Erős Vár, 1965 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1965-01-01 / 1. szám

2. oldal ERŐS VÁR érkezett a beteg . . . Válasz is... Kérdés is . . . És közben az idő szalad. Én vagyok a szolgálatos, nálam ébred öntudatra a köteles­ség érzése a leghamarabb. Sietek vissza az 'irodámba. íróasztalomon lobog a gyertyaláng! A meleg még külön élteti, úgy annyira, hogy ol­dalát és tövét már gazdag, duz­zadt viaszk fedi. Nagyot ugrok, kifújom. Utána sóhajtva dűlök a székembe, mert gyorsan arra gon­doltam, milyen tűz lehetett volna ebből az elfelejtett gyertyalángból! A gyertyakanócból tovább kúszfik a füst. Elég sokáig tart s míg né­zem, mintha valami bibliai mondat válnék világossá előttem: “Íme, a gyertyád sokkal gyorsabban elég­het, m'int azt emberileg számolgat­tad.” De még ennél is súlyosabbat mondott nekem: “Eléghetsz, anél­kül, hogy valakinek világítanál, vagy szolgálnál.” Újév küszöbén kétszeres a válasz: ‘‘Gyorsabban éghet el életed gyer­tyája, mint azt gondolnád. És ha már ég, szolgál-e, világít-e valaki­nek?” Úgy tűnik fel nekem, hogy Isten figyelmeztetett valamire. Megosztom Veled, Kedves Ol­vasó. Az újév küszöbén még kezed­ben van az élet teljes gyertyája. Világítasz-e majd vele másoknak? Marad-e belőle valami, vagy ellob­ban 1965-ben? Krisztus nevével és nevében meg­kezdett újesztendődben az Ő veze­tését kívánom Neked és Tieidnek s szeretettel köszönt: Brachna Gábor, evangélikus lelkész az Amerikai Magyar Ev. Konf. elnöke VARGA LÁSZLÓ newyorki lelkész lakása alatti üzlethelyiségben kará­csony előtt tűz volt. A lángok szeren­cséire csak a földszinten pusztítottak. Nt. Varga Lászlónál egy hétig kórház­ban kellett kezein^ füstmérgezés miatt. Ráadásul az idős házaspár hetekig hiába várt arra, hogy a fűtést és víz­szolgáltatást helyreállítsák. Végül is a német eV. lelkész-kolléga lakásán talál­tak menedéket. Ideiglenes címük: P. O. Box 421, Grade Station, New York, N. Y. 10028. „KORSZERŰSÉG” VIII. A Rómában, Kr. e. 59-ben papi­ros tekercsre írt és fatáblára kifüg­gesztett, "acta diurna” nevű kora­beli napi újságtól kezdve a mai modern napilapokig (melyek kö­zött már olyap magazin is van, a­­mit ne:m kell olvasni, mert papiros­vékonyságú mikrobarázdás lemezre írták a tartalmát, — vagy fodor­­mentás és más szagoktól átitatott hirdetésekkel kedveskednek benne), mind azt igazolják, hogy a sajtó nemcsak hatalom, de lehet jó üzlet is. De nem ám az egyházi sajtó! Mi tapasztalataink alapján így mondjuk: a sajtó lehet áldás, de lehet átok is! Attól függ, hogy ki­nek a szolgálatába szegődik, vájjon a krisztusi eszmékkel, az evangéli­um leikével neveli és tanítja-e ol­vasóit, vagy pedig, mint a Sátán szertartásmestere, kiszolgálja olva­sóinak alantas ösztöneit. Ha Pál apostol ma élne, valószí­nűleg újságíró lenne és az írott ige­hirdetés mellett igénybe venné missziói munkája számára a rádiót éppen úgy, mint a televíziót. DE NEM ÜZÉRKEDNE egyikkel isem, hanem szolgálna rajta keresz­tül még akkor is, ha ráfizetne! Ez a sorsa a mostani egyházi la­poknak is. Az általam ismert va­lamennyi magyar protestáns lap, ma is anyagi nehézséggel küzd. Pedig nem is pénz kell hozzájuk, (hiszen az évi előfizetések csak 3-5 dollár között mozognak), — hanem áldozatos hit, felelősség­­érzés, protestáns öntudat és test­véri összefogás. Tudjuk, hogy világunkat acél­abronccsal a vonzási erő tartja ösz­­sze, pedig Világ-rendszerünkben több, mint 30 milliárd csillag van és az mind pontosan működik a vonzási erő hatalma alatt, Ameri­kának csak 8 magyar evangélikus egyháza van és alig tudja fenntar­tani ERŐS VÁR című, havi egy­házi újságját (évi előfizetésié $3.00) Juhász Imre lelkész, a jelenlegi szerkesztő-kiadó, igen okosan, nem akar adósságot csinálni, de mert előfizetőink elég nagy részéből előbb utófizető, azután hátralékos, majd lapunkkal semmit sem törődő látszat-keresztyén és pszeudo-evan­­gélikus lesz, — így egy szép napon mégis fizetésképtelenek lettünk s ezért az év közepétől lapszámaink szokatlanul nagy késéssel jelenhet­tek csak meg. Imádságainkat Isten azzal jutalmazta meg, hogy elindul­tak a befizetések, mintha maguk az olvasók is meghökkentek volna er­re a szokatlan jelenségre és kará­csonyra (már legalább is Cleve­­landban) az Erős Vár karácsonyi száma is kézben volt. Egyik opti­mista, pontosan fizető olvasónk ö­­,römmel kérdezte: “hogyan történ­hetett meg az a csoda, hogy lapunk HETl-lappá lett, mert minden hé­ten megjelent egy elmaradt szám?” Ezeket a gondokat elsősorban lapunk szerkesztő-kiadója hordta. Csak páran tudjuk, hogy ez neki is, lapunk nyomdájának is, két al­kalommal is, egy-egy éjszakai autó­­kázásába került, nehogy az ünnepi postaszállítás és tévedés miatt kés­sék még többet is lapunk. Mindenki láthatja, hoigy lapunk késedelmének MINDIG CSAK A PÉNZHIÁNY volt az oka, vagyis az a szomorú dolog, hogy olvasóink NEM ÉREZNEK KOMOLY > FE­LELŐSSÉGET az írott igehirdetés iránt. Ez a felelőtlenség, ennek az évi 3 dolláros áldozatkészségnek a hiánya ölheti csak meg la­punkat, — de ha ez állandósul, ak­kor biztosan megöli már 1965-ban! E tekintetben a felelősség első­sorban a, 8 egyház lelkipásztorait terheli. Példákat tudnánk felhoz­ni annak igazolására, hogy ahol a gyülekezet lelkésze tisztában van az egyházi sajtó fontosságával, ott ő maga szervezi meg hívei között az Erős Vár minden kérdését. Ott nemcsak több a pontos előfizetője lapunknak, hanem a helybeli Oltár­egylet is, minden évben egyszer, nagyobb adományt fog biztosítani sajtó-alapunkra és a presbitérium­mal karöltve megrendezik majd a 3 napos evangélizációval összekö­tött SAJTÓ-NAPOT is. Ha min­den egyház így áldozna egyházi sajtónk érdekében, akkor máris

Next

/
Thumbnails
Contents