Erős Vár, 1965 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1965-01-01 / 1. szám

ERŐS VÁR 3. oldal biztosítva tenne lapunk jövője! Olyan egyszerű e,z, mint a két­­sz^rkettőnégy! És az egyház min­den tagja cserébe kapna egy pén­tek este kezdődő és vasárnap este végződő (3 napos) EVANGELI­ZÁCIÓS ailkalmat. Az Erős Vár nemcsak keresz­tyén hitünket ébresztgeti, tisztítja és erősíti, hanem hitvallásunkat 'is öntudatossá teszi s egyben a mene­kült magyar élet szent tüzét is élesztgeti, őrízője és ápolója ma­gyar lelkűnknek és nyelvünknek. Amerikában 30 államban van­nak rendszeres olvasóink. Külföl­dön pedig a következő országok­ban : Anglia, Argentina, Ausztrália, Ausztria, Brazília, Finnország, Iz­­ráel, Libéria, Magyarország, Né­metország, Norvégia,, Svédország, Svájc, Franciaország, Venezuela és Uruguay. — Tudjuk, hogy a sajtó nemcsak az idő, hanem a térbeli korlátokat is áttöri s ezért általános közvéle­ményt alakító és történelmet for­máló erő lehet. Lapunk fontossá­ga megkétszereződik, ha arra gon­dolunk, hogy menekült magyar iet­­vangélikus testvéreink közül meny­nyien vannak, akiknek nincs alkal­muk anyanyelvű istentiszteleten részt verniük, vagy a magyar nyelv miatt más egyházba mennek és ott szívódnak fel! Mindegyik fajtának életszükséglet lenne az Erős Vár! De ki szedi össze őket? És honnan lehet megoldani a valuta ügyeket? Meg kell szerveznünk mindenütt, Amerikán belül és kívül, a kolpor­­tőrj intézményt, vagyis az Erős Vár munkájába be kell fogni azo­kat a hívő, önkéntes, önzetlen és szolgálatra kész egyháztagokat, a­­kík -— ott, ahol szükséges, — még a lelkész vállairól is le tudják ven­ni az egyházi sajtóval kapcsolatos munkálkodást. Amint nálunk sem a kiadói, sem a szerke,sztői munka nem üzlet, hanem szolgálat, úgy egyházhíveink között is találha­tunk olyan hivő, lelkes, szolgálni kész nyugdíjasokat, akik szívesen és önzetlenül állanak be lapunk terjesztői közé. Ezúton kérjük fel lapunk olvasó­it erre a szolgálatra. Jelentkezni le­het lapunk címén: ERŐS VÁR P. O. Box 1094, Cleveland, Ohio, 44102. A mi lapunk nem lehet csupán az egyház hírközlője, hanem a hit pajzsának, a Lélek kardjának is kell lennie s emellett az idegenbe szakadt és lelkigondozás nélkül ma-Anyagí jólét s az e,zzel járó lelki nyavalyák több egyént, családot és nemzetet taszítottak romlásba, mint elemi csapások, vagy ellenséges hordák. A jólét elviseléséhez több lelki és szellemi erő szükséges, mint a nyomorból való kiemelke­déshez. Nem csupán testi elpuhu­­lás, de főként lelki és szellemi el­sorvadás veszélyezteti azokat, akik az anyagi jóléttől elvakulva meg­feledkeznek arról, hogy az ember szerepe ezen a földön több, mint a hernyóé, mely azért él, hogy jól­lakottságába belepusztuljon. Amerika népe most esik át ezen a súlyos próbatételen. Hogy átvé­szel-e alatta), vagy sem, az a jövő titka. Azonban ennek az amerikai betegségnek a hatása 600,000 ma­gyar lelken is megnyilvánul, kiket erre a földrészre sodort a Vihar. Bár az amerikai magyarság sta­tisztikai adatai még nyersek és na­­gyobbára földolgozatlanok — egye­lőre csak az olaszokkal és lengye­lekkel végzett a tudományos kuta­tás — , annyit azonban máris vi­lágosan látni lehet a rendelkezésre álló adathalmazból, hogy az Ame­rika földjén megtelepedett magyar­ság magyarságtudatában és népi e­­redetének vállalásában lényeges el­térések mutatkoznak. Ezek az elté­rések pedig törvényszerű összefüg­gésben vannak a letelepedés helyé­vel. így például New York ma­gyarjainak mindössze 1.8%-a áldoz magyar ügyekre, míg Viszont Wel­land, Ontario magyarságának 76%­­a hűséges a maga, népi eredetéhez. Ebben az eltolódásban bizonyos törvényszerűséget fedezhetünk föl, radt magyar evangélikus testvére­ket kell a felelősség szeretetetével átölelnünk! EZEKHEZ KÉRJÜK, KEDVES OLVASÓNK, A TE JÓAKARA­TODAT, MUNKÁDAT, SEGÍT­SÉGEDET, IMÁDSÁGODAT ÉS ÁLDOZATKÉSZSÉGEDET! Egyed Aladár melynek okait érdemes vizsgálat alá venni. Kétségtelen, hogy vidéki kisvá­rosokban megtelepedett magyarság melegebb, családiasabb viszonyban él egymással, mint a nagyvárosok­ban lakozók. Még akkor is, ha oly­kor politikai, vagy szémélyi ellen­tétek kavarják fel a magyar közös­ség békéjét. Ezek az ellentétek i­­dőnként kirobbannak ugyan, de mihelyt a lőporfüst elült, az egy­ház, vagy kultúrház köré csoporto­sult magyar élet halad tovább a maga viszonylagosan békés medré­ben. Jogunk van tehát arra a kö­vetkeztetésre jutni, hogy az a me­leg, családias viszony, mely a kis­városok magyarjai között kialakul, nagy mértékben hozzájárul a ma­gyarságtudat és felelősségérzet éb­rentartásához. Ehhez azonban hoz­zá kell tegyük azt a jellemalakító tényezőt is, amit az egyetemes a­­merikai statisztika tudósai már ré­gen kimutattak, hogy a kisvárosok korlátozott gazdagodási lehetőségei és lefékezett anyagi versenyképes­sége nagyban hozzájárul ahhoz, hog az embereknek több idejük jut önmaguk, saját lelki és szellemi éle­tük számára. A nagyvárosok hajszás élet­tempója, szinte korlátlan kereseti lehetőségei s az ezek mögött lapuló lelki betegség, az anyagi “látszat” fenntartásáért és folytonos foko­zásáért való versengés, minden rendelkezésre álló időt lefoglal. Az embereknek nincsen idejük össze­jönni és gondolataikat kicserélni, sőt legtöbbször már gondolkodásra se jut idejük. Ennek aztán az a WASS ALBERT: MAGYAR SZEMMEL

Next

/
Thumbnails
Contents