Erős Vár, 1963 (33. évfolyam, 1-11. szám)

1963-01-01 / 1. szám

AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA Vol. XXVII. Évfolyam - 1963. JANUÁR — No. 1. szám. -Munkások kerestetnek! Az amerikai gyárkapuk legszomorúbb felírása így hangzik: — “No M e n W anted”. S ezt a rövid mondatot talán vem kell senkinek sem lefordítani. De van egy még ennél is szomorúbb írás, bár az láthatatlan. Ezt is nagyon sokan tudják, mert azt mondja ki, hogy a negyvenötéves ember már öreg embernek számít és a gyár szempontjából nem túlságosan kU vánatos. Hazánkfiai közül nagyon sokan tudnák bizonyítani, hogy magyar papjaink tiltakoztak ez ellen a fájó gyakorlat ellen. Sokan emlékeznek talán, amikor lelkészeik oldalán várták, mire megy papjuk beszéde. A legtöbbször eredményre vezetett és a gyárak “chancet” vettek magyarjaink befogadásával. Istennek hála,, meg is állották a helyüket s honfitársaink legtöbbje ma js megkeresi a család mindennapi szükségletét- Ennek mindannyian örülünk. Örülünk annak is, ha a biztonságot egy kis lakóház is megalapozta már. De van egy szomorú észrevételünk, őszinte fájdalmunk. Tapasztaljuk, hogy honfitársaink között sok a lelki analfabéta (írástudatlan), akik nem tudják elolvasni a magyar templomok feliratát Magyar hívek, magyar munkások kerestetnek!’’ Egyházainktól ugyan elvárják, hogy a lelki élet magaslatán álljanak. Azonkívül ifjúság-mentést végezzenek, társadalmi és gazdasági reformokért küzdjenek, a segélyezést megállás nélkül gyakorolják, de a­­míkor Krisztus nevében azt mondja az egyház: ‘‘Munkások kerestetnek!”, akkor sokan kámforrá válnak. Nem lehet hitelt adni azok szavának, akik úgy mentegetőznek, hogy az ‘‘amerikai magyar egyházból kiábrándultak’ . Mert ha ők jobbak, igazabbak és krisztusibb lelkek, vagy bölcsebbek vagy magyarabbak, akkor azokra az életekre szükség van, azok­nak világítaniok kell, nempedig a véka alatt, nem az amerikai rengetegben, hanem ott, ahol magyarok élnek és gyülekeznek. A bethesdai betegnek ez volt a panasza: ‘ Uram, nincs senki, aki bevinne a tóba, azért nem gyó­gyultam meg. A mi magyar életünket sem lehet másképen meggyógyítani, csak ha akadnak hívek és hívők, akik megértik, hogy Krisztus ügyét csak személyes élettel és áldozattal lehet szolgálni. Nekünk, magyar evangéli­kusoknak sem lehet kikerülnünk az áldozatok útját. A mi egyházunknak és gyülekezeteinknek is ‘munkásokra,* van szüksége! Munkásokra a gyüle­kezetekben, a Magyar Ev. Konferenciánál, az Erős Vár havi lapunknál és régi álmunk megvalósításának, a flori dai otthonnak is ez az egyetlen fel­tétele- Minden embernek adott Isten valamilyen lehetőséget a szolgálatra, minden hívő embernek van képessége a hűségre és szeretetre! Munkások kerestetnek az Ür szőlőjébe! Kinek szól ez a meghívás? Tedd a szívedre kezedet és kérdezd meg sokszor, amikor 1963 vasárnapjai lst*n megújult kegyelmét hirdetik az örökkévalóság felé folyó esztendőben. Boldog új esztendőt kíván minden magyar testvérünknek, az Amerikai Ma­gyar Ev. Konferencia nevében, BRACHNA GÁBOR, elnök.

Next

/
Thumbnails
Contents