Erős Vár, 1963 (33. évfolyam, 1-11. szám)
1963-03-01 / 3. szám
2. oldal ERŐS VÁR tehetünk mást, mint ezen a Virágvasárnapon elindulni az Ő ütján, amely bennünket Nagypéntekhez és onnan pedig ahhoz a Húsvéthez vezet, amely azt hirdeti Evangélikus Egyházunknak, a keresztyénségnek, az emberiségnek, népünknek, szeretteinknek és nékünk, hazánktól távol élő magyar evangélikusoknak: az Űr feltámadott, ezért mi is feltámadunk mindannyian a kálváriás sors, a békétlenség, a szeretetlenség, a gvülölet sírjából és az elkárhoztató bűn szörnyű halálálmából . . . Miattam, helyettem, A múlt hónapban közöltük már a hírt, hogy dr. Radvánszky Albert báró, a magyarországi 'evangélikus egyház volt, mindenki által tisztelve szeretett felügyelője ez év február 5-én visszaadta lelkét Teremtőjének, ,‘átalment a halálból az életbe”. Hálátlanok lennénk hazai egyházunkhoz, múltúnkhoz és önmagunkhoz, ha hálás szeretetünk és tiszteletünk nem küldené utána istenbozzádot és nem idéznénk fel működését, egyéniségét olvasóink emlékezetébe. Radvánszky Albert ősével 1930-ban találkoztam, amikor a szinnyei római katolikus templom alól 250 éves miártírcsontjait exhumálták. A Szlovenszkói Magyar Evangélikus Szövetség nevében, mint annak titkára álltam a tiszteletadók között. Karaffa vértörvényszéknek lett 1687-ben először 25 magyar az áldozata, közöttük Radvánszky György, zólyomi, hithű magyar 'evangélikus nemes is. Három társával volt ott eltemetve. Rezik János, a híres eperjesi evangélikus kollégium igazgatója egykori feljegyzéseiben lévő adatok alapján nemcsak sírját találták meg, de elég más adatot is találtak Radvánszkyról. Többek közt, hogy egyenesen leánya esküvőjéről hurcolták az eperjesi vésztörvényszék elé azzal a váddal, hogy összeesküvő. Testét tüzes parázzsal szórták be, órákig sütötték derekát tüérettem ... E pár szó végső akkordja annak a Himnusznak, amelyre már a mennyben kereszt volt ráírva Neki, Aki eljött ebbe a bűnös világba,, hogy megtartson bennünket az örök életre . . . Méltó hát és igaz, hogy életünknek olyanná kell válnia, amely letörölve erről a Himnuszról a keresztet, csodálatos dallamokban ezt zengje Feléje, a mi Drága Megváltónk felé szüntelenül: — “Az Űr Tézus Krisztus feltámadott, mi is feltámadunk. Halleluja.” Károlyfalvi Béla zes vaslemezekkel. Kínzása nyolc óránál tovább tartott, bele is balt. Holttestét bitófára húzták, felnégyelték és elrettentő például a város 4 égtáján az országút mentén kiszögezték. 19 éves fiának azonban sikerült, megvesztegetve az őröket, ellopni a feldarabolt holttestrészeket és titokban eltemetni. Rezik János azt is feljegyezte hogy apja, börtönében igen vágyott az úrvacsora vigasztalása után, de nem engedtek hozzá evangélikus lelkészt. És amikor fia megkérdezte tőle, hogy ősi evangélikus hitében akar-e meghalni, azt felelte: “Ha megtagadnám ősi evangélikus hitemet, Isten is megtagadna engem.” Radvánszkynak egyetlen szavába került volna és megmenthette volna nemcsak életét, hanem vagyonát is. De azt a szót nem mondta ki; mert nem tudta megtagadni Istenét, egyházát és nemzetét. Ennek a Radvánszkynak leszármazottja báró Radviánszky Albert, aki negyedszázadon át volt a magyar evangélikus egyház egyetemes felügyelője. Huszonhat éves korában a galgagyörki evangélikus egyház felügyelője volt. A legkritikusabb időben pedig (1919-1921) miár a pesti magyar egyházközség élén állt, mint felügyelő. Hűséges szolgálatának jutalma volt, hogy nemsokára nemcsak az egyházmegye felügyelője, majd a Luther Tlársaság elnöke, később pedig az Egyetemes Gyámintézet elnöke lett, hanem 1923. március 22-én az egyetemes egyház felügyelői székébe iktatták be. Programját röviden így fogalmazta meg: “A jól adminisztrált 'egyházat az élő hit egyházává kell tenni” ő építette ki az egyetemes irodát, amely az egyház adminisztratív és kormányzó központja lett. Világi vonalon királyi kamarás, a felsöház 'elnöke, koronaőr lett. Egyetemes felügyelői munkásságában a béke és békéltetés emberének bizonyult. 1948-ban résztvett az állam és egyház közötti tárgyalásokban. Hívő 'embernek, magyarnak, és evangélikusnak olyan volt, amilyennek 1947- ben egyik budapesti vallástanár rajzolta meg az ideális egyházfelügyelő képét. “1848 és a magyar protestantizmus” c. cikkében: vállalta a szenvedéseket, csak félszívfi 'embereknek tartotta azokat a “megújhodott” embereket, akiknek felébredése nem volt jelentőséggel a nemzet életére is, az egyház autonómiája, s a felekezeti iskola semmi áron nem volt 'eladó számára, nagy súlyt helyezett nemcsak az értelmiség, hanem a tanult, bátor parasztok és ipari munkások egyházi munkájára is. Radvánszky Albert ezeknek az elveknek nemcsak hirdetője, hanem megtartója is volt mindhalálig. 1948 őszén szívrohamot kapott s azóta a FÉBÉ vette gondozása alá. Ott élt csendes visszavonultságban, amíg a halál haza nem szólította. “Az igazak fénylenek, mint a nap az ő Atyjuknak országában.” (Mt.. 13:43.) Egyed Aladár Dr Radvánszky Albert br. vo igyei
