Erős Vár, 1963 (33. évfolyam, 1-11. szám)
1963-11-01 / 10. szám
ERŐS VÁR 5. oldal Cleveland - Helsinki - Makó-BRACHNÁ GÁBOR ÚTINAPLÓJA— IV. Magyarországi autótúra Magyarországi utunk élményeit lehetetten egy “mindentudó” mérlegen, vagy szemüvegen keresztül — ’’tárgyilagosan” megírni. Már maga az a kérdés is nehézséget ad, hogy kit. vagy mit mentünk megnézni. Azokat, akikre isoksok éven keresztül gonodltunk, azt az országot, amelyet szeretni az egyik utas soha meg nem szűnt, a másik pedig érdeklődéssével kísért mint ősei bölcsőjét? — Kit néztek, vagy mit láttak az otthoniak bénníink: minket-e, vagy az amerikaiakat? Egyet mindenképpen megállapíthattunk : nincs az a szép kislány, aki után annyi férfifej fordult volna meg, mint a mi egyszerű Ford gyártmányú Taunus kocsink után. Kíváncsiságból, szeretettből vagy más érzésekkel? Volt, ak'i megsímogatta a kocsinkat, aki még sohasem alt ilyen gyönyörű kényelemben, de voltak olyanok is. akik köptek Utánunk. Hogyan alkosson magának erről a helyzetről egy összefoglaló képet az ember? De még nehezebb “nyilatkozni” egy országról, egy népről és egy némzetről. Már az első napokban megállapítottam magamban azt, — hogy soha többé nem leszek képes sok kérdésre egy egyszerű igennel, vagy nemmel válaszolni. Hogy van Édesanyád? — kérdezheti valaki.— A közömbösnek egészen mindegy, hogy azt mondom, hogy jól, vagy rosszul. De választ kell adnom önmagámnak: Mit jelent öregsége, betegsége, gondja, anyai örömei, szomszédai és minden, ami szíve gondolatait eltölti. Erről csak beszélgetni lehet és egyenként felmérni életviszonyainak egyes fázisát s akkor som látok mindent, csak cirógatok gondolataimmal egy öreg asszonyt, aki nekem azért több. mint más, — mert az én Édesanyám. így vagyok az ország népével is. Nem az országutak, nem egy külföldieknek készült hotel, vagy motel, nem egy újjáépítés alatt álló dunai híd az ország népe, hanem tízmillió ember örömben és bánatban összesűrített élete. Van ott is) napfelkelte s akkor derűsen gondolkodó emberek, de van sötét és viharos éjszakát átélt emberéleit is, akinek a napfény még tisztábban mutatja azokat a romokat, amiket soha többé nem lehet újraépíteni. Őszintén irigylem azokat, akiknek Magyarország csak egy kirándulás volt. Nekik szabad azt mondanihogy jól mulattak s igazat fognak mondani. Irigylem azokat is, akik csak dgy falut látogattak meg s megállapíthatták azt, hogy a régiek már mind a temetőben vannak, a taíu nem változott, de bevezették a villanyt s így éjszaka 'is láthatják, hegy milyen szegények maradtak hozzánk képest, akik egy gazdag Amerikába vándoroltunk ki. Egy ország életét összefoglalóan megírni szinte a lehetetlenséggel határos. Nem lehetek tárgyilagos már csak azért sem, mert amerikai szemmel nézve újra meg kellene tanulnom azokat az érték-egységeket, melyek az ottani szempontból jelentenek értéket. Csak egy-két példával illusztrálom. Magyarországon 100 darab üres paradicsomos üveg feltétlenül érték, hiszen ugyanannyi ebédhez jelent majd a télen paradicsomlevest, ha befőznek. Itt. Amerikában 100 db díszes viszklsüveg legfeljebb gond lehet, mert még a szemetes sem szívesen viszi el. A másik példa. Az egyik faluba megérkezett “Sándqr bácsi”, aki New York környékén valamikor egy “százakeros” földet vett több épülettel. A város a nyakára nőtt s ó praktikus ember lévén, turisjtaszállósnak rendelkezett be s csupán az évi adója húszezer dollár körül mozgott. Rokonainak gyakran küldött segítséget, amit ők bizony a sok levélen kívül sohasem tudtak meghálálni. Itt volt tehát az alkalom, hogy megmutassák szeretetüket, — “Mit kívánna Sándor bácsi, hadd süssünk valamit!” .— mondották őszinte szívvel. — Hiába mondogatta, hogy nem éhes- a biztatás újra és újra felhangzott. Végül is azt mondta Sándor bácsi. — ‘‘jó, hát hozzatok két tojásból rántottát.” — Erre a társaság egyrésze szétröppent. Az egyik friss tojást keresett a félszerbeü, a másik a kertbe szaladt friss hagymáért, és zöldpaprikáért, a harmadik tüzet rakott a sparhertben. El is készült minden s o; r párolgóit a terített asztalon. — Sándor bácsit az asztalhoz hívták, ahová egy frissen bontott boros üveg is felkerült a szeletelt kenyér mellé. Az öreg hozzá 'is látott s miközben fogyasztotta, kibuggyant belőle az amerikai s elmondotta, hogy “ininálunk ezt 5 perc alatt készítik eh sőt e!l is felejtik addigra. Mert, tudjátok, a fridzserétorból csak kivesszük a tucat tojást és megnyomunk egy gombot a stóvon és már készen is van az egész.” Másnap így számolt be a rokonság: "Jó ember ez a Sándor bácsi, de kár, hogy egy kicsit félrebeszél \ alami fridzserétorrúl, meg strófrűl, hiszen olyasmi 'igazában nem .is lehet. Ezzel a hosszúnak látszó bevezetéssel sok mindent elmondtam előre, de lígy érzem, hogy ha már beszámolok, tanuljunk is belőle valamit. De ki kell ismét hangsúlyoznom, hogy más Magyarország és más Amerika. Gazdasági rendszere, iilozófiai alapgondolkozása s vele vágyai és igényei Is. Utazzunk hát együtt s mi tovább mondjuk azt, amit láttunk vagy amít a látottak nyomán gondoltunk. Becsből kb. másfél óra alatt értünk el a magyar határhoz. De szén is volt a magyar lobogó, de szíven ütött a mellette lévő vörös zászló. Tói esett a régen hallott manvar szó de rossz volt arra gondolni, hoorv ezek a határőrök olyan rendszer hivatalnokai, akikkel — úgy éreztük, — nem lehet azonos érzelmű a magyar nép. Előttünk a piros macycr bor. kívánnánk is egvet koccintani, de . . . Pénzt váltottunk
