Erős Vár, 1963 (33. évfolyam, 1-11. szám)

1963-03-01 / 3. szám

593 59 10

Rev John Ormai RD 2

KUTZTOWN PA

Vol. XXVII. Évfolyam — 1963. MÁRCIUS — No. 3.szám. —

érettem ...

Miattam,

Ez a három szó az értelme az egész váltságműnek. Ezzel magyarázható meg, hogy egykor harminchárom évig üres volt az Atya mellett a Fiú helye a mennyben. Ezért volt az, hogy a testet öltött Istennek az egyik bethlehemi istálló jászolbölcsőjébe kellett beleszületnie úgy, hogy sápadt édesanyja rongyai közölt didergett. Emiatt ismerte meg már egészen korán az Atya Egyetlené az üldöztetést, a menekülést és a hontalanságod, a,melyeknél nincsen rettenetesebb a világon, amelynek útját “Ráchel” szörnyű zokogása, kardélre került kicsiny gyermekek halálsikolyai és hulló vércseppjei jelezték.

Ez az okai, hogy bár “a rókáknak van barlangjuk, az égi madaraknak fészkük”, de Neki Isten Szent Fiának nem volt hová lehajtani a fejét. Ezért vök az, hogy étlenül, szomjasan, fáradtan, törődötten, meg nem értetten is olyan csodálatos, nagy szeretettel tudott a Hegyen, az útak porában s bárhol máshol tanítani, könnyeket törölni, fájdalmakat enyhíteni, éhezőket megelégíteni, betegeket gyógyítani,

helyettem,

halottakat feltámasztani és bűnöket

megbocsátani úgy, mint senki más sem Előtte, sem Utána. Emiatt szállt szembe a Kísér tővel a Pusztában negyven nap és negyven éjjel való böjtölés után. és vállalta a Sátán minden ostroma ellen a harcot. Ezért tudott sírni s fog is tudni könnyezni minden idők olyan “Jeruzsálemé” felett, amelyek nem

ismerték meg, vagy még mindig nem ismerik fel a meglátogatásuk idejét.

Ez hozta el nekünk Virágvasárnapot, amikor “alázatosan, szamárháton” tette meg azt a diadalútat, amely nem volt egyéb, mint a felmérhetetlen, nagy szenvedések tövises útjára vezető ösvény. Ezért kellett szereznie azt a Szent Vacsorát, amelyet búcsúzóul minden idők bünbocsánat után vágyó szívei számára, szerzett.

Ez vezette Őt a csodás Getsemáné-kertbe, az Olajfák-hegyére tusakodni, gyötrődni, vércseppeket verejtékezni és a Sátán eszközeinek kezébe adni Önmagát, akiktől gonosz vádakat, núnyt, szidalmakat, gyalázásokat, töviskoronát, arculcsapásokat, halálos ítéletet kapott. Ezért emelkedik ki az idők óceánjából az a legszomorúbb nap is, amelynek azóta Nagypéntek a neve és amelyen a virágvasárnapi ‘‘hozsannák feszíts meg-ekké”, a hozsannázók részvétnélküli, gyűlölködő szívű, szeretetlen gyilkosokká, a nap ragyogó fénysugarai sötétekké váltak, a kősziklák megrepedeztek, a sírok megnyíltak, a halottak feltámadtak és a vérét ártatlanul hullató, a kereszt borzalmas kínjait szenvedő, mindenki által útált alakú s nem kívánatos arcú “Fájdalmak Embere’’ a Golgotán meghalt azon a középső keresztfán közel kétezer évvel ezelőtt. És végül emiatt lett Húsvét, amely a legcsodálatosabb ünnep az emberiség életében, és amely nyitott sírt, mennyei fényességű angyalokat állít minden idők minden emberi szíve elé elvitathatatlan, megdönthetetlen bizonyságokul és tényekül arra, hogy az Úr feltámadott.

Amikor mindezeket meglátjuk és elfogadjuk hálás szeretettel, mélységes bűnbánattal, igaz hittel, nem