Erős Vár, 1963 (33. évfolyam, 1-11. szám)
1963-11-01 / 10. szám
ERŐS VÁR 3. oldal gaimát és a nép erkölcsiségét tárgyazza, komoly figyelemmel kísérni.” Amikor a protestáns sérelmek egyre jobban fokozódtak és Magyarország megyéi közűi 46 feliratot küldött a királyhoz a sérelmek orvoslását kkérve, a magyar érzelmű csanádi püspök: Lonovics József 5 Írásbeli felterjesztéssel, a maga és püspöktársai nevében kérte és kieszközölte XVI. Gergely pápánál az 1841. április 30-i brévét, — amely szerint Magyarországon vegyesházasságot a katolikus lelkész közreműdödése nélkül 'is lehet kötni. Követte ezt az 1843. május 13- ra összehívott alsó tábla következő megállapítása: “reverzális jó lélekkel és teljesen szabad akarattal nem készül soha.” Deák Férése 1868. okt. 20-án mondott beszédében ezt a kijelentést tette: “A vallások törvényben kimondott jogegyenlőségével meg nem egyezik a vegyesházasságból született gyermekekre vonatkozó rendelet. E jogtalanság ellen évek óta küzdöttem és küzdeni fogok, mert a vallások jogegyenlőségének elvét szentnek és sérthetetlennek tartom.” A Deák Ferenc felszólalásai folytán hozott határozatok megszüntették az igazságtalanságokat és több, mint százéves küzdelem után, ez a kérdés megfejelő megoldást nyert Ezt a békességet a polgári házassággal egyszerre hozott határozat borította fel, mert megváltoztatta az 1868:53 tvcikket, úgy, hogy a vegyes vallású házasfelek a gyermekek vallására nézve “szabadon megegyezhetnek”. Mindenki tudta, hogy a "szabad” jelszó teljesen hamisan hangzik, mert ez a megegyezés minden alkalommal lelki kényszer alatt születik meg. De azért megszületett a sérelmes 1894:32 tvcikk, amely lehetővé tette, hogy a reverzálisok hálóját törvényes formában szövögessék. Deák Ferenc rég e b b i megállapítása jellemezte ezt a helyzetet 'is : “Áldás helyett átkot hoznak a hívekre, mert részint a fanatizmusnak lelkét költik fel, másrészről a vallástalanság magvait szórják el.” Amikor X. Pius pápa NE TEMERE dekrétuma szigorú rendelkezéseit kiadta (1907), azt sikerült újra a magyar püspöki karnak hatályon kívül helyeztetni, de az új kánonjogí CODEXET — (1918.) amely azokat a katolikus feleket, akik a reverzáli'sra vonatkozó szabályokat áthágják, kiközösítéssel sűiytotta, — nem tudták megváltoztatni. így lett most a reverzális ké,rdés pr óbaköve katolikus testvéreink egység-keresése őszinteségének. — A lapok szerint a kölni kardinális határozati javaslatot adott be a vegyesházasságok tárgyában. Ennek első részében a vegyesházasoknak azt ajánlja, hogy hla a nemkatolikus fél, nem tud reverzálist adni a katolikus fél javára, akkor mondjon le a házasságról. Az ilyen gondolkodás a szieretetet és a szerelmet felekezeti korlátok közé akarja szorítani és alkalmat ad a lelki kúfárkodásra. A javaslat másik részében azt indítványozza, hogy a katolikus egyház ismerje el a vegyesházasságok érvényét akkor is, ha a házasságot nem katolikus lelkész előtt és nem a katolikus fél javára adott reverzáiis mellett kötik és meg kell szüntetni a megtorló büntető intézkedéseket. Ez komoly, evangéliumi és bátor kapunyitás a kereiztyény egység keresésének útján. Legyen érte tisztessség a kölni kardinális nevének! Azt is írják a lapok, hogy VI. Pál pápa a vegyesházasságok kérdésben a döntést át akarja adni a püspököknek. Mi ezt nem akarjuk hinni 1 Miután a vegyesházasságok kérdésében a pápai rendeletek (amint láttuk, sokszor a katolikus papság ellenére) feszítették a húrt és merevítették meg a felekezeti széttagoltságot, — a II. vatikáni zsinat szellemének megfelelően is, ebben a kulcs-kérdésben MAGÁNAK A PÁPÁNAK illik olyan igazságos állláspontra helyezkednie, amit a leölni kardinális foglalt írásba. Mi hisszük, hogy ezt meg is teszi és a kölni javaslat, zsinati határozattá válik! Imádkozzunk érte! Egyed Aladár Isten nem az ember néha napját, hanem m i n d e n napját akarja megáldani. Ökumenikus perspektívák címen írt cikket az ‘Útitárs -ba Vajta Vilmos magyar evangélikus lelkész, az Evangélikus Világszövetség teológiai igazgatója. Cikkének következő részletét e ineljük ki: “ — Az Evangélikus Világszövetséget már éveken keresztül foglalkoztatta az a kérdés, hogy mi a ■ényegbevágó szolgálata” és hogy “a Világszövetség olyan csúcsszervezet az evangélikus egyház életében, mint például a vatikáni Szentszék a római katolikus egyház életében. Szükség van e egy, az egész világra szóló egyházi hatóságra?... Egyhangúlag vallották, hogy ninísen szüksége, mert e nélkül is ki|íejezésra tud jutni az egyház világtv.szóló egysége . . . Az Evangélikus Világszövetség csak olyan munkát végez, amelyre a tagegyházak felhatalmazzák, nem jogi hatóság, hiszen minden egyház megőrzi a maga önállóságát. Vannak bízó nyos feladatok, amelyeket közös munkával és támogatással hathatósabban tud végezni, mint például az cgyháizak közötti segítség, a miszsz'iói munka közös tervezése, a teológiai kutatások eredményeinek kicserélése stb. Miközben a Világszövetség ezt a munkát végzi, az egyházak közötti egységet is elősegíti . . . ökumenikus szolgálatot végez.’’ A cikk foglalkozik a világgyűlés egyik főelőadásával, melynek ez aJ címe volt: “Az evangélikus egyház és az egyház egysége.” Reámutatott, milyen fontos feladata lesz a felállítandó ökumenikus kutató intézet munkájának, amely nemcsak egymás iránti szeretetet követel, hanem el akarja végezni a közös igazságkeresés munkáját is, s ezért az lesz a feladata, hogy a különböző egyházak hagyományait szembesítse és testvéri beszélgetésben tisztázza, van-e az egyházak kölönleges hagyományaiban olyan amely az egész egyházat gazdagítja s ezért megtartandó. Foglalkozni akar a római katolikus egyház teológiai kérdéseivel, amelyek, a vati-
