Erős Vár, 1963 (33. évfolyam, 1-11. szám)
1963-04-01 / 4. szám
4.oldal ERŐS VÁR VIHAR FONTOS!-íff -• Minden szerkesztőségi anyag, kézira< tok, gyülekezeti hírek, stb., úgyszintén minden a lappal kapcsolatos levelezés, előfizetések és adományok erre a címr* küldendők: ERŐS VÁR P. O. Box 1094 CLEVELAND 2, OHIO AZ “ERŐS VÁR” 3 DOLLÁR EGY ÉVRE. SZERETETTEL KÉRJÜK A LEJÁRT ELŐFIZETÉSEK BEKÜLDÉSÉT A FENTI CÍMRE! Be nem jelentett címváltozás esetén a póstás a kézbesítheteilen újságot megsemmisíti, az ERŐS VÁR-nak pedig külön portót kell fizetnie. Nemelőfizetők, utó-fizetők s több éves hátralékosok esetében — a fenti költségűé nehéz fedezetet találni. * Pontos címet (olvasható írással) kérünk! Nagyobb városokban) feltétlenül szükséges a postai z ó nász á m . Továbbá teljes címre van szükség. Egy-egy póstahivatal területén számos azonosnevü utca lehet, tehát írjuk oda: Ave, St., Rd. stb. EROS ©VAR AM EPIKAI MAGYAR. EVANGÉLIKUSOK LAPJA Az Amerikai Evangélikus Egyház Magyar Konferenciájának lapja Szerkesztő és kiadó: Juhász Imre ERŐS VÁR — (MIGHTY FORTRESS) P, O. Box 1094. — Cleveland 2, Ohio * No. 4. (64.) * * April 1963. * — Issued monthly September to June; by-monthly: July and August — Published by the Hungarian Conference of the Lutheran Church in America * * ★ Subscription: $3.00 a year Second class postage paid at Cleveland, Ohio Kis Tóth István nem szerette a vihart. Gyermekkorában egyszer i, Nagytó partján libalegeltetés közben a kavicsdobálásba annyira belefelejtkezett, hogy észre sem vette a sötét fellegeket, amint ráültek a határra. Az első dörrenésre figyelt csak föl, de akkor már késő volt. A közelében kétszer is becsapott a villám a tó tükrébe. Azóta kerüli a vihart. Különben az életben sem szereti a, viharos helyzeteket. Eddig sikerült is minden nagyobb vihar nélkül élnie. Az általános iskola után nem hagyta ott az alföldi kisvárost, hanem beállt a Népboltba tanulónak. Tanulóideje is problémamentes volt. Mint kezdő segéd hamarosan nemcsak főnökei bizalmát és szeretetét érdemelte ki, hanem a vásárlókét is. Kedves, szimpatikus fiúnak ismerte a városkában mindenki. Özvegy édesanyjával lakott a városka szélén. Apja ott maradt a háborúban, amikor ő mindössze hatéves volt. Nem is nagyon emlékszik már apja vonásaira. Csak annyi maradt meg benne, hogy egyszer egy nagybajúszú ember, akinek szúrós ruhája volt, a magasba emelte s ő mesebeli kincsnek vélte a zubbony sárgaréz gombjait. Ennyi maradt meg számára az édesapából. Azóta együtt él anyjával a kis pirostetős házban. Jól megférnek egymás mellett. Az aszszony főz, mos rá, ő pedig igyekszik jó fiú maradni. Ha valaki megkérdezné Kis Tóth Istvánt, mi minden történt eddig az életében, akkor ő egy szóval tudna erre felelni: semmi. Igen, semmi! Hétköznapjai munkában teltek, vasárnap délelőtt elment a templomba és a kóruson teli torokkal fújta az éneket. A Főtéren álló templomot nagyon szerette. Falai között konfirmálkodott. Ő mondta a köszöntést. Még ma is emlékszik arra az órára,. Majdnem rosszul lett a félelemtől. A Nagytó partján abban a viharban sem dobogott annyira a szíve, mint akkor. A lelkésszel is sokszor elbeszélcetett bár nem mindenben értetv > tek egyet. Valahogy sehogysem tudta megérteni az öreg tisztelendő merev álláspontját, amikor az életről, az egyházról vagy éppen a fiatalokról esett szó. Idejétmúltnak érezte az öreg pap gondolkodásmódját ezekben a kérdésekben. Ennek ellenére Kis Tóth István templomba járó evangélikus volt. Volt egy határozott elve, amely a lelkésszel szemben is befolyásolta magatartását: nem a lelkész személye a döntő tényező a templomban, hanem Isten igéje. És azért szerette nagyon a vallását, mert itt mindent megértett, mindennek tudta az értelmét, semmi sem folyt szét a templomi szertartásban a semmit jelentő titokzatosság felé. Evangélikus volt minden porcikájában! (••Vasárnap délelőtt templom, délután egy kis séta a barátokkal, este tánc a Kultúr házban. Hétfő reggel aztán kezdődött minden előlről. Ősszel favágás, tavasszal a kerti munka jelentett ebben az egyhangúságban valami változatosságot. így teltek az évek Kis Tóth István életében. Ebben a lágyan hömpölygő életben csak a katonaság hozott kisebb hullámverést. Mégis, mikor hazajött, úgy állt a pult mögé, mintha csak tegnap délután ő húzta volna le a redőnyt. Ismét nyugalom vette körül. Sűrű és mégis biztonságot adó nyugalom. Nem törtetett jobb beosztás felé, de azért nagyon megörült, amikor az év elején közölték vele, hogy hamarosan előlép, mert Boros bácsi, a vezető, nyugdíjba készül. Ettől kezdve esténként a tervezgetés láza festette arcát pirosra. így telt el január és február. Aztán eljött a nagy nap, és március elsejével új festésű tábla került az üzletajtó mellé: Boltvezető: Kis Tóth István. Nem megérdemelt jutalomnak,
