Erős Vár, 1964 (34. évfolyam, 2-9. szám)
1964-11-01 / 8. szám
I 2. oldal- TUDOM KIBEN HISZEK -új rovatot nyitunk, amelyben sorozatos elmélkedésekben hitünk nagy igzságaival akarunk foglalkozni. A legnagyobb sejtelmes titok ezen a világon: Isten. Még a hitetleneket is 'izgatja. Az ember ugyanis akár imádja, akár gyalázza Istent, nem tud szabadulni az Istentitoktól. Isten népe is felveti a kérdést: milyen az Isten önmagában, hiszen olyan sokszor elrejtőzik előlünk s ilyenkqr azt érezzük, hogy életünknek nincsen semmi tartalma, célja, lehetősége. És erről az Istenről mondja Pál apostol a római levélben: "... mily igen kikutathatatlanok az Ő ítéletei, és kinyomó,zhatatlanok az Ő uta'i.” I. Milyen hát az Isten? Pál apostol a római levélben (9:15-16) Isten szuverenitására hívja fel figyelmünket. Azt mondja, Isten fenség, akit senki és semmi nem köt. Tiszteletben tartja a törvényt, amit Ő alkotott, elvileg azonban ez a törvény nem köti Őt, precedensül egyetlen cselekménye sem használhatja fel. Még az irgalom is teljesen szabad. "Könyörülök azon, akin könyörülök és irgalmazok annak, akin irgalmazok. Lehet, hogy még a bűnbánat s a hit sem kényszeríti arra, hogy megkegyelmezzen nekünk. Milyen tehát a .szuverén Isten? A maga dicsőségét szolgálja, meirt "mindent teremtett az Úr az Ő maga céljaira” ás mext ‘‘dicsőségemet nem adom másnak.” Az; istentelen ember és a bűn is kénytelen Neki szolgálni s a kárhozat is az Ő dicsőségét szolgálja. Isten a maga igazát keresi a földön s ha kell: perelni jön érte az emberrel. Ez a tapasztalat teremti a pánikhangulatot, eziért vesz olyan sokszor erőt egy izgatott szorongás az emberben. Menekülni akar Isten élői, de nem tud, mert nem lehet olyan helyet találni, ahol riincs Isten. Ezen a világon csak egy hely van, ahol nincs ott az Isten s ez a polcol és kárhozat. Földrajzilag nem rejthetem el magamat Isten elöl, va9Y így is mondhatjuk), fizikailag nem lehet elrejtőzni Isten elől! LéERŐS VÁR lektan'ilag sem. Hiába ölöd magad a munkába, hiába dolgozol szakadásig, hogy menekülj önmagadtól és a csendben megszólaló Isten szava elől! Reménytelen próbálkozás menekülni az Istennel való találkozás elől! Fordulj vissza s ne előle menekülj, hanem Hozzá. Fordulj viszsza és menj elébe hívő reménységgel és üres kézzel, ne vigyél neki semmi mást, mint egyediül azt ami a tiéd: bűneidet, hiszen minden mást Istentől kaptál ajándékba, sáfárságra. Van, aki azt gondolja, hogy Isten szuverenitása ótestámentumi, félelmes gondolat. De aki ismeri az újtestámentumot az tudja, hogy az újtestámentum Istene sem szelidebb Isten! Isten szuverenitása csak azoknak félelmetes, akiknek rendetlen bűneik vannak. A múltat a könyöriilet rendezheti, a jövőt az Úrnak félelme, mely riaszt a gonosz úttól. Ne félj hát Tőle, bízzál Benn«. Bízd reá magadat, kedveseidet és ellenségeidet is, mert senki sem tudja úgy megoldani az ellenség kérdését, mint a szuverén Isten. Ez a szuverén Isten gondviselő Isten is és te gyermeke vagy! Ez a szuverén Isten szabadító Isten is. Nem is sejted, hogy hol, mikor milyen nagy veszedelemtől szabadit meg! Bízzad hát reá gondjaidat, utaidat és az ítéletet 'is. Aki a maga indulataival akarja életét kormányozni, abbén nem lehet nagy Isten ereje, mert aki magát erősnek tartja, abban megcsökken Isten ereje! — dr — (Folytatjuk) Beszéljenek a számok Az evangélikus Magyarország. Mikor volt az? A XVI. század második felében, amikor 1570 táján az országnak 2 miltió lakosa volt s ebből 1,250,000, tehát 62%-a volt evangélikus. Ezer lakos közül 620 evangélikus, 200 katolikus, 120 keleti, 60 pedig egyéb keresztyén volt. A katolikus Szekfű ezt írja erről a századról: "A protestantizmus megjelent, a katolicizmus pedig mintha már meghalt volna.” A pusztulás kezdete. Az evangélikusságnak számbeli fölénye rövid ideig tartott. A XVI. század végén elkezdődött számarányának csökkenése. Az első lökést ehhez a, folyamathoz a kálvini reformáció szolgáltatta. A 17. század elején Magyarország lakosságának már csak 80%-a volt protestáns és ebből már csak 30% volt evangélikus. A lutheri irány —• a Dunántúl kivételével — a szímagyar híveit veszítette el. A gályarabok kora. A XVII. században megindul Magyarországon az ellenreformáció. Szellemi és testi fegyvereket egyformán igénybe vesz. Betűkatonákkal és zsoldosokkal küzd az evangéliumi keresztyénség ellen. Voltak gályarabok, hitvallók is, kiket nem lehetett sem meggyőzni, sem megtörni, de a jobbágyság nagy tömegei, földesuraik áttérésével, katolikussá lettek. A század végén ezer lakos közül már csak 180 volt az evangélikus. A renegátok kora. A XVIII. században tovább folyik az ellenreformáció, de jön az új fegyver: a reverzális s a xenegátok helyét elfoglalják a felvilágosult és szabadelvű közönbösök. Ilyen körülmények között nem csoda, ha — bár 1910-ig az evangélikusok száma 1,340,143- ra emelkedik, — számaránya 9%ról 6.4%-ra csökken. (Meg kell jegyeznünk, hogy már akkor is szórvány-egyház voltunk s nem volt kiépített szervezetünk-) Trianon után. A mi egyházunk csonkult meg a legjobban. A románok 263,000, a csehek 396000 a szerbek 156.000, az osztrákok 53,000 evangélikust szakítottak el az anya országtól. A csonkaország területén mindössze 472,000 evangélikus maradt. 1930-ban pedig az evangélikusok száma 534,165 volt, az öszszes lakosságnak már csak 6.1%-a. Csökkent azóta is egyre jobban az arányszámunk, mert nem enyhült sem a szórványsoxs, sem a hűtlenség Az utolsó negyven év alatt 7,650 reverzálist veszítettünk, ami kb. 60,000 lelket jelent. Beszélnek ezek a számok könnyről, vérről, de beszélnek könnyelműségről és hűtlenségről is. Amilyen őszintén írtuk meg ezt,
