Erős Vár, 1964 (34. évfolyam, 2-9. szám)
1964-12-01 / 9. szám
2. oldal ERŐS VÁR mit világmegváltásnak nevezünk. Jézus meghalt a kereszten. Két tanítvány megy haza, pontosan nem lehet megállapítani mi az, amit egymásnak mondanak. A fájó szív nem válogatja a szavakat, mondja, ahogyan jön, ahogyan kibuggyan szívükből: “ . . . pedig mi azt reméltük . . . ' És mi lett belőle? Töviskorona az áldott fejen, dfága vércseppek, rongyos katonaköpeny, — kín, szenvedés, halál. ‘‘Pedig mi azt reméltük.” Nincs annak igazi karáconya, aki karácsonynak ezt a, fájdalmát nem érzi: hogy mindenkinek volt valami reménysége a Megváltóval kapcsolatban, maigának az Atyának is a Fiával és népével és nem teljesedett be. Csaltak a reménységek! De nem úgy van ma is? Ha jobban belenézünk a Krisztus kérdésbe, hogy kinek tartják Őt az emberek, milyen üres, semmitmondó szavak jönnének válaszul! Nem új Megváltóra vár a világ, új ideológiát, vagy talán egy új embert, a emberfeletii embert, aki reménységünket valóra váltja,?! Testvérem csalódhattál, csalódhatsz és csalódni is fogsz Krisztusban, de nem azért, hogy Ő nem váltotta valóra reménységedet, hanem azért, mert te olyan reménységet fűztél hozzá, melyet Ő nem vállalt. Ő vállalta az Atya reménységét, vállalta tervét, vállalta a világ minden bűnének büntetését, a nyomorúságot, a bitófát és a halált. A te életedben azonban egy más Krisztus szerepelhet, aki téged kiszolgál, aki inkább Mikulás, mint Krisztus. Akinek a hátán puttyon van életedességekkel, mindenféle jóval, elképzelt álmok valóraválásával. Krisztus pedig nem azért jött. hogy szolgáljon minket, mert Ő Úr akar lenni életünk felett! így várd Őt: hozzánna néked Krisztus és ne panaszkodj soha: “pedig mi azt reméltük! — Légy vele és benne az Isten 'igéje általi formált új ember. Ámen. __d r — HAZATÉRT, özv. Pősfay Gyuláné, szül. tőrei Tóth Hermin, okt. 22-én 75 éves korában Budapesten elhunyt. — Pósfay György caracasi lelkész édesanyját gyászolja benne.- TUDOM KIBEN HISZEK -II. Az emberi elme sok mindent kikutatott és még sok mindent ki fog kutatni, de megoldhatatlan marad az Isten-titok! Az istentelen propaganda, az Istennel perben-állók, és Istent tagadók hányszor beszélnek arról: felutaztam a világűrbe, sok mindent láttam közelről, so^ mindent messziről, közelebbről a csillagokat, messzebbről a földet, de Istent nem találtam! Távcsőmmel átkutattam a világmindenséget, egyszerű emberi értelemmel kikutathatatlannak látszó világok hatalmas területeit jártam be, felfedeztem új csillagokat, a tejút apró csillag-szemeit meg tudtam olvasni, de az Istent seholsem találtam! Igen, mert Isten nem található a világűrben! Őt nem parancsolhatom a látcsövem látókörébe! Istent nem rendelhetem arra az útra, amelyen én száguldók a világűrben! — Az Isten-titok az emberi értelem számára titok is marad mindig, örökre! “Testi embeír nem fogadja el ae Isten Lelkének gondolatát...” — mondja Pál apostol és ezt így kell érteni: az ember önmagában képtelen felfqgni Isten lelkének dolgait. Istennek nemcsak a léte, lényege titok, hanem célkitűzése is. Mindaz ami cselekedetei mögött van, amit el akar érni, amiért valamit csinálni akar, az is mind titok a testi ember előtt! Ez a magyarázata annaik, hogy ilyen kérdések izgatják nemcsak az Istennel szembenálló, hanem az Isten pártján álló embereket is: Miért van a világon a bűn? Miért nem teremtette Isten az embert bűn nélkül valónak? — Miért engedte, hogy az ember a kísértésbe elbukjon? Vagy, miért van szenvedés? Miért engedi Isten, hogy ez a világ olyan legyen, amilyen? stb., stb. Kérdések ezek, amelyek titkok s ezért nem hallgat el az evilági ember ajkáról az úgynevezett “Istenkritika”. Karácsony üzeni, hogy ez a titokzatos, elrejtőzködő Isten olyan, mint Jézus, tehát megmutatott Isten! Jézus nemcsak azért jött le erre^ a földre, hogy a bűnös emberiséig Megváltója legyen, hanem azért is, hogy Istent mutassa meg. Nem arcát, kezét, lábát, de azt, ami alegfontosobb: Isten szívét! Jézus mutatja meg Isten terveit, gondolatait, el akarja mondani az embernek, hogy milyen örömök és fájdalmak vannak Isten szívében. Isten munkája Jézusban látható. Amit Jézus az Atyáról mond el, azt az Atyával való közösségben tapasztalta meg. Mivel Ő a Szentháromság második személye, benne magában ugyanazok a gondolatok, érzések vannak, mint az Atyában. Jézus Krisztusban tehát Isten mutatta meg magát. Emberi fantázia sokszor próbálta lefesteni, lerajzolni, kőbe, márványba faragni, bronzba önteni, hogy milyen Isten. És lettek belőle irtózatos szobrok, bálványok, vagy csodálatos bronzba öntött költemények, ezek azonban csak az emberi fantázia szüleményei. Nem ilyen az Isten! Isten az élő Jézusban konkrétan előttünk áll. Benne mutatja meg magát. Mikor utolsó beszédei alkalmával megszólal Filep ajkán a kérdés: ‘‘ Uram mutasd meg nékiink az Atyát és elég nékünk.” — akkor őbeinne is ez az Istentitok forrongott. Jézus akkor azt mondta neki: ‘‘Filep, annyi idő óta veletek vagyok és mégsem ismertél meg engem? T'i még mindig ilyen kéréssel fordultok hozzám, hogy mutassam meg nektek az Atyát? Hát nem tudjátok, hogy aki látott engem: látta az Atyát? Én és az Atya egy vagyunk, amit én mondok nektek, nem én mondom, hanem az én mennyei Atyám mondja néktek!” Tudod, hogy mi a karácsonyi öröm első tanítása? Az, hogy Jézusban Isten jött le a földre, hogy megmutassa és megismertesse magát, hogy nekünk megmutatott Istenünk van! Mikor Jézus Krisztusra nézünk, mikor az Igében az ő életét olvassuk, tanítását halljuk, érzéseit szemléljük, mikor benne, mint Megváltónkat ismerjük fel, akkor is az Atyát látjuk! “Dicsőség legyen a magasságban Istennek!” (Folytatjuk) — dr ~
