Erős Vár, 1964 (34. évfolyam, 2-9. szám)
1964-12-01 / 9. szám
ERŐS VÁR 5. oldal t + Luther karácsonyi éneke Pál apostol úgy látja, hogy Jézusnak az alázatosság volt egyik legjellegzetesebb vonása. Istennel egyenlő volt, mégis Isten akarata volt élete számára az egyetlen egy irányadó. Nem volt könnyű Jézusnak sem Isten akaratát a maga számára megtalálni! Máté evangélista többször feljegyezte róla, hogy valamit azért csinált, hogy ‘‘beteljesedjék az írás.” Jézusnak tehát az írásból kellett kikutatnia Isten akaratát és amikor megtalálta, vállalta, még ha |nem is volt könnyű azt végrehajtani. Jézus alázatos volt az emberek felé is! Gondoljunk a lábmosás történetére. Mikor az utolsó vacsora előtt reá került volna a sor és sehol sem mutatkozott rabszolga, akinek ezt a keleti műveletet el kellett volna végezni (zsidó nem végezhette el), mindegyik tanítvány a másiktól várta volna, hogy végezze el. Talán János ránézett Péterre és a szeme azt mondta Péternek: te vagy a legidősebb, csak te végezheted el ezt a szolgálatot. Péter pedig Jánosra nézett: te vagy a legfiatalabb, hát a te dolgod. Azután talán a többiek ránéztek Fülöpre s azt mondhatta tekintetük: te vagy közöttünk a legostobább, úgysem vagy másra használható, jer mosd meg legalább a lábainkat. Jézus pedig egyszerre levetette felsőruháját, törülközőt vett a karjára és elindult megmosni tanítványainak a lábát... Nagy megszégyenítés volt ez a tanítványok számára, de nagy bizonyságtétel 'is Jézus részéről arról, hogy milyen alázatos volt Ő az emberek felé is. Jézus alázatosan fogadta, el más emberektől a megaláztatást is. Az igazi alázatosságot pedig e z méri igazán. Gondolj arra, hogy milyen kevés bennünk az alázatosság! Jézus engedelmes is volt mindhalálig, a keresztfa haláláig! Mivel megüresítette magát, azért volt alázatos, mivel megalázta magát, azért volt engedelmes. Vájjon a karácsonyfa alatt, Jézus születését ünnepelve, el tudod-e mondani magadról, hogy benned is az az indulat van, amely Jézus Krisztusban volt? Akkor lenne méltó ünneplésed karácsony lényegéhez! — dr — “A szent Isten egyetlenét íme jászolba fekteték. Ember romlandó testibe öltözött az örök ige. Világ kit bé nem foghata, most keblén tartja Mária. Az Isten, ki alkot, teremt, mint gyermek köztünk megjelent. AII. vatikáni zsinat harmadik ülésszakának befejezése után többen tették fel a kérdési, mit szólunk a zsinat konzervatív tagjainak próbálkozásaihoz s a zsidókkal kapcsolatos zsinati határozathoz? Válaszunk ez: Minden egyház meg van győződve a maga igazságáról. Ha nem így van, lényegét tagadta meg. Aki tehát nem tudja vállalni egyháza igazát. annak ahhoz kell csatlakoznia, melynek igazságát vállalni tudja, vagy ha ilyeneket nem talál, akkor “külön” egyházat kell alapítania. Ez a becsületes magatartás. Ehhez elvileg joga van s ehhez való ragaszkodását nem lehet tőle zokon venni. Nem lehet tehát a vatikáni zsinattól sem zokon venni, ha a maga igazához ragaszkodik s nem dől be holmi divatos liberalizmusnak. Mi is ragaszkodunk a magunk igazához s abból semmiféle "közkívánatra” sem engedünk! A baj nem is ott kezdődik, ahol a felekezeti igazság megmarad, hanem ott, a,hol kiélezik negative, mások felé. Minden egyház egyedül üdvözítőnek tartja magát, nem mint szervezet, hanem mint tanrendszer. Nem szabad azonban elfelejtkezni Örök világosság jőve a világ népeire, amely őket felavatá világosság fiaivá. Ügy jött földre, mint szegény híveit gazdaggá tevén, hogy mint mennyben az angyalok, már itt lehessünk boldogok!” arról, hogy vannak üdvdöntő igazságok és vannak adiaforonok. Az iidvdöntő igazság kérdésében nincs alku, a közömbös dolgokban lehet egymással szót érteni. I. János 4:1-3 Aki nem feledkezik el arról, hogy ‘‘csak rész szerint van bennün!< az ismeret” (I. Kor. 13:9.), az a más meggyőződésének kijáró tisztelettel áll meg az olyan vélemény előtt, amely a nagy teljességből MÁS RÉSZT lát meg, mint én. Aki azonbai’. erről a mértéktartásról megfeledkezik, az abban a tévhitben él, hogy már eljutott a teljességre (I. Kor. 13:10.) és vétkezik a szeletei ellen. (Nem hiába van ez a kérdés a, szeretet himnuszában — I. Kor. 13ban.) Az ilyen nem az IGAZSÁGOT keresi, hanem a meg?, igazságát. Hit dolgában különben sem a saját lelkiismeret diktál, hanem a Kijelentés, vagyis a ÍRÁS. Legfeljebb még azt lehetne hozzáfűzni magyarázatul, hogy az Ige által megvilágosított és megélesített lelkiismmu amelyre Luher is hivatkozott Wormsban. Csak örülni lehet annak, hogy a, vatikáni zsinat tekintélyes részé az önhitt és merev dogmatizmus helyett nem az elvtelen liberalimns posványának vette az útját, hanem a Kijelentés fundamentumara akar állami s fölényes
