Erős Vár, 1964 (34. évfolyam, 2-9. szám)

1964-12-01 / 9. szám

ERŐS VÁR

3. oldal

Karácsonyi jóság

Mostanában sokat gondolok Ady

Endrének egyik kedves kis versére. A címe: ‘‘Jóság síró vágya”. Az első és utolsó versszaka így hangzik:

Meleg karokban melegedni Falni suttogó, drága szókat, Jutalmazókat, csókolókat: Milyen jó volnp. jónak lenni.

Karácsony ünnepének közeledtével ki ne élte volna át azt a kettős vágyai, amelyet ez a versszak költői nyelven kifejez. Egyfelől az em/?» í\ bér karácsonykor nagyon vágyik a szeretetre. — Arra, hogy az emberek ne hagyják egyedül, szeressék, símo. gassák, dédelgessék. Másfelől viszont talán soha nem vágyódunk annyira az után, hogy jók legyünk másokhoz, hogy szeressünk, örömet szerezzünk embertársainknak, mint karácsonykor, a szeretet és jóság ünnepén.

Az emberi jóság átélésének nagy élményét minden bizonnyal megadja nekünk Isten ezen a karácsonyon is. Idén is lesznek, akikkel együtt ünnepelhetünk. Lesznek a közelünkben emberek akik melegségükkel,

szeretetükkel szebbé teszik számunkra a karácsonyt. Bizonyára a távolból is többen gondolnak .ránk és megemlékeznek rólunk üdvözletükkel. S talán kis gyermekek is lesznek a közelünkben s az ő túláradó örömük a mi örömünket is

felfokozza, teljessé teszi.

Én most inkább arról szeretnék írni, hogy m'i hogyan legyünk jók ezen a karácsonyon s mire ügyeljünk különösképpen, amikor jók aka,runk lenni a,z emberekhez.

1. Legyünk jók azokhoz, akik a közelünkben élnek! Van nekünk a többi között egy igen nagy hibánk: elnézünk azok feje felett, akik a közelünkben vannak. Karácsonykor is elfqg valami hatalmas vágy: Jónak lenni! Szeretnénk átfogni az egész világot, megsímqgatni minden gyermekei, szeretni mindenkit, akinek a szíve szeretetre vágyik. S ebben a világot átfogó jóság-vágyban milyen könnyen elfeledkezünk éppen azokról, akik egészen közel vannak hozzánk.

Legyünk jók szüléinkhez, akik egy nehéz életharc végefelé, elfogyatkozó erővel és romló egészséggel, egyre 'inkább vágyatkoznak a mi gyermeki szeretetünk után. Legyünk jók élet - társunkhoz, aki meg nem lankadó hűséggel és kifogyha - tatlan szeretettel rója velünk együtt a vándorutat. Hányszor túlnéztiink rajta ! Hányszor bántottuk meg. Hányszor nem vettük észre, hogy életét a mi szolgálatunkban égeti el! — Legyünk jók a gyermekeinkhez! — Hányszor szidtuk őket, mert nem olyanok, amilyennek mi képzeltük a jó gyermeket. Hányszor voltunk türelmetlenek, 'idegesek, keserű szívnek irántuk, mert elevenségüket nehezen bírta zaklatott idegzetünk s mert a mi öreges életszemléletünket zavarta az ő fiatalos féktelenségük. Legyünk jók ezen a karácsonyon mindazokhoz, akik elérhető közelségben vannak hozzánk. Azokhoz, akik éppen ezért nagyon jól ismerik bűneinket, hibáinkat, keresztyénségünk sok-sok fogyatékosságát.

2. Nem csupán valamit de magunkat egészen! — Arra gondolok, hogy a karácsonyi ajndékozás szép régi szokás. Valamit visszatükröztet Isten ajándékozó jóságából, aki egyszülött. Fiát adta a világnak. De éppen ezen a téren követünk el megint nagy hibát. Adunk valamit azoknak, akiket szeretünk, holott ők elsősorban minket magunkat szeretnének megkapni. Az rendjén van, hogy gyermekeink gyönyörű csillogó karácsonyfát kapnak és hogy alatta sok ajándék van: játékok, vetítőgép, könyv és még sok minden más. De észrevesszük-e a sok ajándékban gyönyörködő gyermekünk ki nem mondott nagy vágyát: — “Édesapám, édesanyám, én nagyon szeretném, ha te lennél igazán az enyém! Ha több 'időd lenne beszélgetni, játszani velem. Ha felolvasnál az új könyvemből, ha nyugodtan megbeszélhetném veled terveimet. Úgy szeretném, ha többet lennél velem, többet mesélnél nekem!”

A karácsonyi ajándékok, bármilyen nagy értékűek is, csak személytelen dolgok. A gyermek pedig élő, meleg emberi közelségre, a személyiségből kiáradó jóságra vágyik De így van ez a felnőttekkel is. A- dunk valamit az élettársunknak, — testvérünknek, édesanyánknak? Jól tesszük. De vegyük észre, hogy ők is elsősorban minket magunkat akarnak. Azt akarják, hogy kedvesek, jók legyünk hozzájuk, törődjünk velük és legyen időnk a számukra, A szívünk melege után vágyódnak. Az után, hqgy részt adjunk nekik az életünkből. Nem csupán valamit, de magunkat egészen, —ez a karácsonyi jóság nagy titilca.

3. Legyünk jók azokhoz, akik egyedül vannak. Az egyik vidéki kis kórházban nem régen öngyilkos lett egy fiatal orvosnő. Sokat panaszkodott az egyedüllét m'iatt. Unosuntalan igyekezett embereket megfogni, akiknek sokat beszélhet, de az emberek mind nagyon siettek körülötte. Meghalt, me,rt egyedül nem bírta az életet. Milyen sokan vannak, kik úgy vannak egyedül, hogy senkijük sincsen. Mások viszont sok ember között, családban, tömegben is egyedül vannak. Az egyedüllét olykor olyan nyomasztó teher lehet hogy összeroppan alatta az ember. Tűzzük ki célul ezen a karácsonyon hogy szívünk jóságával, szeretetével a magános emberek felé fordulunk. Próbáljunk hidat verni feléjük, hiszen a karácsony nagy örömhíre éppen az, hogy Isten megszán-