Erős Vár, 1963 (33. évfolyam, 1-11. szám)
1963-07-01 / 7. szám
2. oldal ERŐS VÁR az Isten jelenlétét ebben a világban. Ez cknál fogva hisszük, hogy a rémítő eshetőségekkel fenyegetett világban Isten arra hív fel bennünket, hogy szeretetének tanúi legyünk. Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz: ez nem azt jelenti, hogy mi valamiféle “egyházi régiségek múzeumának” őrei vagyunk, hanem azt, hogy tanúbizonyságot teszünk arról, hogy Isten ma is közöttünk van Krisztus áltál. És továbbá nem azt jelenti, hogy mi talán megüresítenénk a választ, amit atyáink adták a kegyelmes Isten után tudakozó kérdésre, — senki sem gondolt Ilyenre az evangélikus egyházak e nagy találkozóján — hanem, hogy nekünk újra meg kell fogalmaznunk ezt a választ a saját generációnk számára, úgy, hogy ugyanaz a válasz maradjon. Ezért hivattunk a modern gondolkodással való bátor és becsületes szembenézésre. Az az ember, aki Istennel szabadon, örömmel és félelem nélkül találkozik, ugyanolyan szabadsággal, örömmel és bátorsággal nézhet szembe a világgal is. Szükséges, hogy előítélet nélkül vegyük szemügyre az új társadalmi formákat és ennek az új fejleménynek a fényében vizsgáljuk meg saját szervezeti struktúránkat. Be mindenek felett a keresztyén szeretetszolgálat lényegének új és mélyebb megértésével kell embertársaink sokféle szükségéről gondoskodnunk, annak a Jézus Krisztusnak szellemében, aki testvérévé lett és szolgává tette magát az emberért. így teljes józansággal tudjuk magunkévá tenni a felelősségérzetet azért a világért, amelyben élünk. Kiváló emberi teljesítmények, gondosan kidolgozott ideológiák és tervek nem, menthetnek meg minket Isten ítéletétől. Meg-AZ EVANGÉLIKUS negyedik világülését Finnországban, Helsinkiben tartotta, július 29-tői augusztus 11 -ig. s ezen nemcsak hazai evangélikus egyházunk hivatalos képviselői vettek részt, hanem a világba szétszórt magyar evangélkusok lelkészei is, mint egy-egy külföldi egyházban dolgozó magyar 'evangélikus lelkészek. Amerikai Magyar Evangélikus Konferenciánk részéről B r a c h n a Gábor főesperes volt a látogatók között, s ígéretet tett, hogy lapunk részé, re majd sorozatos cikkekben beszámol a viliággyűlésről Ca élményeiről. 'Magyar evangélikus lelkészeink közül szép számmal vannak olyanok, akik megtanulva a finn nyelvet, bejárták Finnországot és gazdag élményekkel eltelve, magukkal hozták a finn ébredés lélekformáló parancsiáit, erejét és lendületét. Ugyanakkor finn teológusok és lelkészek a soproni teológián megtanultak magyarul és bejárva szép hazánkat, igyekeztek kovásszá vlálni aí magyar lelki-ébredés történetében. Jelentős lépés volt, mikor 1937 tavaszán 153 finn és észt vendég érkezett Magyarországra testvéri látogatásra és ebből 113 finn és észt testvér, Rinnei Károly finn és Túróczy Zoltán magyar evangélikus lelkészek vezetésével bejárta nagyobb gyülekezeteinket és hazánk nevezetesebb tájait. Szegedi hittestvéri ünneplésünk nem csak Szeged városának lett ünnepe, hanem országos méreteket és jelentőséget 1« kapott. Magyar ifjúság énekelte finnül a finn himnuszt és a finn és észt vendégek magyarul énekelték hibátlanul a magyar Szózatot. Finn és észt vendégeinket anyanyelvükön köszöntöttél. és ők ezt magyarul köszönték meg. Egyetemi tanárok, evangéliváltásunk egyedül Krisztusban van, aki vérét ontotta értünk és értelmet ad életünknek, hogy Isten jóságos és kegyes akarata teljesüljön: mint a mennyben, úgy itt a földön is.” (NLC bírsz.) kus lelkészek finn nyelvű előadásokat taretottak, a finnek pedig magyarul Ismertették hazájuk történelmét, szabadságharcaikat és a finn ébredés nemzeti áldásait. A finn püspök két képben rajzolta meg a fijnn lelket. Egy festményről beszélt, amely egyik templomukban látható. Végtelen hómezöben, a kép baloldali sarkában egy kis munkáslakiás van. Az égből egy fehérszárnyű angyal esett le a földre és összetört szárnya alól patakzik a vére. A kunyhóból férfiak jönnek elő, hordágyra teszik az angyalt és beviszik otthonukba, hogy ott gyógyítsák, visszaadják erejét ahhoz, hogy ismét az égbe szánhasson. Majd elmondta Runeberg Jlános, ai svéd származású finn költőnek feledhetetlenül szép költeményét. Paavo,-az öreg finn gazda, feleségével és sok gyermekével szűkösen éldegél. Egyik even Paavo földecskéjét elmosta az ár. Felesége sirva panaszolja, hogy elahgyta őket az Isten. Paavo csöndesen azt mondja: “Nem hagyott el, csak megpróbál. Keverj kéreglisztet a rozs közé és megélünk.’’ Másik éven a jég verte el a termést. Paavo felesége panaszára azt mondta: “Keverj még több kéreglisztet a rozs közé és megélünk.” A harmadik éven jó lett a termés. Felesége örömmel mondogatta, hogy vége a nyomornak, nem kell már kéregkenyeret enniök. Paava magához öleli feleségét, hálát adnák Istennek » azután azt mondja csendesen feleségének : “Csak keverj továbbra is kéreglisztet a rozs közé, mert most a szomszédunk vetését verte el a jég.” A szegediek legnagyobb élménye á finn istentisztelet gyönyörű liturgiája volt. Úrvacsorát is osztottak. Valóság-
