Erős Vár, 1965 (35. évfolyam, 1-10. szám)
1965-01-01 / 1. szám
2. oldal ERŐS VÁR érkezett a beteg . . . Válasz is... Kérdés is . . . És közben az idő szalad. Én vagyok a szolgálatos, nálam ébred öntudatra a kötelesség érzése a leghamarabb. Sietek vissza az 'irodámba. íróasztalomon lobog a gyertyaláng! A meleg még külön élteti, úgy annyira, hogy oldalát és tövét már gazdag, duzzadt viaszk fedi. Nagyot ugrok, kifújom. Utána sóhajtva dűlök a székembe, mert gyorsan arra gondoltam, milyen tűz lehetett volna ebből az elfelejtett gyertyalángból! A gyertyakanócból tovább kúszfik a füst. Elég sokáig tart s míg nézem, mintha valami bibliai mondat válnék világossá előttem: “Íme, a gyertyád sokkal gyorsabban eléghet, m'int azt emberileg számolgattad.” De még ennél is súlyosabbat mondott nekem: “Eléghetsz, anélkül, hogy valakinek világítanál, vagy szolgálnál.” Újév küszöbén kétszeres a válasz: ‘‘Gyorsabban éghet el életed gyertyája, mint azt gondolnád. És ha már ég, szolgál-e, világít-e valakinek?” Úgy tűnik fel nekem, hogy Isten figyelmeztetett valamire. Megosztom Veled, Kedves Olvasó. Az újév küszöbén még kezedben van az élet teljes gyertyája. Világítasz-e majd vele másoknak? Marad-e belőle valami, vagy ellobban 1965-ben? Krisztus nevével és nevében megkezdett újesztendődben az Ő vezetését kívánom Neked és Tieidnek s szeretettel köszönt: Brachna Gábor, evangélikus lelkész az Amerikai Magyar Ev. Konf. elnöke VARGA LÁSZLÓ newyorki lelkész lakása alatti üzlethelyiségben karácsony előtt tűz volt. A lángok szerencséire csak a földszinten pusztítottak. Nt. Varga Lászlónál egy hétig kórházban kellett kezein^ füstmérgezés miatt. Ráadásul az idős házaspár hetekig hiába várt arra, hogy a fűtést és vízszolgáltatást helyreállítsák. Végül is a német eV. lelkész-kolléga lakásán találtak menedéket. Ideiglenes címük: P. O. Box 421, Grade Station, New York, N. Y. 10028. „KORSZERŰSÉG” VIII. A Rómában, Kr. e. 59-ben papiros tekercsre írt és fatáblára kifüggesztett, "acta diurna” nevű korabeli napi újságtól kezdve a mai modern napilapokig (melyek között már olyap magazin is van, amit ne:m kell olvasni, mert papirosvékonyságú mikrobarázdás lemezre írták a tartalmát, — vagy fodormentás és más szagoktól átitatott hirdetésekkel kedveskednek benne), mind azt igazolják, hogy a sajtó nemcsak hatalom, de lehet jó üzlet is. De nem ám az egyházi sajtó! Mi tapasztalataink alapján így mondjuk: a sajtó lehet áldás, de lehet átok is! Attól függ, hogy kinek a szolgálatába szegődik, vájjon a krisztusi eszmékkel, az evangélium leikével neveli és tanítja-e olvasóit, vagy pedig, mint a Sátán szertartásmestere, kiszolgálja olvasóinak alantas ösztöneit. Ha Pál apostol ma élne, valószínűleg újságíró lenne és az írott igehirdetés mellett igénybe venné missziói munkája számára a rádiót éppen úgy, mint a televíziót. DE NEM ÜZÉRKEDNE egyikkel isem, hanem szolgálna rajta keresztül még akkor is, ha ráfizetne! Ez a sorsa a mostani egyházi lapoknak is. Az általam ismert valamennyi magyar protestáns lap, ma is anyagi nehézséggel küzd. Pedig nem is pénz kell hozzájuk, (hiszen az évi előfizetések csak 3-5 dollár között mozognak), — hanem áldozatos hit, felelősségérzés, protestáns öntudat és testvéri összefogás. Tudjuk, hogy világunkat acélabronccsal a vonzási erő tartja öszsze, pedig Világ-rendszerünkben több, mint 30 milliárd csillag van és az mind pontosan működik a vonzási erő hatalma alatt, Amerikának csak 8 magyar evangélikus egyháza van és alig tudja fenntartani ERŐS VÁR című, havi egyházi újságját (évi előfizetésié $3.00) Juhász Imre lelkész, a jelenlegi szerkesztő-kiadó, igen okosan, nem akar adósságot csinálni, de mert előfizetőink elég nagy részéből előbb utófizető, azután hátralékos, majd lapunkkal semmit sem törődő látszat-keresztyén és pszeudo-evangélikus lesz, — így egy szép napon mégis fizetésképtelenek lettünk s ezért az év közepétől lapszámaink szokatlanul nagy késéssel jelenhettek csak meg. Imádságainkat Isten azzal jutalmazta meg, hogy elindultak a befizetések, mintha maguk az olvasók is meghökkentek volna erre a szokatlan jelenségre és karácsonyra (már legalább is Clevelandban) az Erős Vár karácsonyi száma is kézben volt. Egyik optimista, pontosan fizető olvasónk ö,römmel kérdezte: “hogyan történhetett meg az a csoda, hogy lapunk HETl-lappá lett, mert minden héten megjelent egy elmaradt szám?” Ezeket a gondokat elsősorban lapunk szerkesztő-kiadója hordta. Csak páran tudjuk, hogy ez neki is, lapunk nyomdájának is, két alkalommal is, egy-egy éjszakai autókázásába került, nehogy az ünnepi postaszállítás és tévedés miatt késsék még többet is lapunk. Mindenki láthatja, hoigy lapunk késedelmének MINDIG CSAK A PÉNZHIÁNY volt az oka, vagyis az a szomorú dolog, hogy olvasóink NEM ÉREZNEK KOMOLY > FELELŐSSÉGET az írott igehirdetés iránt. Ez a felelőtlenség, ennek az évi 3 dolláros áldozatkészségnek a hiánya ölheti csak meg lapunkat, — de ha ez állandósul, akkor biztosan megöli már 1965-ban! E tekintetben a felelősség elsősorban a, 8 egyház lelkipásztorait terheli. Példákat tudnánk felhozni annak igazolására, hogy ahol a gyülekezet lelkésze tisztában van az egyházi sajtó fontosságával, ott ő maga szervezi meg hívei között az Erős Vár minden kérdését. Ott nemcsak több a pontos előfizetője lapunknak, hanem a helybeli Oltáregylet is, minden évben egyszer, nagyobb adományt fog biztosítani sajtó-alapunkra és a presbitériummal karöltve megrendezik majd a 3 napos evangélizációval összekötött SAJTÓ-NAPOT is. Ha minden egyház így áldozna egyházi sajtónk érdekében, akkor máris