-két ember, aki annak Krisztusi tartalmát ismeri. A római katolikusok között sokan szentségtörésnek gondolják a pápai csalhatatlanság és hatalom legkisebb korlátozását is. Mások a reformoktól a római katolikus egyház “egyedül üdvözítő” tekintélyét féltik, esetleg az egyházfegyelmet. (Ezknél azonban érezni lehet, hogy egyedül saját felekezeti tekintélyüket féltik.) Protestáns oldalon pedig sok esetben a protestáns ősöktől örökölt bizalmatlanság akadályozza meg a felekezetieskedésen felülemelkedő egyetemes keresztyén szemléletet. Nekünk, ágostai hitvallású evangélikusoknak minden lehetőt meg kell tennünk, hogy “mindnyájan egyek legyenek”, de munka közben sohasem szabad elfelejtnünk Luther mondását: "Helytelen minden egység, amely nem a keresztség, az ige, a Lélek, a hit és a hitvallás egysége. Ne tanácsolj nekem békességet, és egységet, amely által elveszítjük az Isten igéjét . . . Az ige és tan teremtsen egységet, vagy közösséget . , Itt nem szabad engednünk, hanem az igének engedjenek mindenek.” * • • A müncheni katolikus akadémián nemrégen tartott konferencián több előadás hangzott el, amelyek föladjá az eddigi “negatív” Luther-képet. Dr. Dr. Hubert Jed in bonni katolikus teológiai professzor pl. ezt mondta: “Nem hiszem, hogy Luthert katolikussá tudjuk tenni vagy éppen szentté avatni. Egyet azonban föltétlenül meg keli tennünk! Nemcsak történetileg kell neki igazságot szolgáltatnunk, hanem azzal a szeretettel is kell hozzlá közelednünk, ami Jézus Krisztus tanítványait jellemezte.” Abból indult ki Jedin, hogy a katolikusoknak meg kell érteniök Luthernak az akkori szándékait és nem altkor értjük meg öt, ha reformátori tételeit elutasítjuk. A katolikus egyháznak nem szabad Lutherban “a keresztyén egyház egységének a szétrombol óját” látnia. — Csak semmi izgalom! Némely idegcsillapítóból a kevés még zsongít, de a sok már kábít. Így vagyünk a “Take it easy!” (ték it ízi) — közismert amerikai szólással is, melynek szószerinti fordítása —- “vedd kőnynyen”; az angol-magyar szótár “lassan a testtel, — ne izgulj!” kifejezéssel Írja körül a jelentését. Amíg csak úgy önkéntelenül, mint pillanatnyi érzésünk kifejezőjét, búcsúzóul mondogatjuk egymásnak, addig nem jelent mást, mint ártalmatlan szokást. Használhatjuk azonban tudatosan úgy is, mint belső magatartásunkat röviden jellemző kifejezésmódot. Ekkor már ártalmas jelzőként hat. Mint jelszó hirdeti, terjeszti, népszerűsíti a laza, könnyű életnek a bölcsességét Arra akar nábírni, hogy csak félvállról vegyük a dolgokat, törődjünk bele mindenbe, alkudjunk meg mindennel, nézzük a viharfelhőt szelíd bárányfelhőnek, az égető kérdések gyökeres megoldásiát toljuk ki a távoli jövőbe, a küzdelmek elől térjünk ki. Ez a gondolkodásmód lelki ernyedtséget és őzzel erkölcsi gyengeségét idéz elő. Minél gazdagabb anyagiakban egy társadalom, annál jobban kisérti az a gondoláit, hogy csak a kényelmet, biztonsiágot tartsa legfőbb életértéknek és ezért arra törekedjék, hogy a “Vedd könnyen!” jelszó Íratására semmit se vegyen komolyan. A mai amerikai társadalom az anyagi javak adta kényelemnek a káprázatában él. Ezért lett ennek a nemzedéknek az uralkodó gondolkodásmódját a legtalálóbban kifejező jelszójává a “Taka it easy!” A történelem azt bizonyítja, bogy e jelszó meghatározta laza életfelfogás mindig a hanyatló koroknak volt a bölcseleté, elkorcsosodott, lelkileg beteg társadalmaknak halálvirágaként tenyésztödött ki. Nem egy nemzet pusztult már el belső gyengeségében, amelyet ez a semmivel nem törődő, közömbös, léha életbölcsesség idézett elő. Ma fa ilyen korban élünk. Ezért kell még időben ráébrednünk a veszélyre, amelybe ez a jelszó sodorhatja a nemzetét. Isten figyelmeztető Jeleket küld, hogy azokban meglássuk ennek a könnyű élet művészetének súlyos következményeit. A könnyen vett élet, olcsó élet. Amiért nem kell megküzdenünk, nem kell a kisujjunkat sem megmozdítanunk.
