Erős Vár, 1964 (34. évfolyam, 2-9. szám)
1964-11-01 / 8. szám
ERŐS VAR 3. oldal ugyanolyan nemes önérzettel számolunk be a következő statisztikáról is: Köztudomású volt, hogy Magyarországon evangélkus népünk volt a legműveltebb népréteg. Maga Ravasz László nevezte el egyházunkat az intelligencia egyházának. A legtöbb iskolázott hívünk volt. Ezer ember közül főiskolát 14, nyolc középiskolát 36, hat elemit 635 végzett, írni és olvasni 916 tudott.— Ugyanakkor, amikor a legszegényebb egyház voltunk, mi tartottunk fenn legtöbb iskolát, százezer evangélikusra esett 76 iskola. — Ezer újszülött közül nálunk csak 178 volt a törvénytelen, százezer emberünkre csak 584 elitéit esett s a Világháborúban ezer ev. férfi közül 47 halt hősi halált, tehát országos számarányban is a mi statisztikánk volt mindig mindezekben a legjobb. Ez a statisztika azonban nem tesz bennünket elb'izakodottakká, hanem elkötelezést jelent számunkra. — dr — Ádventi követség Suhannak a percek, a tájak. Vác . . . Átfutunk gyorsan az ódon kapu alatt . . . percre pihen csak mind-enikünk szeme a dómon. Már a Börzsöny haúas tetői . . . s ott csillog a Cserhát fehéren. Ez a suhanó, könnyű sebesség, érezzük, úrrá lesz a téren. Üzenetünk sebesen visszük égi szóra szomjas szíveknek. Ipoly szög ... A ragyogó csizmák új, kicsi templomba sietnek. Vasárnap. Ádventi, utolsó. Rá gondolok, aki testté lett. Ura volt térnek, időnek, s foglya lett az időnek, térnek. Rá gondolok, aki gyalog járt. Útszéli virágra mosolygott. Bezárva a térbe, időbe viselte az -emberi sorsot. Foglya lett a térnek időnek, h-oqy én, fogoly, szabad lehessek . ■ hogy egyszer a téren, időn túl szabad szívvel hazamehessek. M eg érkeztünk. Balassagyarmat. Ádventi harangok zenélnek. Róla, aki ma is bezörget, ,az Igéről, aki testté lett. Gyalog, hajón, vonaton, mindegy, •ősak ott menjen mindig a lábam, míg hazaér téren, időn át, mindenütt a lába nyomában. T. E. A képviselő nr, — — azelőtt emberevő volt... pua képviselőház egyik evangélikus tagja. A beszélgetés azon a fogadáson hangzott el, melyet dr. Frericsh az új benszülött törvényhozó testület evangélikus tagjainak tiszeleté,re rendezett. ‘‘A keleti felvidékről, Kiseweroka községből jöttem” — mondta Biritu képviselő. “Tudja, hogy én voltam az első misszionárius a falujukban, s odaérkezésem előtti este a falu népe éppen nagy lakomát csapott s a menün egy kislány volt?” Port Moresby, Üj-Guinea (LWF) “Hová való?” — kérdezte dr. Frerichs amerikai evangélikus miszszionárius Biritu Ugi-tól, aki a pá-A képviselő úr csak némán lehajtotta a fejét. Az említett eset persze, 16 évvel ezelőtt történt, almikor Biritu Ugí még fiatal fiú volt. 1948 május elején, egy ködös, nyirkos reggelen érte el Frerichs misszionárius Kiseweroka falut. A község főterén levő gödrében még izzottak a parazsak. A misszionáriust kisérő benszülött ifjak, némi körülnézés után, megállapították a tényeket. A törzs tagjai egy fiatal leányt ettek meg az előző este. Azonban elég barátságosan viselkedtek s így a misszionáriusnak nem volt oka aggodalomra. Két hetet töltöttek a környéken, de — jellemző módon — nem találtaik egy temetőt sem. “A gyomrunk a temető” — mondták a falu lakói szégyenkezés nélkül. Ha eltemetik >a halottakat, a férgek eszik meg a testet. “De ha mi esszük meg, akkor nem mentek kárba,. Halotttainkat csak addig siratjuk, míg meg nem ettük őket. S különben is, az emberek húsa jobb(Folytatáa a következő oldalon.)
