Erős Vár, 1965 (35. évfolyam, 1-10. szám)
1965-01-01 / 1. szám
4. oldal ERŐS VÁR FONTOS! Minden szerkesztőségi anyag, kézira* tok, gyülekezeti hírek, stb., úgyszintén minden a lappal kapcsolatos levelezés, előfizetések és adományok erre a címre küldendők: ERŐS VÁR P. O. Box 1094 Cleveland Ohio 44102 AZ “ERŐS VÁR” 3 DOLLÁR EGY ÉVRE. SZERETETTEL KÉRJÜK A LEJÁRT ELŐFIZETÉSEK BEKÜLDÉSÉT A FENTI CÍMRE! Be nem jelentett c ímváltozás esetén a póstás a kéabesíthetetlen újságot megsemmisíti, az ERŐS VÁR-nak pedig külön portót kell fizetnie. Nemelőfizetők, utó-fizetők s több éves hátralékosok esetében — a fenti költségre nehéz fedezetet találni. * Pontos elmet (olvasható írással) kérünk! Feltétlenül szükséges a postai “Zip-Code” zónaszá m. Továbbá telj es címre van szükség. — Egy-egy póstahivatal területén számos azonosnevű utca lehet, tehát írjuk oda: Ave., St., Rd. sfb. ERŐS ®VÄR AMERIKAI MAGYAR. EVANGÉLIKUSOK. LAPJA Az Amerikai Evangélikus Egyház Magyar Konferenciájának lapja Szerkesztő és kiadó: Juhász Imre ERŐS VÁR — (MIGHTY FORTRESS) P. 0. Box 1094. Cleveland, Ohio 44102. * January 1965. * * No. 1. (81.) * — Issued monthly September to May — Bimonthly in June-July and Aug-Sept Published by the Hungarian Conference of the Lutheran Church in America * * * Subscription: $3.00 a year Second class postage paid at Cleveland. Ohio következménye, hogy nagyon gyakran ugyanabban az utcában, alig száz lépésre egymástól, több magyar család is él anélkül, hogy egymásról tudnának. — Olvasásra nem jut idejük, így magyar lapokat nem járatnak és nagyon gyakran nem is tudnak azoknak létezéséről. Ennek folytán a magyarság problémáiról és megmozdulásairól sem értesülhetnek és lassan kiesnek a magyarság életéből. Vagyis elvesznek a,z idegen tengerben s mélyen a máz alatt bármennyire is vérzik még bennük a honvesztés fájdalma, a magyarság számára már elvesztek, már nem jelentenek emigrác'iós fundamentumot, melyre bármit is építeni lehetne. Van azonban még egy értékes tünet. A magyarság értékarányszáma nagyvárosok szerint is lényeges változásokat mutat. Míg New Yorkban csupán az ott élő magyarok 1.8%-a hajlandó viselni a származásával járó felelősséget, addig Clevelandban például ez a szám már megközelíti a 10%-ot és Torontóban meghaladja a 60%-ot is. Önkénytelenül fölmerül tehát a kérdés: mi az oka ennek a magatartásbeli eltérésnek? Kanadába elsősorban azok a magyarok kerültek, kiket az Egyesült Államokból bizonyos tervszerű intrikák kizártak, mivel múltjukban nemzejti érzületű magyarok voltak. Ez egymagában is megmagyarázza a Toronto-i és Welland-i magas értékszámukat. Clevelandban a magyar tömbnek tisztes múltja, van, mely mult a magyar egyházak életében gyökerezik. Mindez azonban még nem nyújt teljesen kielégítő magyarázatot. Marad tehát a harmadik tényező, a gazdasági jólét. Az Egyesült Államokban a kereseti, meggazdagodási, vagyis az agyagi javak bezerzési lehetőségei nagyobbak, mint Kanadában. Az egész amerikai jólét erre a mesterségesen, lélektani módszerekkel táplált beszerzési igényre s ennek folytonos fejlesztésére épült föl. Az anyagi versengés hajszája minden egyebet a háttérbe szorít, így a magyarságtudatot is. Főként azoknál, akik a nélkülözésből és nyomorúságból nem régen szabadulva s a maguk végzettsége és képessége folytán hamarosan jó állásokba kerülve könnyen prédául estek a maguk mohóságával az amerikai “prosperity" lélektani cselszövéseinek. Kérdés, hogy mindez hova vezet? Elvész-e az alkotó és cselekvő mar gyarság számára ennyi és ennyi százezer magyar elsvész-e véglegesen, még akkor is, ha nyelvét s titkos honvágyát haláláig megőrzi? Avagy elérkezik-e az idő, amikor rendre minden amerikai magyar, aki mélyen a szívébein még mindig magyar, megcsömörül az anyagi hajsza kétes értékű sikereitől s önmagába nézve valami többre, szebbre, nagyobbra éhezik, saját egyéniségének átélésére, a maga magyarságának kiteljesülésére, amely nélkül, bárhova emelkedjen is az életben, mindig csak félembe,r marad? A választ e,rre csak a jövendő adhatja meg. * Az író mondanivalója amerikai magyar egyházaink betegségeire is érvényes. A cikk nemrégen jelent meg a KANADAI MAGYARSÁG- ban, melynek engedélyével közöljük azt.- Tudom kiben hiszek -III. Minden szentírási szakasznak van valami központi vezérgondolata. A zsidókhoz írott levél 3. rész első szakaszának központja ez a mondat: “Az Ő szavát halljátok.” Istennek tehát hallható szava van. Mi igen természetesnek vesszük azt, hogy szól hozzánk a|Z Isten és nekünk lehieit, szabad, sőt kell hallgatnunk a szavát! Megszürkült előttünk az az 'igazság, hogy nem NÉMA, hanem beszélő Istenünk van. Gondoljunk csak arra, mit jelenthetett ez az üzenet azoknak a pogányoknak a számára, akik nem istentelenek voltak (sőt ép istenhívőknek lászottak), de néma bálvány volt az istenükés nem tudták, hogy az rendelkezik-e tanácscsal abban a zűrzavarban, amely őket körülveszi. Ha erre gondolunk, sokkal többet jelent nekünk az az örömhír, hogy nekünk beszélő
