Erős Vár, 1963 (33. évfolyam, 1-11. szám)
1963-04-01 / 4. szám
ERŐS VÁR á> 3. oldal 1 A KERESZT tövében A MENNYBEMENŐ ŰR JÉZUS ÍGÉRETE ÉS PARANCSA “Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népet, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentiéleknek nevében... és ime én tiveletek Vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Máté 28:18—20.) Mikor 1807-ben Morrison Róbert, az úttörő misszionárius- már úgy volt, hogy Kínába hajózik, egy üzletember] azt kérdezte tőle: “É® ugye, Morrison úr, ön tényleg reméli, eléír valami hatást a hatalmas kínai birodalom báJ- ványtisztelöi között?” Morrison így válaszolt méltóságteljes szilárdsággal: “Nem uram; én Isten akaratában reménykedem.” Mikor a feltámadott Megváltóra néző csoportnak idézetünk igéje Urunk ajkáról elhangzott, nem volt nagy -hatással, legalább is amennyire az személyes képességeikre vonatkozhatott. Mégf,s bíztak a Mester szavaiban. A történelem pedig bebizonyította, hogy Isten hatalma .véghezvitte a lehetetlent. mert ö dolgozott bennük és rajtuk keresztül. Ugyanez az erő és hatalom áll minden tanítvány rendelkezésére minden korban, ha valaki engedelmesen követi a Mester hívásiát. IMÁDKOZZUNK: Ó Atyánk, nem bízva erőkben, sem méltóságokban, nem még 6aját magunkban sem, de bízva a Szent Lélekben, hogy hathasson bennünk, elindulunk a Megváltó örömhírének terjesztésére most. ebbel a nélkülöző világba. Teljesítsd be a Te ígéretedet rajtunk még ma. Jézusért kérünk, Ámen. (Csendes percek) “Mi a nyelveken szólás?” Abban a levélben, amelyet A. K. Pennsylvaniától írt nekünk, nemcsak a Szentlélek elleni bűnről volt érdeklődés, ihaneon a nyelveken való szólásról is. Azt ígértük, hogy erről áprilisi szamunkban íiunk. Felelet: Aki komolyan akar foglalkozni ezzel, annak mindenekelőtt figyelmesen el kell olvasnia Pál apostolnak első Korinthusi leveléből a 12-18-14. fejezetieket, különösen a 14. rész 1-19 vereseit. Maga az a tény, hogy Pál apostol ennyit és ilyen komolyan foglalkozik, ezzel a részletkérdéssel, mutatja, hogy mind az ö számára, mini a korinthusi gyülekezet számiára fontos kérdés ez. A nyelveken való szólás nem azonos a pünkösdi 'eseménnyel, csak hitzzá hasonló. A pünkösdi beszédet megértik az emberek, itt azonban olyan lelki állapotról van szó, melynek megnyilatkozása a hallgatóság számiára érthetetlen. — Mindkét esetben a Szentlélektől való megszállottság, a lelki elragadott állapot következménye: a nyelveken való beszéd. Az illető Istennel beszél, de elragadtatott állapotban, csak dadogó módon tudja elmondani mondanivalóját, -amelynek uralkodója az érzelem, mikor megtelik a szív hálaadással Isten Is'zeretetéért. Én sohasem láttam, hallottam nyelveken szóló embert, de az ür m' gkóstoltatta velem ezt az érzést, ezt az állapotot. A háború elszak'tott egyetlen fiunktól. Sokáig semmit sem indítunk -róla. Mikor orosz hadifogságból két mankón Pestre ért, akkor tudtuk meg, hogy él. És ez nekünk elég volt, soha egy gondolatban sem mertem Istent arra kérni, hogy hozzon össze bennünket. Jött a magyar szabadságharc. Üj aggodalmak, igen nehéz imádságok, ■dé soha nem imádkoztam azéirt, hogy ö i,s jöjjön ki. És 1956 november végén, mikor bementem reggel leikészi irodánkba, az ajtóba tűzve várt egy távirat a fiamtól, hogy ö és sógora egéisa családjukkal, összesen kilencen, Isten kegyelméből szabad földre, Becsbe értek ... És 13 év után, karácsonyi ajándékul ölelhettük őket. Ekkor történt, hogy amint elolvastam ott az irodában a táviratot, térdre rogytam és nem tudtam beszélni, csak artlkulátlan hangokat kiáltoztam, úgy hogy Juhász nagymama, akinek szobája az iroda felett volt, leszaladt megrázni, mi történt velem? . . . Valami ilyesforma lehet a nyelveken való beszólás i.s, amikor a beszélöképesség felmondja a szolgálatot. Pál apostol a Korinthusi levél idézett hely in a nyelveken való szólással szembeállítja a prófétálást, ami azonban nemcsak jövendömondás, hanem sokszor isteni eligazítás, amely azt mondja meg, hogy az adott helyzetben mit kell cselekedni! A korintlnisiak — nyilván liatrtßvadászatból — a nyelveken való szólást tartják nagyobbnak. Pál apostol pedig a prófétálást. Amint kérdezősködő testvérünk írja, -azok, akik a nyelveken szólót látták és hallották, megbotránkoztak rajta. Ezt nem szabad. Pál sem botránkozott meg rajta, nekünk sem szabad. Inkább sajnálkozva mondjuk: ime ebben a botránkozásban benne van az ítélet, hogy az első szeretetet elhagytuk. Mindaz, amit. az Igében nyújt nekünk az tTr, nem vált ki bennünk semmi érzelmi emóciót. Abban, hogy a hivatalos egyház keretében elmaradt, kiszáradt a nyelveién való szólás, Isten dicsőítésének ez az elragadtatott formája, azt is meg kell látnunk, hogy nem az a baj, hogy kiveszett a nyelveken 'való szólás belőlünk, hanem inkább az, hogy az veszett ki. amiből megszületett a nyelveken való szólás: szívünk szikkadt ki s az Isten dicsőítése szűnt meg szivünkben és értelmünkben s inkább akarunk szólni “öt szót ÉRTELEMMEL”, mint tízezer szót dadogó ajakkal. Báircsak bennünket is megtöltene a Szentlélek a minket is szorongató Krisztusi szerelemmel. dr. —
