Erős Vár, 1964 (34. évfolyam, 2-9. szám)
1964-03-01 / 3. szám
6. oldal ERŐS VÁR A „JÓ” ISTEN "ó pedig azt mondta neki: ivliéri mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten.” (Mit. 19:17.) A7, alaszkai földrengés híreit olvasgatom és arra gondolok, ugyan hogyan prédikálna ma ott a íenci Ige alapján Isten jóságáról egy lelkész és -- miiyen gondolatokkal hallgatná az igehirdetést egy alaszkai, aki a nagy természeti katasztrófában mindenét elvesztette. Vannak tételek, melyeket könnyebb hinni, mint vallani. De vannak olyanok is, melyeket könnyeb vallani, mint hinni. Ki az a templomjáró, hitéhez ragaszkodó magyar, aki ne valianá, hogy jó az Isten? Aki ezt nem vadja, annak azt kell vállalnia, hogy rossz az Isten. Nem hiszem, hogy van közöttünk csak egy is olyan megátalkodott, hogy ezt vallaná. Ha azonban beleláthatnánk az embereik szívébe, a megpróbáltatás, a nyomorúság, a csalódás keserű napjain, valami ilyesm it olvashatnánk ki belőle: nem is olytn jó az Isten, mint ahogy gondoltam Maradjunk ennél a gondolatnál és kérdezzük meg: tényleg nem “olyan jó-’’ vliért? Az Isten jóságáról beszélve lyeneket szoktunk mondani: ha az Iste 1 igazán jó volna, sok minden rossz nem volna a világon, mert jósága nem engedné meg. Mi nem volna? 1. Háború. A háború a /világ legigazságtalanabb dolga, mei t főleg azok szenvednek, akiknek a háb )rú okához semmi közük sincs. Akik a (háborút elindítják, itthon maradnak, messze a vöd alak mögött, bombabiztos óvóhelyekben. Atomháború esetén pedig felszállnak repülőgépen nagy magassáí ba, oda, ahol a veszély a lehető legkeve sebb és onnan irányítják a hadművelet iket. — Közben a bombiák városokat söpörnek el, férfiak, asszonyok, gyermekek milliói hullanak halálba. Soha egy háború sem oldott meg semmiféle pr >blómát, csak újabbakat teremtett. Nem volna sokkal okosabb é|S egyszerűbb egymásra ereszteni azt a néhány megvadi lt politikust és hadvezért, aki vitája; béké-< sen elintézni nem tudja, és hagyni, hogy verjék meg egymást jó t laposan bennünket azonban hagyjanak b -kében? Ha a magyar nemzet történek ie csak egy kicsit is békességesebb leti volna, ma százmilliós nemzet lennénk. Ha j o az Isten, miért engedi, hogy háború legyen? Miért egy jámbor festőművész, vagy tudós professzor kap agyvérzést, vagy szívrohamot idejekorán, miért nem egy harcias politikus? Ezt sokan kérdik. Lehetséges az, hogy az Isten úgy jó, hogy vannak háborúk is? 2. Földrengés. Hogy lehetne nyugodt és békességes az emberiség a Föld színén, mikor maga a Föld se nyugodt és békességes? Néha megrázza magát, mintha dühös lenne és összedönti a ráépített városokat. A földrengés megrázza a tengert is és az a hatalmas hullám, ami egyszer elindul rajta a part felé, meg nem áll addig, míg (végig nem söpri a partot, pusztulást, halált osztogatva, amerre csak megy. A természeti katasztrófák nem kímélik a jókat, a kegyeseket. Az ő házuk éppúgy összedől, mint azoké, akik rosszak és kegyetlenek. Ezt kérdezhetné valaki: hát érdemes jónak és kegyesnek lenni, ha az Isten nem ment meg veszedelemtől? Az, hogy az istentelenek háza összedől, órtthetö. Az, hogy a kegyeseké is, az már nem érthető. Az pedig különösen nem érthető, ha a kegyesek (háza összedől, az istentelenedé, meg nem. Hogy lehet jó az Isten, ha gyermekeire, akiket szeret, akiket a maga kezével formált, ilyen rettenetes megpróbáltatásokat szabadít? Ne tudná megfékezni a Föld dühöngő belső erőit ő, Aki azt teremtette? Lehet az, hogy Isten úgy jó, hogy jósága mellett földrengések is pusztítanak? 