Erős Vár, 1963 (33. évfolyam, 1-11. szám)
1963-10-01 / 9. szám
AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA Vol. XXVn. Évfolyam — 1963. NOVEMBER No. 10. „ÍME az ajtó Advent! — Nincs csendülő hangzása magának a szónak, és mégis cseng. Nem a fülünkben, hanem a szívünkben. A gyermekszemek felragyognak rá. Számolni kezdik: hányat alszunk még? A karácsonyfára gondolnak, meg az ajándékokra. De van köztük, aki az Ajándékra is 'igazán gondol, a kimondhatatlanra. Isten csodálatos ajándékára. “Mert úgy szerette a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta!” Olyan jó együtt örülni a gyermekekkel és örülni a Gyermeknek! Olyan jó, olyanná lenni, mint ők, és olyanná lenni, mint Ő! Olyan jó, gyönyörködni Őbenne, hogy “Őt szemlélvén elváltozzunk”! Ádventi h Borússzemű, gondbarázdált, fáradtarcú emberek. Itt is egy és ott is ®gy. Vége sincs és száma sincs. Mellettem sodródnak el mind az utcaforgatagban. Várja őket íróasztal, akta, gép, katedra, műhely, munka terhe, kenyér gondja. A nagy város ontja, ontja őket végtelen tömegben. Gondbarázdélt, fáradt arccal tovatűnnek, elsietnek. Itt is egy és ott is egy. Vége sincs és száma sincs. ELŐTT ÁLLOK- Jel 3:20 — Advent — jövetel. Az Ő jövetele. Jézus jött az ő mennyei dicsőségéből, hogy megváltson engem magának és megnyissa nekem az elveszett és elsötétedett, de visszavett és megdicsőült paradicsom ajtaját! Jézus jönni fog hatalommal és dicsőséggel. Hazaviszi az övéit és jön ítélni-uralkodni a földön. A kegyelemteljes múlt idő és a csodálatos jövő idő között azonban itt van a jelentőségteljes jelen idő. Jézus jön ma is a Lelke által minden szívbe, amely hallja Őt és megnyílik előtte. Jön oda, ahol még arangszó Valamikor, nem is régen . . . c~ak húsz éve . . . negyven éve... mind ez a sok fáradt ember hívő, boldog gyermekszemmel tekintett a nagyvilágba. Csodákot várt! Szelíd szárnyon, ha közelgett szent karácsony, tekintete csodavárón, csodahívőn csillogott. Jaj, a hajszás nagy robot szeme fényét kioltotta. SoSe csillog benne most a csodavárás öröme. ÉS ZÖRGETEK!” sohasem volt valóságos helye, trónja, hanem csak vendégfogadós szállása, jászola. Sőt jön és zörget még ott is. ahol észrevétlenül detronizálta és kitessékelte őt a meglangyosodott szív. Úgy, amint Jézus fenti igéje a laodiceaiakat leleplezi ebben. Akiben ez a jövetel először vagy újra valósággá lett, az valóban boldog karácsonyt ünnepelhet, s félelem nélkül tekinthet a földi jövendőbe és Jézus jövetelén át az örök jövőbe. Nincs nagyobb boldogság a földön, ■— nincs a mennyben sem, mint maga Jézus, aki jött, — jön, — és jönni fog . . . ÁLDOTT ADVENTÉT! (“Pásztorokkal vagyok útban” Copyright by F. Sréter.) Valamikor nekik is volt cyertyafényes fenyőfájuk. Évről-évre kevesebb lett rajt’ a gyertya ... és az ágát szelek törték *, tördegélték . . . Most már nincsen. Minek várnák szent karácsony közeledtét? A mennyország csukva, zárva. Nem suhog az angyal szárnya. A gyermekkor szép világa s vele minden — oda rég. Most ők vesznek karácsonyfát, alkudozva, olcsó pénzen, és ők mondanak mesét. Zúg az ádventi harangszó. Gyermekszemek lámpácskái (Folytatás a kővetkező oldalon)
