Erős Vár, 1963 (33. évfolyam, 1-11. szám)

1963-11-01 / 10. szám

2. oldal

ERŐS VÁR

(Folytatás az előző oldalról)

önálló kultúrországgá.

Élned és halnod úgy kell. hogy ezt az eszmét hidd, hirdesd és éljed, bárhol vetetted is ki vándoréleted horgonyát. Cgak ez a hitvallás adhat jogot arra, hogy szülőföldedet édesanyádnak tekintsd és senki se kezelhessen gyökértelen sehonnai emberként.

Lassan már rászoktattuk magunkat arra, hogy csak ruháinkból adjunk szegény magyar testvéreinknek. Ez is érdem. Sajnos, otthon még mindig szűkös a magyar nép kenyere, ruháján átsüvit a téli szél hidege és házatáján nem rakott fészket a teljes béke és biztonság. Tőlünk éppen ezért sokkal többet kérnek: meg nem rendült szeretetet és hűséget a magyar néphez.

Szeretett Magyar Evangélikus Testvéreim! -— Isten Kossuthoknak, Petőfiknek s Vörösmarty M'ihályoknak adta a gondolat és szózatok kürtjét, nekem csak egyszerű papi 'szív jutott. Úgy szólok tehát hozzátok. mint népek papja, az egyszerűség igéin keresztül. De arra kérlek benneteket, hogy mutassátok meg szeretetetek és hűségeteket szülőföldünk és ott hagyott népünk iránt, ti magatok is olyan egyszerűséggel, ahogy azt tőletek várják. Mert otthon azt akarják tudni, hogy tudrok-e még magyarul írni, tudtok-e szeretni, tudtok-e Visszaemlékezni. Jártok-e a templomba, olvassátok-e Isten Igéjét, nevelitek-e gyermekeiteket az istenfélelemre és arra a becsületre és hűségre, amelyben a ti szüléitek neveltek benneteket.

Tatáin lesz közöttetek, — aki azt mondja: Csak ennyit kér tőlünk a mi Ms Magyarországunk? Bizony, "csak” ennyit. Ez ma otthon sokkal több, mint azt gondoljátok.

Ha hallgattok, az nekik temetőt jelent. Az nekik azt beszéli, hogy itt is némák a templomharangok, a szivek itt is hazugságnak bélyegz'ik a Bibliát, az Istent. A hittestvéreket 'itt is megtagadták és mi csak egynek élünk, csak egy cél felett éljenezünk; a magunk jóléte, a magunk kényelme és a magunk önzése felett.

Kedves Testvéreim, én ezt nem tudom másképpen megmondani, nekem is így mondották a magyar

szívek odahaza. Némán mondták, de szívvel kérték, hogy ne váljunk kilcbbant pásztortüzekké, hideg hamuvá, hanem maradjunk meg a otthonmaradottak iránt érdeklődő és szerető testvéreknek.

Kérést közvetítettem, —én csak ennyit tettem. Ha azonban a költő szavait magunkra vonatkoztatva arra gondolunk, hogy lesz-e áldó imádság, melyet a mi nevünk és emlékünk után mondanak el, akkor súlyosan nehézzé válik ez a kérdés. Amikor a magunk eljövendő temetésére gondolva tesszük fel a kérdést: Lesz-e pap, aki pirulás nélkül mondhatja el felettünk “Ez az ember rendületlenül hű maradt Istentől r eá ruházott örökségéhez, nem felejtette el a magyar földön maradt testvéreit, nem tékozolta el a magyar iskolákban nevelt emberségét és egy nemzetnek útravalóra készült szellemi örökségét.”

Kedves Testvérem, a nagy világban, talán kevés kincs jutott ki aj számodra. De megmaradhatsz hűnek önmagadhoz, kitarthatsz a templomod mellett, megmaradhatsz a magyar nép szerető testvérének és hű polgára lehetsz annak a nemzetnek, amelyik megosztotta veled otthonát és kenyerét.

Testvéri szeretettel,

Brachna Gábor,

a,z Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia elnöke

AII. vatikáni zsinat és a vegyesházasság

A II. vatikáni zsinat második ülésszaka december 4-én véget ért s a harmadik része 1964. szeptemberében kezdődik. Ezen már sorra kerül a vegyesházasságok kérdése is. Mivel a kölni kardinálisnak a vegyesházasságokra vonatkozó javaslata már a napilapokban is nyilvánosságot kapott, nem lesz érdektelen, ha ennek a sérelmes pontnak magyarországi menetét röviden ismertetjük.

A tridenti zsinatig, — tehát több mint másfélezer éven át — a "szentség” jellegével bíró házasságot meg i ehetett kötni az egyház közreműködése nélkül is és a világi szervek előtt kötött házasságok is érvényesek voltak.

A tridenti zsinat azonban — nem dogmatikai, hanem célszerűségi szempontból (a titkos házasság kiküszöbölése céljából) — kimondta, hogy a paróchus lelkészek előtt kell megkötni minden házasságot és minden más házasság érvénytelen. Miután ennek a határozatnak záradékában azt is kimondták, hogy a határodat csak a kihirdetés után lép életbe és természetszerűleg a protestáns egyházakban nem hirdették ki, a protestáns lelkészek előtt kötött házasságokat is érvényesnek, sőt “szentség” jellegével bírónak tekintették.

Ezt a jogi helyzetet a "Carolina resolutio” borította fel 1731-ben, mivel elrendelte, hogy vegyesházasságot csakis katolikus pap előtt lehet kötni. Mária Terézia alatt pedig a katolikus lelkészek utasítást kaptak, igyekezzenek kötelező nyilatkozatot szerezni, hogy a vegyes vallású szülők az összes gyermekeket a katolikus vallásban fogják! nevelni.

Az 1785-ben kiadott (II. József) türelmi rendelet szerint a vegyesházasokra nézve kötelező rever.zális parancs megszűnt és körülbelül ötven évi békesség állott be ebben a tekintetben. Bár az apostoli szentszék kárhoztatta a vegyesházasságokat, a magyar római katolikus papság a rozsnyói püspökhöz intézett feliratban ezekkel a szavakkal kért türelmet: "mert azt, az okosság, együttérzés és szelídség megkívánja.” — Ezzel a magyar katolikus papság eleget tett az 1781. évi 26. tvciklcnek, amely kimondja, hogy a vegyesházasságot semmiféle módon nem szabad megakadályozni.

De az 1839. június 20-i prszággyűlés követi tábláján már újra sok panasz hangzott el a katolikus püspökök erőszakoskodásai miatt. Deák Ferenc, a katolikus vallású “haza bölcse” a helyzetet a következőképen jellemezte: “Nem pártnak, nem vallási felekezetnek kérdése ez, harem a nemzeté, melynek kötelessége mindazt, ami a törvények iránti tiszteletet, a polgárok békés nyu-