Erős Vár, 1964 (34. évfolyam, 2-9. szám)

1964-03-01 / 3. szám

J-25H25! ERŐS VÁR 5. oldal I Levelesláda Detroiti r. k. olvasó. 1. "Miért hirdetik mindig a "lutheránus” lelkészek olyan hang­súlyozottan és egyoldalúan a ke­reszt tanítását? Felesége lapunk előfizetője s így testvérünk is ‘‘szívesen elolvassa” lapunkat. Négy kérdése is van, a­­mire a lapban kér feleletet. Teológiai nyelven pár szóval így idhatnék feleletet: Mert Luther te ológiája krisztocentrikus, — vagyis krisztusközpontú! — De jobb, ha római katolikus testvérem előtt szent Pálra hivatkozom, aki az első ko­rin thusi levél első részének 18-25. verseiben azt írja, hogy a Kereszt a legnagyobb hatalom, mert az egész keresztyénségnek ez a golgotái ke­reszt a középpontja. Pál apostol kora műveltségének legelső vonalán áll, korának filozó­fiáját, művészetét, irodalomtörténetét csodálatosan ismerte s így azok Pál beszéd-témáinak kifogyhatatlan for­rásai lehettek volna. I. Kor. 13., — vagyis a "szeretet-himnusza” meg­mutatta milyen esztétikai gyönyö­rűséget tudott volna szerezni hallga­tóinak és olvasóinak, — de Pálnak sohasem az volt a fontos, hogy MIKÉPPEN prédikál, hanem az, hogy MIT prédikál és ■— saját sza­vai szerint ■— Pál nem akart más­ról tudni, beszélni, csak a keresztre feszített Úr Jézus Krisztusról. Va­gyis bele akarta égetni a bűnös em­ber szívébe, hogy ő elveszett, elkár­­hozott ember, mert a bűn nem kí­vülről jön, hanem belülről terem. A keresztről való beszéd azt jelenti, hogy kijavíthatatlanul, örökre el­romlottam — Isten pedig szent Is­ten, aki nem hagyhatja a bűnt bün­tetés nélkül. És azt jelenti, hogy Is­ten mégis szeret minket, szeretne megmenteni a kárhozattól s ezért szeretetével védelmünkre kelt. Úgy oldotta meg a Benne lévő mentő szándék és ítélő szentsége között támadt feszültséget, hogy magára vette bűneinket, annak minden bün­tetésével és szenvedésével egyetem­ben. Ezt mi így tanítjuk: Krisztus a keresztfán oüntelen életét adta oda miattunk, helyettünk, érettünk, így született meg a kereszt tanítá­sa, a keresztről való beszed és Pál nyomán az evangélikus egyháznak ez a legnagyobb tanítása. Pál sze­­rmt Isten nagy és hatalmas csele­kedeteket csinál, de legnagyobb tet­­le a kereszt. Nagyobb, mint a terem­tés, mert ott csak a holt anyagon diadalmaskodott, itt pedig a szíven, mert egyszülött Fiát adta érettünk, helyettünk és miattunk. 2. "Milyen keresztyének azok, a­­kik mindig mások akadnak lenni, mmt a többiek?’’ Nem tudom, hogy ennél a kér­désnél kedves testvérem kikre és hogyan gondol? ismerjük az ö n t e 1 t keresz­­tyénséget, amelynek világszemléle­te helytelen az emberek felé csak romboló kritikát teremt. Robban, ahelyett, hogy egyesítene és hálát­lanná teszi tagjait. Ezeknek sqrSa mindig a megaláztatás. Ismerjük a dicsekvő em­berek társaságát, akik szeretnek banketteket rendezni — csak azért, hogy egymást beszédekkel dicsér­hessék. El is neveztem őket EDIT (az&z Egymást Dícsérők) Társasá­gának. Ezek vélt, vagy felnagyított szellemi és lelki kincseikkel dicsek­szenek, önmaguk feltornászásával, vagy mások lekicsinylésével akar­nak dicsőséget szerezni, mint a bib­liai példázat farizeusa, aki a temp­lomban nagy hanggal így imádko­zott : Hálát adok néked Uram, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb em­berek, mint íme ott hátul az a pub­­likánus. Ismerjük a megtértek gőgjét is, a felekezeti gőgöt és a szektásoknak kíméletlen kritiká­ját. mellyel a történeti egyházak te­kintélyét akarják rontani, -de: vigvázzunk, nehogy olyanok felett mondjunk ítéletet, akik az Űr Jézus főpapi imájának értelmében MÁ­SOK e világban. (Olvasd: János 17:11-19). Jézus itt azért könyörög, hogy tanítványai tudjanak ebben a világban úgy maradni és élni, mint akik nem e világnak, hanem a mennynek polgárai. Jézus Krisztus­nak az a meggyőződése, hogy Is­ten gyermekei e világban idegenek, valamiként MÁSOK, mlint ennek a világnak a gyermekei. Más a beszé­dük, mások a szokásaik, örömeik. Nem fejlógató, szemforgató és ' szenteskedő” emberek ezek, akik nem ismerik a mosolygást, nem tud­nak kedélyesen együtt lenni, víg dalokat énekelni és csak komoran járják az élet útját. Hiszen ők min­dennap az evangélium örömhíréből élnek, abból, hogy Isten kegyelmes Krisztusban az emberhez. Az ő örö­mük nem a bálok forgatagában, a kártya-asztalok mellett, vagy a strandon van, hanem a testvéri kö­zösségben. Ahol ők örülnek, ott a világ rendszerint unatkozik, s ahol ők unatkoznak, ott a világ örül. Ők mindent ezzel a mértékkel mérnek: Vájjon mit szól hozzá Krisztus? Ha testvérem kérdése ilyen MÁ­SOKRA vonatkozik, akkor csak álljon közéjük sürgősen, meglátja, hogy nem fogja megbánni. 3. Harmadik kérdésére a feleletet megtalálja lapunk jelen számában, a KORSZERŰSÉG cikksorozat be­vezetésében. 4. Negyedik kérdése szerint "a protestáns egyház papjai túlnyomó mértékben aktív tagjai a szabadkő­műves páholynak, amely nem tart semmi kapcsolatot Krisztussal.” Erre csak a magunk evangélikus egy­házát illetően válaszolhatunk. E- gyetemes egyházunk — (Lutheran Church tel America) hivatalosan el­itéi minden titkos társaságot, bele­értve a Szabadkőműves páholyokat is, mely tanításában és szrtartásai­­ban kisajátítja és elferdíti a keresz­tyén egyház funkcióját. Az L. C. A. alkotmánya (7. cikkely, 4. bekez­dés) szerint új egyetemes egyházunk megalakulása (1962) után nem szen­telnek lelkésszé senkit, aki egy titkos társaság (szabadkőműves páholy) tagja; ha pedig egy későbbi időpont­ban válnék a jelzett szervezet tag­jává, akkor lelkészíi mivolta meg­szűnik, ill. egyházi fegyelmi eljárás alá kerül. -— A másik nagy ameri­kai evangélikus egyháztest, a Mis­souri Synod, még ennél fs tovább megy, amennyiben az egyháztag­sággal is összeférhetetlennek találja a szabadkőműves Szervezetekhez va­ló tartozást.

Next

/
Thumbnails
Contents