Erős Vár, 1965 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1965-01-01 / 1. szám

AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA Vol. XXIX. Évfolyam — 1965. JANUÁR — No. 1. szám. Az Erős Vár szerkesztői évről­­évre “.kötelezővé” teszik a,z Ameri­kai Magyar Evangélikus Konferen­cia elnökének az újévi köszöntő megírását. Szívesen vállalkozom rá. írógépem betűi alatt négy-öt vázlat 'is megszületett, mégis úgy láttam, egyik sem volt a,z,, amit írnom kel­lett volna,. Ilyenkor tudom igazán értékelni szerkesztőink munkáját, akiknek minden hónapban meg kell találniok a mondanivalót. És azt kicsi lapunk keretei között az Élet Igéjeként, az Evangélium savának ízével olvasóink asztalára helyez­­niök. Ehhez hozzá kell adnunk még azt a gondot is, am'it a lap kiadá­sának anyagi terhei jelentenek. S mindezt, ha valaki nem tudná, in­gyen, sok időt követelő munkával és egyéb áldozattal teszik. Ha ol­vasóink mindezt papiroson egyszer kiszámítanák, akkor bizonnyal sok­kal több lenne a felülfizetéses ado­mány, mint az előfizetéssel elmara­dottak száma. A magam részéről és a Konferencia nevében őszinte köszönetét mondok mindenkinek, aki a mi kis Erős Várunk-nak a fenntartásában akár nagy, akár ki­csi rész vállalásával az Evangélium lámpását az áldozat olajával élet­ben tartja. Ami pedig az olvasóknak szóló köszöntőt illeti, hadd mondjam el azt, amelyről úgy érzem, Isten Maga súgott meg nekem, nem ne­hezen érthető nylevan, ilyen üze­netképen : December 24-én, Szent Karácsony estéjén túl voltunk már a magyar 'istentiszteleten. Lelkészi irodámban a kántorral és egyik lelkésztársam­­mal mérlegeljük a további szolgála­tok sorrendjét. A legközelebbi pár óra múlva, pontosan 11 órakor az úgynevezett “gyer;ya-fényes”, an­gol nyelvű, istentisztelet .követke­zik sok énekkel, “rövid prédikáció­val” és Úrvacsoráival egybekötve. Főként fiataljaink, a másod-gene­rációsok szeretik ezt a fajta temp­lomozást. Egyik -észe abból áll, hogy a Villanyié mpákat kioltjuk s a lelkész az oltárról meggyújtott gyertyalángot átadja az egyház­fiáknak, akik a templomi padok szélén ugyancsak tovább-gyújtá.sra kínálják a lángot minden hívőnek, akiknek kezében szintén gyertya van. Lassan a temp om egyetlen fé­nyét az oltári gyertyák és a hívek égő gyertyái adják, amely alatt a “Csendes éj, szentséges éj” című ének verseit énekli a gyülekezet. Erre az istentiszteletre készít­­gettük a gyertyákat s közöttük a magamét is, j amely évről évjre megmarad, mert hiszen viasz, egy­negyed 'incs átmérőjű s egy láb hosszú. — Ezt a, ' nagy gyertyát” tettem az asztalomra, mondván: “ez a gyertya túl fogja érni szol­gálatomat”. "Hát bizony soká kellene szolgálnod’ , mondotta lel­késztársam . S mindjárt hozzá tet­te azt is, hogy “talán még a meg­gyújtásával is spórolni fogsz, mert nagyon rövid a k; nóc.” “Bizony, gyújtsuk talán mi g”, mondottam, “hogy biztosak legyünk benne.” Meggyújtottottuk s szép, magvas lángjával az íróasztalra tettem, ahol könnyen megállhatott. Abban a pillanatban házgondnokunk hang­ját hallottuk, akinek lakása, közvet­lenül az iroda mellett van. Éppen Karácsonyra engedték haza a kór­házból, ahol hosszabb időt kellett eltöltenie. Jókedélyű, Egyházát szerető munkatársunk ő feleségé­vel együtt s m'i örömmel üdvözöl­tük a .régi hangot, és egymást megelőzve siettünk az ajtóhoz, hogy köszöntve, kívánjunk neki Boldog Karácsonyi Ünnepeket. — Természetesen a kézfogás már a magyar ember szokása s mi most méginkább akartuk megéreztetni vele, hogy mennyire örülünk, hogy ismét itthon láthatjuk. De hát, megáll-e a vendég a nyitott ajtó­nál, ahonnan a karácsonyfa hívo­gató fénye mellett felcsendül a háziasszony “tessék beljebb”-je? S vájjon ki tudna ellenállni a,z aszta­lon illatozó sütemények kóstolásába kínált kísértésnek? Hogy is volt, mint is van? Karácsony és haza­(Folytatás a kővetkező oldalon) JÉZUS NEVE LEGYEN ÚJESZTENDŐNK HOMLOKÁN! Kétszeres válasz

Next

/
Thumbnails
Contents