Erős Vár, 1964 (34. évfolyam, 2-9. szám)

1964-12-01 / 9. szám

EROS Vol. XXVIII. Évfolyam - 1964. DECEMBER — No. 9. szám. AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA ”P E D I G Ml Ä Z T R E M É L T Ü K... „ Lehet, hogy mikor ezt az igét olvasod a karácsonyi cikk cí­méül és tárgyául, azt mondod, kicsit meg is botránkozva: — mit 'keres ez az 'ige karácsony­kor, örömünnepen lapunkban, hiszen ez az Úr Jézus halála vi­tán hangzott el pár nappal, az Úr Jézust siratja, most pedig születését ünnepeljük, a boldog örömhírt! Első feleletem az, hogy nézz a karácsonyfára. Nem látod, hogy minden ága a törzshöz viszonyítva a KERESZT alakját mutatja és az oldalágakon a kis ágak is? Nem tudod, hogy Krisztus azért született, hogy meghaljon érettünk, tehát hőöi életre és hősi halálra?! Nincs igazad kedves olva­sónk, ha méltatlankodsz a cím miatt, mert azoknak, akik a karácsonyi történetnek ezt a sötét hátterét nem látják, nem lehet igazi karácsonyuk. Csak e sötét háttérből tud 'igazán ki­bontakozni Krisztus születésé­nek fénye, öröme és lényege. Pedig mi azt hittük . . . e panasznak szomorú mondata karácsonykor i s elhangzott Isten ajkáról. Nagy dolog volt az, amikor elérkezett az idők teljessége, a váltság árát szeretettel meghozva leküldöt­­te egyszülött Piát a menny boldogságából a föld boldogta­lanságába az emberért! Micsoda pompás kí­séretet adott Fiánalk földrejöttekor Isten! A megnyílt menny kapujában megjelenik az angyal, mögéje felzárkózik a mennyei sere­gek sokasága, a tízezerszer tízezer angyal. A Bethlehem felett feltárult csillagos ég alatt, az álmukból felriasztott pásztorok, ál­­mélkodva hallgatják, miként zeng-zúg az ének az angyalok ajkán . . . azután elindul a drága Fiú, a világ Megváltója ai megnyilt fé­nyes kapun át, le, ide a földre, a sötét éjsza­kába. Isten azt remélte a mennyben .— nagyon emberi módon akarom érzékeltetni Isten érzé­seit, — hogy idelent vári.i fogják Fiát az em­berek. Milyen szép lett volna, hogy a menny karácsonyi tör­ténetének az lett volna a földön folytatása, hogy sietnek fogad­tatására a földön járó emberek1 Olyan lehetetlen és alaptalan volt ez a váradalom? Isten több ezer esztendőn keresztül hirdet­te prófétái által, hogy jönn'i fog valaki, aki e világot megrontó Sátán fejére tapos s ha érkezé­sének pillanatát nem is mondot­ta meg, tudhatták, hogy el fog jönni a megígért Messiás. Felfi­gyelhettek volna az érkezését je­lentő napkeleti csillagra, mint a napkeleti bölcsek. Számontart­­hatták volnai, hogy Bethlehem­­ben kell megszületnie az irás szerint és Heródes is kiadhatta volna a parancsot, ha észre­­veszitek érkezését, szóljatok s én magamra, öltöm királyi pa­lástomat, elébe sietek és hódo­lok neki! De nem így történt. Mikor a menny kapuját be kellett zárni utána, itt lent senki sem várta és a sötét éjszakában csoda-e, ha Isten elmondotta volna ezt a keserű mondatot: “Pedig mi azt reméltük ...” Érzed-e olvasóm, hogy kará­csonynak nemcsak öröme, ha­nem bánata, sötétsége és fájdal­ma is ott van Isten szívében?... Aztán elmúlt a karácsony, el­szaladt 33 esztendő. Kevés idő oly nagy munka elvégzésére, a­(Folytatás a következő oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents