Erős Vár, 1963 (33. évfolyam, 1-11. szám)
1963-02-01 / 2. szám
á.oldal ERŐS VÁR Angyalok és vadállatok “A pusztában volt negyven napig, és a Sátán kísértette. És vadállatokkal volt együtt és az angyalok szolgáltak neki.” (Márk 1:13.) Jézus megkisérteséneK története^ részletesen Mató és Kukacs irta meg. Azt azonban, hogy jézus a pusza.can angyalok és vadállatok tarkaságába.1 ■volt, csak Márk evangéliumában találjuk. Márk ezzel úgy mutatja be Jézust, mint a második Ádámot, Akiben új teremtés vette kezdetét. V alamikor az ■első Ádám is így élt a Paradicsomban. Késői zsidó “midras” (rabbinus ínásmagyarázat szerint Ádám olyan fenséges volt, hogy a vadállatok szolgáltak neki és angyalok hordták számlára a táplálékot. Márk evangélista most a második Ádámot állítja szembe az elsővel. A sátán legyőzte az első Ádámot, a második Ádám azonban legyőzte A sátánt. Az elsőt kiűzték az angyalok a Paradicsomból a bűneset után, a másodiknak azonban szolgálnak.. Az első Ádám dicsősége gyalázattá lett, ezt a gyalázatot azonban a második Ádám, Krisztus dicsőséggé fordítja. Ez dióhéjban Márk ideológiája. A “theológia” szót hallva sokan árira gondolnak, hogy valami elvont, magas, nem minden jámbor földi ha-ERŐS ©VÁR AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK. LAPJA Az Amerikai Evangélikus Egyház Magyar Konferenciájának lapja Szerkesztő és kiadó: Juhász Imre ERŐS VÁR — (MIGHTY FORTRESS) P„ O. Box 1094. — Cleveland 2, Ohio * No. 2. (62.) * * February 1963.-- Issued monthly September to June; by-monthly: July and August — Published by the Hungarian Conference of the Lutheran Church in America! * * * Subscription: $3.00 a year Second class postage paid at Cleveland, Ohio landó számára érthető okoskodásról van szó. Pedig nem okoskodás, hanem nagyon is valóságois igazság az, hogy a keresztyén egyház éppen úgy van ezen a világon, mint Krisztus a pusztában: angyalokkal és vadállatokkal. Nem érti az egyház sorsát és küzdelmét az, aki nem ismeri annak történetét. A történeti szemlélet azonban) néha túl sok figyelmet szentel a múltnak és a múlt tanúságain okulva addig keresgéli a jövendő útjait, míg ■egészen megfeledkezik a jelen égető problémáiról. Vegyük tudomásul, hogy a jelen problémáira a múlt nem szolgáltat megoldást. Ami kérdés volt száz évvel ezelőtt, ma már nem az. Mit csináljunk tehát a jelen kérdéseivel, hogyan nevezzük őket, hova tegyük őket, hogyan válaszoljunk rájuk? Norvégiában járva alkalmam volt v égignézni a nemzeti muzeum kertjét és épületeit, melyek egy egész hatalmas parkot foglalnak el Oslóban. Ott fényképeztem le a legrégibb és legérdekesebb templomot, amit valaha is, láttam. Több mint nyolcszáz éves, eredetileg pogány fatemplom. Mikor a norvégok felvették a keresztyénséget, a pogány templomokat is használatba, vették. A templom falára belül több helyen ordító farkas képe van karcolva. Kérdésemre elmagya-rázták, hogy a/ a sátán szimbóluma. A Biblia úgy ír róla, mint ordító oroszlánról. Norvégiában azonban nincs oroszlán, olyat ott senki se látott még akkor, farkas^ viszont annál többet. A farkastól mindenki rettegett. Ha tehát a sátánt ordító farkassal ábrázolják, mindenki érteni fogja, milyen veszedelemről van szó. a sátán és annak egyházellenes tevékenysége, ’léleknyomorító munkája az a “vadállat”, mely az egyházra: szüntelenül leselkedik. A modern amerikai számára erről nem sokat mond már se az oroszlán, se a farkas képe. Ezeket egyszerűen lelövik, bundájukból szőnyeget csinálnak és azon játszanak a gyerekek a kutyával- vagy a macskával. Vannak azonban más, lelőhetetlen vadállatok. Nézzünk meg közülük néhányat. Az egyik, mely búg és morog, elragad és elnyel: az autú. A modern ember a gép, a motor őrültje. Az autó komoly tényező a templomlátogatottság szabályozásában. Milyen szép és természetes dolog volt valamikor otthon, hogy az emberek vasárnap délelőtt templomba mentek! Ahogy szokták mondani a három harangozásra: az első “készülj”, a második “indulj”, a harmadik a papnak szól. Ugyan, hova is lehetett 'volna menni máshova? A kocsmában olyankor csak néhány javíthatatlan Részeg Miska üldögélt. A nép java a templomba ment. Ma azonban, és főleg Amerikában, egészen más a helyzet. Mindenkinek van autója. Ha szép idő van, az emberek felpakolják az ennivalót, az innivalót, kimennek valahova egy 'szép parkba és ott töltik az egész napot. Kicsi, tranzisztoros rádió recsegi fülükbe a szórakoztató zenét. Az ember azt várná, hogy legalább írossz idő esetén templomba fognak menni. De nem, mert ha hideg van, nem akar beindulni a motor. Ha eső van, be fog sározódni a kocsi pedig szombaton este mosták szép tisztára. Ha meg havazik, nem lehet mozogni a kocsival. Akármilyen idő van, az autóra mindig lehet hivatkozni. A négy keréken járó, benzinivó vadállat új, hatalmas szektát teremtett már: a “Seventh Day Absentists” felekezetet. Nem vagy tagja véletlenül? A másik az idöfaLó vadállat: a “ballgame”. a sport minden országban népszerű. Azt azonban sohase fogom tudni megérteni, hogy lelhet valaki felnőtt létére, sót komoly ési művelt ember létére egészen megszállottja egy gyerekeknek való játéknak? A football és a baseball játékos egyenesen nemzeti hős. Hatalmas tömeg tolong minden meccsen és az emberek ölik egymást a jegyért. Ha valamilyen egyházi rendezvény a “ballgame” idejére esik, eleve kudarcra van ítélve. A nép, főleg a fiatalja, a stadionba fog menni a templom helyett. Mit tehet az egyház? Semmit. Meg se próbálja. A harmadik a kulturfaló vadállat: a televízió. Ordít, de nem harap, csak rombol és butit. Kezén a kultúra ízléstelen, olcsó, népröhögtető iparná .'züllött. Hogy is lehetne másként, mikor a műsor összeállításában a döntő szó nem az irodalom, művészet és tudomány kiválóságaié, hanem a sört,