3. Betegség. Azt kérdezhetné valaki, hogy mikor annyi ezer és ezer fajta élőlény van a világban, hogy azt színessé, hangulatossá, .érdekessé te. gye, ugyan miért van szükség baktérium, kra is? Nem teremthette volna a jó Isten úgy a világot, hogy kihagyta volnaj belőle la bacillusokat és vírusokat? Miért van az ember sok minden baja meL lett még betegség is? Van, akinek e. gész életében kutya baja sincs. Van, aki már betegen születik, süketnéma, vagy vak, vagy a keze hiányzik, vagy valamj más gyógyíthatatlan rendelitek n ess ég van benne. Van, aki száz évig él, van aki egy napot se. Hát ha jó az Isten, kérdezik sokan maguktól, miért nem adja meg minden teremtményének azt a minimum ajándékot, hogy a másikkal és a harmadikkal egyenlő esélyekkel kezdje meg földi vándorutját? Miért lesz az egyikből zseni, es uuért. végzi a másik akiasztóíán, vagy a, bolondok házában? Lehet úgy jó az Isten, hogy jósága mellett ennyi nyomorúság megfér a világon? Sokszor hallottam már, hogy valaki így sóhajtott fel: jaj, csak én lehetnék a jó Isten egy napig, micsoda rendet teremte, nék ebben a keserves világban. Mi az Istennek jóságát úgy képzeljük, hogy annak fénye reánk esik, árnyéka pedig másra. Ha nekem jól megy dolgom, akkor jó az Isten, mindegy, mennyit szenved a másik ember. Ha én/ szenvedek, akkor nem jó az Isten, — mindegy, milyen boldog a másik ember. Mivel mi valahogy így szeretnénk jók lenni, ezért mondja Jézus: senki sem jó, csak egy, az Isten, ő azonban & a maga módján jó, nem úgy, ahogy mi szeretnénk őt jónak látni. Jézus az egyetlen, aki Isten jóságát ilyen határozottan kijelentheti. Nemcsak azért, mert Atyja neki és ő maga az egyszülött Fiú. Nemcsak azért, mert a szent íratok ismeretében “teológiailag” senki sem tudott annyit az Atyáról mint ő. Nemcsak azért, mert anynyi csodálatos képességgel soha senki emberfia nem volt megáldva, mint ö. Hanem azért, mert ennek a szeretetnek nemcsak a melegében sütkérezett, hanem annak fájdalmas mélységeit is bejárta. Keresztfára, halálra adatott, szál. la alá poklokra, de harmadnapon feltámada. Nem tud szeretni az, aki sohase szenvedett. De nem tud jó se lenni. Ha lehet más szét használni Isten jellemzésére a “jó” helyett, akkor az aj “jobb.’’. Az ószövetség idején is jó Isten volt. Krisztus áldozatát azonban az ő atyai szíve is megszenvedte, és ha lehet olyat elképzelni, hogy Isten megváltozott, akkor a jó helyett jobb lett. Bajok mindig voltak és mindig lesznek. Ne azonosítsd a bajt Istennel. Ne azonosítsd a rosszat az ő akaratával. — Mindezek után azt várhatná az olvasó, hogy ezi elmélkedés befejezéséül röviden és meggyőzően bebizonyítsam, hogy miért jó az Isten. De nem teszem. Jézus se tette, mikor a gazdiag ifjúval szóba ereszkedett. Ezt azonban megkérdem: Vallód, hogy jő az Isten? Akkor hidd is- Hiszed, hogy jó az Isten? Akkor magasztald az ő szent Nevét! Ámen! Papp Ákos (MAGYAR EGYHÁZ)
