Erős Vár, 1963 (33. évfolyam, 1-11. szám)

1963-02-01 / 2. szám

—--------_____________^ r

2. oldal ERŐS VÁR

(Folytatás az előző oldalról)

tokbantartása. Nyílt tárgyalások mindenféle kósza híreknek is elejét vehették volna. Erre azonban nem gondoltak. így aztán könnyen állhat elő az aj különös helyzet, hogy egy megfigyelő általánosan ismert dolgokról számol be a nyilvánosságnak, bár nagyon jól tudja, hogy olvasói vagy hallgatói más forrásokból már sokkal többet megtudtak.

A nem-katolikus megfigyelők a paszszív részvétel mellett megkapják mindazokat az iratokat, melyeket a zsinati atyák között szétosztanak. S 'ezeket az iratokat nemcsak olvashatják, hanem arra is nyílik lehetőségük, hogy az iratok tartalmát római katolikus teológusokkal megvitassák. Ez nemcsak magánbeszélgetésekben történik, hanem összejöveteleken is, melyeket ‘‘a keresztyének egységét szorgalmazó titkárság” rendez. Ezt a titkárságot a pápa nevezte ki, elnöke Bea bíboros, a napi munka irányítója Mgr. Willehrands. Ez a titkárság arra is lehetőséget adott, hogy nem-katolikus teológusok kritikai megjegyzéseket is fűzhessenek a zsinati iratokhoz. Ezeken aj megbeszéléseken gyakran olyan teológusok is .résztvettek, akik tagjai voltak a zsinati bizottságoknak, s így arra lehet következtetni, hogy nem-katolikus megfigyelők megjegyzései a zsinati bizottságoknak is tudomásárai jutottak.

Mindezt persze nem kell úgy felfogni, mintha a megfigyelők ‘‘titkos tanácsadói” lennének a zsinatnak. Enynyire még nem jutottunk. Amit a zsinat végül határozatok formájába önt, bizonyára ugyanaz lesz, mint amit a mai katolikus teológia Is tanít. Hogy azonban megfigyelők vannak jelen s szavukat is hallathatják (ha csak közvetve is), az bizonyára hozzá fog járulni, hogy a határozatok óvakodni fognak a nem-katolikus egyházak véleményének leegyszerűsítésétől vagy félremagyarázásától. Más szóval: tekintettel lesznek ‘‘a többiekre”.

Hogy mindez újdonság a katolikus egyháznak a nem-katolikus egyházakhoz való viszonyában, azt örömmel és; köszönettel állapítjuk meg. Ez a magatartás természetesen következményekkel fog jtárni a nem-katolikus egyházakra is, úgy ti., hogy a bizalmatlanság lassanként az ő részükről is megszűnik. Ez feszültségek nélkül n'em történhetik meg, ahogyan a zsinaton sem volt feszültség nélkül az ökuménikus magatartás előretörése. Ezeket ai feszültségeket persze nem szabad túlozni, még ha lényeges teológiai kérdésekben jelentkeznek is. A zsinat minden bizonnyal jó katolikus eredménnyel fog zárulni.

A “zsinati feszültségek”, melyekről sajtójlelentések bőven beszámoltak, es'ak azt tükrözi vissza, amit a katolikus egyház és teológia minden ismerője könyvekből és személyes beszélgetések alapján eddig is tudott.

A jelenlegi katolicizmust két nagy mozgalom jellemzi: a bibliai tudomány és a liturgiái mozgalom. Mindkettő erősen érdeklődik az első évszázadok 'egyházi atyái iránt is. Könnyen érthető, hogy a zsinaton tárgyalandó témakörök közül kettő miár a tárgyalások legelején az érdeklődés középpontjába) került, ti. a liturgia és az Írás és tradíció kérdése. Ami az elsőt illeti, az erre vonatkozó javaslat aránylag könynyen elfogadásra került, a másikra vo-natkozólag azonban az lett az eredmény, hogy a benyújtott javaslatot teljesen át kell dolgoznia egy bizottságnak, melyet a pápa 'e célból jelölt ki Az eredeti javaslatot egy olyan bizottság dolgozta ki, melynek többsége Rómából a a vatikáni hivatalokból került ki. Ennek a javaslatnak a napirendről való levétele vereséget jelentett az ottani konzervatív teológiára. A jövő fogja megmutatni, nagyobb teret kap-e egy olyan teológia, mely inkább nevezhető “biblikusnak” és “patrisztikusnak”, mint "skolasztikusnak”.

A bibliai kutatás és a liturgiái mozgalom 'eredményeit örömmel látja egy evangélilmi egyház zsinati megfigyelője. Sajnos azonban ellenkező irányba mutató jelenségeket is észre kell vennie. Az evangéliumot tartalmazó liturgikus könyvet minden ülés elején “intronizálják” ugyan, azaz kinyitva ünnepélyesén díszhelyre teszik, — de Isten Igéjét ebben a gyülekezetben soha nem magyarázzák s a hozzászólásokban is ritkán idézik, a liturgiára vonatkozó javaslat ugyan melegen ajánlja Isten Igéjének hirdetését, — ez azonban épen a püspökök gyülekezetében hiányzik. A javaslat, evangéliumi módon, szorgalmazza a gyülekezet részvételét a misében, — de ebben a püspöki gyülekezetben nem az ajánlott “közösségi misét” tartják, hanem római magián misét mutatnak be, ahol — mint ismeretes — épen a gyülekezet hálaadó imádságánál, melybe la szereztetésl igék Is bele vannak szőve, egyszerre minden csendes lesz, a gyülekezet nem Vesz részt abban, ami az oltárnál történik, csak karéneket hall. Ez a karének, mellesleg, még csak nem is a viták során annyira ajánlott gregoriánus zene.

Egy evangéliumi megfigyelő számlára örvendetes kivételt jelentettek azok az alkalmak, melyeken Rómáival egyesült keleti egyházak saját szertartásuk szerint, anyanytelven tartották az istentiszteletet s az Ürvacsohát mindkét szín alatt kiszolgáltatták.

Milyen kilátásokat nyújt a zsinat a jövőre vonatkozólag? Szögezzük mindjárt le: aligha lehet az egyházak nagyobb egységét Várni tőle. Ezt a pápa is belátta, s ezért nem hívott egybei egység-zsinatot, hanem csak római katolikus zsinatot. A pápa célja, hogy ez a zsinat belső megújulásihoz segítse a katolikus egyházat. Csak egy ilyen megújult egyház tud majd szerinte kellő vonzóerőt gyakorolni a többi egyházra. Nem lehet egy zsinattal egyszerűen megszüntetni azt a szakadást, mely 900 éve fennáll a keleti egyházakkal, s 400 éve az evangéliumi egyházakkal-De ez a zsinat talán az első jele innak, hogy római katolikus egyház hajlandó a többi egyházzal testvéri módon együtt élni. Ha ez igaz, akkor remélni lehet, hogy a zsinat további napirendjén szereplő kérdések megoldásába! is szerepet fog játszani a többiekkel -való együttélés óbaja. Ha a nem-katolikus házasság lealacsomyítása megszülik, ha a katolikus többségű országok püspökei is síkra szállnak a türelem és a szabad vallásgyakorlat érdekében, akkor az is könnyebb lesz, hogy egyniást kölcsönösen az egyház Fejéhez, Jézus Krisztushoz tartozónak ismerjük el. I-ladd húzzam itt alá a kölcsöncsen szót. Mórt az evangéliumi keresztjén-