Erős Vár, 1963 (33. évfolyam, 1-11. szám)
1963-02-01 / 2. szám
Dr. Vajta Vilmos: Evangélikusok a Vatikánban A cikkíró az Evangélikus Világszövetség megfigyelőiéként több mint egy hónapon át résztvett a II. Vatikáni zsinat ülésein, s cikkét néhány nappal a zsinat első ülésszakának befejezése előtt írta Rómában, az Erős Vár számára. Szerk. Köztudomású, hogy a római katolikus egyház más egyházak megfigyelőit is meghívta II. Vatikáni zsinatára. Ez a lépés joggal keltett feltűnést. Sokan azonban egyoldalúan úgy ítélték meg a helyzetet, mintha ebben a dologban csak a római katolikus egyház tett volna közeledő lépést. Persze tény, hogy ez a lépés főleg XXIII. János pápának köszönhető s annak az érdeklődésnek, melyet a pápa a keresztyénség egységének ügye iránt tanúsít. Elődje az I. Vatikáni zsinat idején csak a katolikus egyházba való visszatérésre szólította fel a többi egyházakat. Tagadhatatlan tehát, hogy ezzel a lépéssel a pápa túltette magát azokon a nézeteken, mélyek a katolikus egyházban a keresztiének egységére vonatkozólag uralkodóknak tekinthetők. De ennél a dolognál arra is rá kell mutatni, hogy megfigyelők küldése szintén nem n agától értetődő dolog, a nem-római ejyházak részéről. Hogy a nem-római egyházak egy része elküldte megfigyelőit a katolikus zsinatra, azt a módira ökumenikus fáradozások eredményének kell tekintenünk. Tény azonbin, hogy mind az ortodox, mind az un. rotéstáns egyházakon belül vannak kirök, melyek nem jó szemmel nézték, !b»gy a meghívott egyházak nagyrésze eleget tett a meghívásnak. Mind a pápa meghívását, mind a nem-katolikus egyháZak megfigyelőinek részvételét úgy kell tehát tekintenünk, mint “az egyház ökuménikus korszakának” kölcsönös eredményeit. Még nyolc évvel ezelőtt is, az Egyházak Világtanácsa Evanston.i ülése alkalmából, egy katolikus bíboros megtiltotta hogy azon egy katolikus sajtóképviselö 'i észtvehessen. Ma már természetes, hogy római katolikus megfigyelők ökuménikus gyűléseken vesznek részt, nem-katolikus résztvevők pedig ott ülnek a Szent-Péter-templomban, s ha' csak passzívan is, de követhetik a tárgyalásokat. Ami a dolog gyakorlati részét illeti, a nem katolikus résztvevők minnenek előtt hallgathatják a plenáris ülések vitáit, melyek a nyilvánosság számára tulajdonképen “titkosak”. Mint a zsinati atyák, ők is hallgatási- kötelezettség alatt állnak tehát. Ezt a feltételt természetesen minden megfigyelő méltányolja. Nem kis csodálkozásunkra azonban a napilapokban pontos beszámolókat találnak a tárgyalások, a viták menetéről, sőt a zsinatban a megelőző napon lefolyt szavazások pontos eredményét is megtalálják, önkéntelenül felmerül a kérdés, hogy a sajtó, rádió és televízió uralma alatt álló modern világban, szerencsés- lépés volt-e a zsinat tárgyalásainak ti(Folytatás a következő oldalon) Böjt első vasárnapján a felolvasásra rendelt igék előtt halljuk templomainkban ezt a szót: invocavit. Ez böjt első vasárnapjának régi latin neve, ami azt jrlenti: segítségül hív. Böjt első vasárnapja a 91. Zsoltár 15. vterséből kapta ősi nevét. Ez a vers így tangóik: "Segítségül hív engem, ezért meghallgatom őt ” Ezzel a vasárnappal kezdődik a böjtnek, Krisztus golgotái keresztútjára való indulásának az ideje. Bár napról napra közelebb kerülünk a golgotái kereszthez, a vasárnap igéi mégsem komorak és fájdalmasak. Fájdalom és szomorúság helyett a Sátánon, a bűnön, a halálon és az emberi gonoszságon diadalmaskodó Ür Jézus Kriszust állítják elénk. Krisztus diadala erőforrás az egyház népe számára. Erőforrás a hitre, a kegyelemhez való visszatérésre, a szeretetben megújult, s a munkában soha meg nemlankadó életre. Invocavit vasárnapján hívjuk segítségül az Urat, s ő meghallgat minket.
